fbpx

DH világkupa 6. futam – Mount Sainte Anne

A maribori futam után egy bő hónapnyi szünetet kaptak a versenyzők, amelyet ki tesztelésre, ki pihenésre, ki munkára, ki családra, ki pedig edzésre használt fel. A lényeg, hogy még azok is haza tudtak menni egy kicsit, akik a déli féltekén élnek. Persze közben azért otthon mindenki bizonyított a hazai bajnokságokon, így például Aaron Gwin amerikai, Fabien Barel francia, Gee Atherton angol bajnokként állt rajthoz Kanadában a Szent Lőrinc folyó partján.

vk6_1

Ugyanakkor volt, aki nem hazai babérokra vágyott, és inkább erre a futamra koncentrált, ahogy például Hill tette. Ő ugyanis nem ment vissza Ausztráliába, hanem a kanadai pályákhoz ment edzeni. (A most hétvégi bromonti futam is ott lesz pár száz kilométerrel délebbre.) A hétvégi eredményeket figyelembe véve, ez nem volt egy rossz döntés részéről.

A pálya egyébként a legősibb az összes közül, ugyanis az első vk-t 1994-ben rendezték ezen a tájékon, bár már évekkel előtte is voltak itt montiversenyek. Érdekesség, hogy annak a futamnak a győztese a német Jürgen Beneke volt, aki most, tizenöt évvel később is indult, ráadásul a 62. helyen végzett. A ’94-es irgalmatlan sáros verseny második helyezettje pedig nem más volt, mint Rob Warner, aki szintén itt volt most, csak éppen a mikrofon előtt ült és kommentálta az eseményeket. Be is rekedt rendesen…

Tovább folytatnám a történelemórát: régóta lehetett tudni, hogy Shaun Palmer is visszatér a montizáshoz idén. Ő ’95-ben kezdett történelmet írni, amikor profi és verhetetlen snowboardosként gondolt egyet, és egy boltban vett magának egy Intense M1-et, amivel egyből dobogóig jutott. Évekig riogatta a tudatosan készülő, evő, alvó, cicanadrágos versenyzőket a farmeros, atlétás, tetovált, alkoholgőzös stílusával. Negyvenévesen épp az Olimpiára készül snowboardban, és ehhez a legideálisabb kiegészítést szerinte a montizáshoz való visszatérés jelenti. Ismét egymásra találtak Jeff Steberrel, aki adott alá egy-két Intense-t. Az amerikai bajnokságon a 12. helyen végzett, itt pedig a 75. helyre jött be, holott tíz éve nem ült montin, és hát azóta finoman szólva is durvultak a pályák, meg a technika.

A pályára visszatérve, nem sok minden változott tavaly óta: maradt a hatalmas sebesség, a sok szikla, az iszonyatos rázás, és lett pár új kanyar, meg nagyobb ugrató. Érdemes megnézni a videókon a gépek mozgását azon a szakaszon, ahol a sebességet mérték: ott a hatvan körüli tempónál a hátsó kerekek 30-40 centire is elpattognak a talajról még az olyan durung bringáknál is, mint a V10 vagy a 303.

vk6_2

Az időmérőn hamar megmutatkozott, hogy Hillnek jót tett a kanadai gyakorlás, hiszen régi stílusához hűen hét másodperccel verte a második Peatet, így ő biztosan nyugodtan aludt, főleg, hogy az éllovas Minnaar defektelt.

A versenynapon aztán az idő is rosszabbra fordult, így minden adott volt egy izgalmas futamhoz. Jöttek is vadul a versenyzők. Barel a jelek szerint nem véletlenül nyerte Maribort, hiszen az időmérő ötödik idejét tartani tudta a döntőben is, és ezzel sérülten, térdprotektorral, három versenyt is kihagyva már a 14. helyen áll összetettben.

Minnaaron túl nagy lehetett a nyomás, így esett, amivel csak a 22. helyre fért be, ezzel búcsúzott a vezetéstől. Csapattársa, Peat ugyanolyan időt ment, mint az időmérőn, amire büszke volt, hiszen Hill sokat rontott magához képest. Persze még ez is azt jelentette, hogy az ausztrál bő három másodperccel verte az ötvenedik pódiumra állását ünneplő angolt. A Specializednél is biztos nagy volt az öröm, hiszen visszatérésük óta ez volt az első győzelmük. Ráadásul Hill ezzel átvette az összetett vezetést is – igaz csak négy ponttal van Peat előtt.

A sors így igazságot szolgáltatott, hiszen eddig az első négyből mindenkinek jutott egy rontott verseny: Peatnek és Geenek Maribor, Minnaarnak ez, míg Hillnek Andorra. Bár érdemes megjegyezni, hogy Peatnek csak technikai hibája (defekt) volt, tehát ő a legmegbízhatóbb. A hosszú évek rutinja ugyebár.

Két amerikai érdekeltségű hír, hogy hosszú évek, de talán bő évtized óta nem állt amerikai versenyző a pódiumon, most meg a múlt héten USA bajnok lett Aaron Gwin, aki tavaly indult először vk-n életében, összehozott a mountainbike őshazájának egy harmadik helyet. JD Swanguen pedig sikeresen letörte az integrált (!) stucniját a gépéről. Tanulság: titán csavaroknak nem sok keresnivalójuk van olyan helyen, ahol komolyak az erőhatások.

A nőknél jóval kevésbé izgalmas a helyzet. Annyira, hogy az első hat helyezett áll ugyanebben a sorrendben az összetettben is az élen. Sabrina Jonnierrel Rachel Atherton sérülése óta senki nem bírja tartani a tempót, és ha idén már többet nem indul, akkor is legfeljebb csak harmadik lesz. Valószínűbb azonban, hogy marad a mostani Jonnier, Ragot, Moseley sorrend.

4X-ban pont fordított a helyzet, ott ugyanis a nőknél kiegyenlítettebb a küzdelem, ami most Beertennek jelentett pontokat, míg fő riválisa, Kintner csak a negyedik helyet tudta megcsípni egy esés miatt.

A nagyon sok nyomválasztási lehetőséget és sziklakertet tartalmazó pályán Jared Graves dominált ismét, aki még defekttel is tovább tudott jutni az egyik köréből. Ezzel ő két futammal a vége előtt megnyerte a sorozatot, ami a külső szemlélőként szerencsejátéknak tűnő sportágban abszolút nem jellemző. A legnagyobb meglepetést azonban egy amerikai 17 éves fiú, Mitch Ropelato okozta, aki az időmérőn hatodik lett, olyanokat megelőzve, mint Roger Rinderknecht vagy Michal Prokop. A döntőben a 17. helyet érte el. Valószínűleg még hallani fogunk róla.


Eredmények:

DH férfiak:
1. Sam Hill (összetett 1.)
2. Steve Peat (összetett 2.)
3. Aaron Gwin (összetett 6.)
4. Gee Atherton (összetett 3.)
5. Fabien Barel (összett 4.)

Nők:
1. Sabrina Jonnier (összett 1.)
2. Emmeline Ragot (összetett 2.)
3. Tracy Moseley (összetett 3.)
4. Céline Gros (összetett 4.)
5. Floriane Pugin (összetett 5.)

4X férfiak:
1. Jared Graves (összetett 1.)
2. Rafael Alvarez de Lara (összetett 5.)
3. Tomas Slavik (összetett 8.)
4. Roger Rinderknecht (összetett 2.)
5. Dan Atherton (összetett 6.)

Nők:
1. Anneke Beerten (összetett 1.)
2. Fionn Griffiths (összetett 3.)
3. Joanna Petterson (összetett 9.)
4. Jill Kintner (összetett 2.)
5. Melissa Buhl (összetett 5.)

További eredmények és információk:
www.dirtmag.co.uk
www.sicklines.com
www.littermag.com

Szöveg: KGÁdám
Fotó: www.dirtmag.co.uk, Victor Lucas

Hozzászólások

Címkék:

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo