A VKE-NELSON versenyzője szinte a teljes futamot a nemrégiben Magyarországra költözött belga Cleppe Wouter (Ram Bikes) társaságában töltötte az élen, az utolsó kör második felében döntötte el párharcukat a maga javára. Salgótarjánban – Magyar Kupa szezonzáró versenyhez képest, és a több párhuzamos kerékpáros esemény ellenére is “vállalható” számban, – százötvenketten álltak a rajtvonal mögé, a versenyzőknek vaddisznót, medvét, rókát, nyulat és mókust is kerülgetni kellett a Cross Country Challenge részét is képező eseményen.
Persze nem élő, hanem fából faragott állatokat, akinek pedig nem volt elég a Salgótarján Kupa XCO pályája, azok az útvonal mentén található, újonnan kialakított tízállomásos tornapálya elemein vezethették le feles energiájukat – mindezek a közelmúlt helyi intenzív ökoturisztikai fejlesztéseinek eredményei. Nem marad ki ebből a sorból a hegyikerékpározás sem, hiszen jelölt kerékpáros turistaútból is már a száz kilométert közelíti a nógrádi megyeszékhely környékén található útvonalak hossza, de nem is csoda ez az ország legidősebb hegyikerékpáros egyesületének otthonában.
A megyei jogú város önkormányzata főtámogatásával lezajlott esemény a(z idei) szokások szerint az amatőr futammal indult, ahol a 2010-es C1-es XCO futamról jól ismert szánkópálya combos emelkedőjét (ahogyan az ózdiak is megjegyzik beszámolójukban, “a szánkópálya igencsak combos volt még mindig”…) már “élvezhették” a versenyzők, a Salgó vára mögötti, technikás köves-gyökeres lejtőt azonban még nem. A felnőtteknél a határ túloldaláról érkező Marian Simon nyerte a futamot, a mastereknél pedig a verseny egyik főszervezője, a rendező egyesület elnöke; Kotroczó Nándor állhatott a dobogó tetejére a hazai pályán. Klasszikus pályán méghozzá, hiszen olyan szakaszokat is tartalmazott a nyomvonal, melyen 20 évvel ezelőtt, az önálló hazai hegyikerékpáros szövetség első bajnoki futamán is versenyzett a mezőny – Nándi is -, szintén a Salgótarjáni HKE rendezésében.
Az U9-eseknek talán egy kicsivel technikásabbra sikerült a nyomvonal, mint az átlag, de úgy tűnt nem bánták – a futamot Bali Emese (Salgótarjáni HKE) és Ördög Ákos (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) nyerték. Az U11/U13 mezőny szintén külön pályát kapott, a vége azonban minden nyomvonalnak megegyezett, benne egy fél méter szélesbeton-műtárggyal, mely egy kisebb tó iszapfogójaként funkcionál – ezt a kevésbé bátrak a “chicken way”-en kerülhették ki. U11-ben Bokros Csenge (VKE – NELSON) és Pataki Barnabás (Pilis CCC), U13-ban Nagy Vanessza (Vitalitás SE) és Bíró Dávid (CUBE – Csömör) állhattak a dobogó tetejére. A déli rajtban a CUBE – Csömör fiataljai domináltak: Kádi Tamás Benjámin U15-ben nyert, Valter Attila pedig U17-ben nyert megkérdőjelezhetetlenül, körönként majdnem egy perccel volt gyorsabb a másodikként érkező Dina Dánieltől (Pilis CCC).
Az ózdi eseményhez hasonlóan Salgótarjánban sem volt külön 15 órai elit rajt, így a 13:30-as sípszó a nap utolsó futamát jelezte. Master 3-ban Dr. Simonyi Ákos (Bike4life) nyert fiatalokat megszégyenítő köridőkkel, master 2-ben Kis József (Merida Maraton Team – CST), master 1-ben pedig a majdnem egyenesen a kórházból, második gyermeke születése mellől érkező Kovács István (Ózdi KE). Másodosztályban Vertich Tamás (Salgótarjáni HKE) eltökélten próbált hazai pályán revánsot venni Soós Tamás Gáboron (BIKE ZONE Gödöllő), de az utolsó körben a kiegyensúlyozottabb köridőket teljesítő Soós megelőzte őt, ezzel átvéve a második helyet. A futamot ebben a kategóriában Bodis Martin (CK AB Sered) nyerte.
Az elit hölgyek becsületét a Salgótarján Kupán Cseh Veronika (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) védte meg, egyetlen indulója volt a futamnak. A férfiak U19-es mezőnyében Meggyesi Bercel (Pilis CCC) viszonylag magabiztosan győzött, Horváth Ádám (CUBE – Csömör) érkezett másodikként, a harmadik helyet pedig sprintben orrozta el az első körben defektet kapott, majd azt követően visszakapaszkodó Csonka Olivér (CUBE – Csömör) Palumby Zsombor (FEMAT – ZKSE) elől. Az elit felnőtteknél már az első körben összeállt a versenyben végig élen álló páros: Blazsó Márton (VKE – NELSON) és Cleppe Wouter (Ram Bikes). A végig együtt haladó párost szemlélve úgy tűnt, hogy Cleppe kivárásra játszik, azonban belülről ez nem egészen így festett, a párharcról Blazsó Márton nyilatkozott a verseny után:
Abszolút nem volt megegyezés köztünk arról, hogy közösen haladunk, igazából nem nagyon bírtunk egymással. Ő kicsit fürgébb volt az elején, de a végére a lendület/erő részeknél, rövidebb emelkedőknél érezhető volt, hogy kezd elfáradni. Ezt látva előre küldtem az utolsó előtti körben, gyűjtöttem egy kis erőt, emellett pedig már megvolt a pontos elképzelésem arról, hogy hol fogok robbantani. Ez az utolsó körben a pálya legmagasabb pontja előtti emelkedő volt, majd az azt követő rövid, hirtelen felfelét is hasonlóan abszolváltam, onnantól a köves-gyökeres lefelé jól ment, alul a rázós szakaszon pedig egyértelműen előnyben voltam az összteleszkópos géppel. Itt már a korábbi körökben is próbáltam olyan tempót menni, hogy kijöjjön a különbség az össztelós és a merevfarú kerékpár között, és ez azért biztosan sokat kivett belőle.
Cleppe is hasonlókról számolt be a szervezőknek, elmondása szerint egy előző napi, költözés közben szerzett kézsérülés hátráltatta őt némileg, melyet felerősítettek a rázós/köves szakaszok is. A pályát – a legtöbbekhez hasonlóan – “kellemesnek” jellemezte, mind az emelkedők, mind a lejtők szempontjából, majd a közvetlen természetű belga viccesen megjegyezte, hogy szerencsére elől váltania sem kellett – egytányéros rendszerrel versenyez ugyanis. Az elitek között Búr Zsolt (Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar) lett a harmadik, Fenyvesi Péter (CUBE – Csömör) a negyedik, ötödikként pedig Kispál Máté (Salgótarjáni HKE) ért célba – ő volt az utolsó, aki nem kapott körhátrányt a hétkörös futam alatt.
forrás: nosza.info
