Elérkeztünk az utolsó előtti futamhoz és talán a legkeményebb pályához. Valami hasonló jelzőt használtam az előző nyomvonalra is, de az teljesen máshogyan volt kemény. Champéryben a meredekséggel – és a sárral – kellett megküzdeni, míg itt a durva talajjal, amely egy merő kő és gyökér, hihetetlen mennyiségű nyomválasztási lehetőséggel, mert a szervezők szerencsére elég szélesre húzták a szalagokat.
DH világkupa 5. futam, Val di Sole
Greg Minnaar úgy nyilatkozott, hogy Campéryben a kanyarokkal kellett vigyázni, míg itt az egyenesek nehezek. És, hogy mennyire így volt, azt jól mutatja, hogy az első három edzés körében kétszer is hatalmasat esett át a kormányon. A tavalyi vb-hez képest amúgy csak az alsó szakaszon változtattak egy keveset, így aki akkor indult, az nagyjából ismerte már a pályát, amelyen a durván meredek és az eléggé meredek szakaszok váltották egymást. Az alábbi videón (http://dirt.mpora.com/uncategorized/rob-warner-val-di-sole-helmet-cam.html) a Freecaster szakkommentátorát küldték le a pályán Steve Peat pótbringájával. Rob Warnerről annyit érdemes tudni, hogy sokáig Peat egyik legnagyobb ellenfele (emellett földije és haverja is) volt a világkupákon, tehát nagyon is tud bringázni, de csak szenvedett végig.
Kezdetben az idő is jónak tűnt, de aztán – ahogy az idén lenni szokott – megeredt az eső. Ez pont az első nyolcvan védett edzése alatt történt. Az időjósok viszont száradást, vasárnapra meg napsütést jósoltak, így sokan inkább kihagyták a sarazást, vagy legalábbis újra gyalogos bejárást tartottak.
Blenki azonban lelkesen rótta a köröket a vízben is, ami nem biztos, hogy hátrányára vált, hiszen az időmérőn második lett. Örült is, hogy végre nem lesz rajta akkora nyomás, hogy nem utolsóként kell lejönnie. Nála már csak M. Pascal ment többet, aki – nem hivatalos mérések szerint – 14 kört is összehozott. Csak összehasonlításképpen: 4-6 körnél senki nem szokott többet menni naponta.
A rengeteg szikla közé érkezés miatt a Specialized új áttételekkel kísérletezett, így Fairclough bringájára elöl egy 30 vagy 32-es tányér került, míg hátra csak hat sebesség, de az is 9-17-es kiosztásban. Ennek a minimális súly előny mellett a magasabb rockring helyzet az előnye, így nem akad fel annyira a sziklákon, de mégis – durván – alacsony maradhat a középrész, miközben az áttételek is nagyjából megfelelnek a megszokottabb 11-21, elöl pedig 36-os fogszámoknak. Fairclough az időmérőn 11. lett, amivel az előző dobogós helyezése után biztos, hogy nem elégedett.
További érdekesség, hogy a Santa Cruz ezen a pályán már tavaly sem bízott a Gamout rockringjében, mert Minnaar gépére a rockring alá idén is felkerült a taco. Ez azért is pikáns, mert a Santa Cruz ugye hivatalosan nem vállal garanciát a taco használatából adódó vázsérülésekre, pl. az ISCG szemek elhajlítására, letörésére. Persze ez Minnaart nem érinti, de ezzel bevallottan nem tartják elég erősnek vagy jó megoldásnak a rockringet. Legalábbis a Gamoutét nem…
Josh Bryceland, aki Ausztriában és Svájcban is csúnyákat hibázott, most megmutatta, hogy nem véletlenül van ő a Syndicate-ben, hiszen a csapatból most a negyedik helyével ő futotta a legjobb időt (mellékesen élete legjobb ideje), megelőzve a 10. Peatet, és a 15. Minnaart, aki arra panaszkodott, hogy nem lehet látni a nagyon laza és mélyen poros talajban, hogy hol van gyökér és szikla. Már az első mért helyen le volt maradva Gee-től, de a végén esett is, ahol tavaly Hill is feltörölte azt a bizonyos kanyart, így nagyjából tíz másodpercet kapott. Ezzel virtuálisan már az időmérő győztes, Gee Athertonon volt a fehér mez, aki a tizenhárom pontos hozott hátrányából huszonhét pontos előnnyel várta az idei utolsó előtti döntőt.
DH világkupa 5. futam, Val di Sole
Gwin is nagyot ment a harmadik helyével, ami idén az első igazán jó eredménye – nem számítva, hogy ismét USA nemzeti bajnok lett. Amerikában a versenyek általában széles, poros pályákon folynak, ahol hírből sem ismerik az esőt, így neki most először voltak megszokottak a viszonyok, amit egyből ki is használt. Még nagyobbat ment magához képest az ötödik Andrew Neethling, aki eddig nem nagyon villogott – Trek csapat ide-vagy oda. Danny Hart pedig végérvényesen a felnőttek élmezőnyébe tartozik, hiszen első felnőtt évében végig szorongatja az első tízet, és most meg az első ötöt is. Érdemes megnézni a videókon (apró termet, fehér FOX hosszú mez és nadrág, Giant váz), hogy mennyire máshol megy néha, mint a nagyok, és mekkora durva ugrásokkal hidal át nehezebb részeket. Ezen a videón (http://dirt.mpora.com/news/mtbcut-val-di-sole-race-day.html) meg már ő a főszereplő a nyitó képeken. És ismét hangsúlyozom, még csak 18 éves…
A nőknél úgy fest, hogy Emmeline Ragot nagyon belelendült, mert nagyjából négy másodperccel lett a leggyorsabb, holott aznap reggel kapta csak meg az új, és az eddigi bringáihoz képest hatalmas M9-esét, amivel összesen három kört tudott menni az időmérő előtt. Az Intense zászlóshajója ebben a formájában pedig már ugyanaz, mint ami majd a kereskedelmi forgalomban is kapható lesz. Legalábbis a CRC M9-ein nem látni már a prototípus feliratokat. A vázon újítás, hogy könnyebb lett, állítható lesz a fejcsőszög, ami tovább módosítható a háromállású papuccsal. A tengelytáv is állítható lesz, de variálható lesz majd még a szemtávolság is, és zárt átütőtengelyes lesz a feneke az eddigi ejtőpapucs helyett. Az ára meg a hírek szerint – ahogy a legtöbb Intense-é – csökkenni fog az M6-oshoz képest. Hiába, sokat ér egy új és jó költségvetési szakember a cégnél. Számomra meg külön öröm, hogy a támvillákra visszakerültek a – növekvő méretű – régi betűtípussal írt Intense feliratok. Moseley (2. hely) viszont nem volt elégedett a futamával, bár öt másodpercet vert a 3. Jonnierre, akinek az elsősége még akkor sem lett volna veszélyben, ha ez marad a végső eredmény vasárnap is.
A 4X edzések is ekkor zajlottak, ahol az erősen BMX-es pályán Rinderknecht szerezte meg Graves előtt az elsőséget. A fél másodperces előnyét a döntőben is meg tudta tartani, főleg, hogy Gravest a második kanyarban kikönyökölte a dobogóról. Ezzel Graves egy kanyarral jutott tovább, mint a tavalyi vb-n, ahol már az első kanyarban játszották el vele ugyanezt. Szóval az olasz pálya nem tartozhat a kedvencei közé. Ezzel együtt már megnyerte az összetettet, így talán megint láthatjuk majd az utolsó DH futamon. Magyar szenzáció is volt, ugyanis Prájcer Peti olyan nevek mellől verekedte előre magát, mint Tatarkovic vagy Johannes Fischbach, és az eddigi legjobb magyar világkupa eredményt érte el 4X-ban a 12. helyével. Ezúton is gratulálunk!
A vasárnap aztán megint a DH-soké volt a főszerep. Nagy meglepetésre az osztrák Markus Pekoll ment egy olyan időt, ami 44 versenyzőn keresztül kitartott. Idén már várható volt tőle egy ilyen eredmény, hiszen egyre előrébb küzdötte magát. Nick Beer és ő lehet az a két versenyző, akik a német nyelvű Alpokból végre betörhetnek a közvetlen élmezőnybe, ami eddig nemcsak, hogy a kis lélekszámú Svájcnak és Ausztriának, de a nagy Németországnak sem sikerült.
Őt Minnaar ütötte ki a székből egy két másodperccel jobb idővel, mint amivel Gee az időmérőt nyerte pénteken, és ami végül a második helyre volt elég. Fairclough – az egyik nagy esélyes – esett és ezzel minden reménye elszállt a dobogós összetett helyezésre. Steve Smith és Steve Peat viszont szárnyalt, mert előbbi összehozta élete első pódiumát az ötödik helyével, míg a nagy öreg megint pont egy hellyel maradt le róla, ami továbbra is az idei legjobb eredménye. De legalább összetettben már az első tízben van. Neethling volt az, aki még nagyon össze tudta szedni magát, és ő is élete legjobbjával állhatott a pódiumon a negyedik helyen, míg csapattársa – a nála általában sokkal jobbat menő, Leov – reggel már eltörte a csuklóját, így az összetett helyezésekért már ő sem harcolhat.
A legjobb helyezettek viszont szinte mind rontottak: Bryceland visszaesett a kilencedik helyre, Gwin az első mért helyen két másodperccel volt Marc Beaumont győztes ideje előtt, de aztán esett egy hatalmasat, és csak tizennegyediknek ért be, ami azért így is kisebb csoda. Blenkin most nem volt nyomás, hogy utolsónak kell jönnie, de így még jobban visszaesett, mint eddig szokta. Gee pedig csak harmadik lett, mert Marc Beaumont 2007 után ismét nyerni tudott.
Geenek ezzel 1007 pontja van, és átvette a vezetést az 1000 pontos Minnaartól. Ezzel ők ketten már behozhatatlan távolságra vannak a többiektől, tehát csak közülük kerülhet ki a győztes a mindent eldöntő amerikai futamon, ahol minden tized számítani fog, mind az időmérőn mind a döntőben. Blenkinek százpontos előnye van a harmadik helyen a negyedik Gwin előtt, így elég, ha egy biztonságit megy majd. Persze ő már sokszor nyilatkozta, hogy nyerni akar, így nem lesz hiányunk látványban. Gwinre viszont még viszonylag könnyen felérhet Fairclough, aki mögött meg ott tülekszik Beaumont, és tőle nem messze azonos pontszámmal Lehikoinen, Peat és Pedemanaud. A hetedik Cole-lal most nem számoltam, mert neki még kérdéses a sérülése.
A nőknél Emmeline Ragot megtartotta előnyét az időmérőről, és Jonniert 2,5, míg Moseleyt már majdnem hét másodperccel verte meg. Ezzel már biztonságos előnye van a harmadik helyezett Pugin előtt, viszont Jonnier már szinte elérhetetlen messzeségben van, mert Ragot-nak a végső győzelemhez Windhamben tulajdonképpen az időmérőt és a döntőt is nyernie kellene, és Jonniernek valami hatalmasat kellene hibáznia mindkét körben, hogy csak minimális pontot kapjon.
Eredmények:
http://dirt.mpora.com/news/marc-beaumont-wins-val-di-sole-wc.html
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Fraser Britton, www.fraserbritton.com
