Immár négy éve minden egyes alkalommal ott vagyok nézőként a Budapest Terepbajnokságon – nem volt ez másképpen idén sem. Hogy ez így történt, ez azonban kizárólag rajtam múlt, a szervezők ugyanis nem tartották fontosnak, hogy a Bikemag olvasóközönsége tudjon az idei versenyről.
Szerintem jövőre ha valaki fel tud ajánlani pár száz méter folytonos műanyag szalagot, az akár névadó szponzor is lehet
Naivitás lenne azt állítani, hogy a fentiek miatt zajlott minden eddiginél csekélyebb érdeklődés mellett a bajnokság, viszont tény, hogy ilyen kevesen még latyakos-fagyos időben sem voltunk, mint 2009. december 5-én a budapesti Postás pályán.
Kompozíció talált anyagokból, a háttérben a női bajnok
Pedig hát a magyar kerékpársport hőskorában a Budapest Bajnokságok minden egyes szakágban ugyanakkora tekintéllyel bírtak, mint egy-egy nemzeti bajnokság, és többnyire ugyanazok a versenyzők is indultak rajtuk.
A sort ezúttal az amatőrök futama nyitotta meg, majd az érdeklődés mértékét jól jellemzi, hogy a nők (serdülő, ifi és elit) és a serdülő fiúk, valamint az ifjúsági férfiak eredetileg két külön futamát végül együtt bonyolították le. Így az öt korcsoportból végül összejött egy kilencfős mezőny…
Vicces volt, hogy a pálya körül több fotós és videofelvételt készítő hivatásos- és amatőr kolléga foglalt helyet, mint ahány versenyző összesen körözött. Viszont ami engem illet, inkább a valóban vicces dolgokon nevetnék, az a tény, hogy a magyar kerékpársport klasszikus szakágai az utóbbi öt-hat évben sem valódi tömegbázist kiépíteni, sem pedig érdeklődő tömegeket vonzani nem tudnak, mélységesen elszomorít.
Elrajtolt a főverseny mezőnye
Bánatomat tovább fokozta, hogy bezárt a „Telibendő ételbár” is, mely a pálya klasszikus sportkocsmája volt. Egy sporttelep halála szerintem valahol itt kezdődik – amikor már a kocsmát sem érdemes/lehet/akarják működtetni. Amúgy legutóbbi itt jártamkor előjött belőlem az építész szakbarbár, és megállapítottam, hogy ingatlanfejlesztői szemszögből milyen kiváló terület ez a Postás pálya. Nemrég kiderült, annyira nem is ejtettek a fejemre: a veterán postásos sportolók szerint a pálya egy részéről már folynak a tárgyalások.
Aztán hol Buruczki volt elöl…
Ezen a ponton úgy döntöttem, leiszom magam, úgyhogy ipari teafogyasztásba kezdtem. Adtunk a kalóriáknak is, így jól fogyott a zsíros kenyér lilahagymával. Közben a programváltozás jóvoltából 12 óra helyett 11:50-re került át az elit és U23-as férfiak mezőnyének rajtja, úgyhogy átballagtam a célegyeneshez.
…hol pedig Szeghalmi
Ott ekkor már meglepően népes mezőny gyülekezett, jó versenyt ígért Buruczki Szilárd (PCCC Magellan X-Iont), Szeghalmi Bálint (Tusnad), Specziár Viktor (FTC-Merida ReVO2lution) és Vigh Zoltán (Atlantis Casino) jelenléte. A rajtnál Burucki szokás szerint egyből az élre állt, de ebből még korai lett volna bármi következtetést is levonni.
Divatos közhellyel élve aztán Szeghalmi „rakta rá a kereket”, így nemsokára ők ketten el is távolodtak a mezőnytől. A verseny innentől kezdve kettejük kiélezett párharcáról szólt, előnyük közben akkorára nőtt, hogy látszott, az elsőség kérdésébe más már nem is szólhat bele – esetleg a technika ördöge persze… Egy órán keresztül csatáztak, és hol egyikük, hol másikuk került az élre, de eltávolodni nem sikerült egyiküknek sem.
Vakuk vívnak, közvetíti a tévé…
Eközben mintegy 600 méterrel lemaradva az éllovasoktól a dobogó harmadik fokáért Specziár Viktor és Vígh Zoltán meccselt, de végül az Atlantis versenyzője szerezte meg az utolsó dobogós helyet.
A 2009-es U23-as hosszútávú bajnok ezúttal az elit abszolútban lett harmadik
Szeghalmi aztán az utolsó körben a második pozícióból hatalmas hajrát nyitott, és hírtelen komoly előnyre tett szert Buruczkival szemben. Nem tarthatott azonban sokáig az öröme, mert a montisportban edződött ellenfele hamar felzárkózott, és fél kör múltán már át is vette a vezetést. Előnyét aztán sikerült megtartania a célig, így egy célegyenes különbséggel lett az idei budapesti terepbajnok.
Kettejük valóban látványos versengése némileg feledtette az előzőekben előadott sirámaimat. Itt jegyezném meg egyébként, hogy nézői szempontból a ciklokrossznál látványosabb, követhetőbb és élvezhetőbb versenyszámokat már csak a pályasportban találunk.
Ezúttal ennyivel nyert Buruczki – hóna alatt éppen kanyarodik Szeghalmi
A 2009-es ciklokrossz bajnokság elit férfi bajnoka tehát Buruczki Szilárd lett Szeghalmi Bálint és Vígh Zoltán előtt, míg a hölgyeknél Módos Gabriella állhatott a dobogó legfelső fokára. Részletes eredménylista pillanatnyilag nem áll rendelkezésre, de miután versenykiírást sem kaptunk, ezért nincsenek ezzel kapcsolatban sem túlzott illúzióim. Igazából fogalmam sincs, mi lehet a hosszú távú célja a hasonló versenyek szervezőinek (esetünkben a Budapesti Kerékpáros Szövetség és a Postás SE), illetve a szakmai keretet adó szakági szövetségnek. Évről évre sikerül egyre mélyebbre süllyeszteni a színvonalat, leépíteni komplett szakágakat, miközben számtalan példa van arra a hazai kerékpársportban, hogy lehet jó, közérdeklődésre számot tartó és nyereséges versenyeket szervezni.
Szöveg: HBalage
Fotó: HBalage, GG
