George Orwell – aki nem állt nagy sportrajongó hírében – nyilatkozta egykoron, hogy „a sport valójában háború, amit fegyverek nélkül vívnak.” Korzika pedig hírhedten egy csodálatos Földközi-tengeri sziget, ahol a beszélgetés szerepét is gyakran a fegyverek veszik át. Talán éppen ezért a Tour de France még soha nem látogatott Franciaország eme varázslatos tájára, viszont idén, a 100. Grand Départ, azaz „nagy rajt” tiszteletére, innen indul útjára a profi kerékpáros karaván.
A Tour de France a világ 3. legismertebb sporteseménye, amelyet csak az olimpiai játékok, illetve a labdarúgó világbajnokság előz meg. A háromhetes erőpróba során a versenyzők feladata emberfeletti, a küzdelem az összetett elsőségért, a szakaszgyőzelmekért, illetve a pontversenyek megkülönböztetett mezeiért minden képzeletet felülmúl. Ennek megfelelően a szervezőknek nagy felelősség egy olyan útvonal megtervezése, amely biztonságos, látványos, kellően nagy kihívást jelent, de teljesítő bármely induló számára.
Az idei rajthelyszínül szolgáló Korzika ma már inkább hírből veszélyes, a klánok és a szeparatista frakciók már legfeljebb a politikai befolyásért harcolnak, a fegyverek nem dördülnek el gyakrabban, mint mondjuk Párizs utcáin. A sziget egy valóságos turistaparadicsom, gyönyörű, sziklákkal szabdalt tengerpartokkal, a sziget belső részében óriás hegykolosszusokkal. A táj minden bizonnyal megalapozza az idei Tour hangulatát, a három itt megrendezett szakasz biztosít sík terepet a sprintereknek, illetve az utolsó korzikai etap emlékezetes mászásokkal rázhatja fel az összetett elsőségért folyó küzdelmet.
Korzika a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete (Szicília, Szardínia, és Ciprus után). Olaszországtól nyugatra, Szardínia szigetétől északra, Franciaországtól pedig délkeletre fekszik. A szigetet a Ligur-tenger választja el a szárazföldtől. Ennek ellenére Korzika hivatalosan Franciaország szerves része, ráadásul nem is számít tengeren túli területnek. A sziget Bonaparte Napóleon szülőhelyeként közismert.
A sziget régebben fogolytáborként szolgált, az első világháborút követően számos magyar katona is itt raboskodott. A második világháború után az önálló nemzettudat felerősödött, amely a korzikai tudatot részint a korzikai nyelvre alapozta. Évtizedekig működtek a függetlenség mellett állást foglaló pártok, sőt szélsőséges szeparatista szervezetek, amelyek kisebb robbantásokat hajtottak végre francia kormányépületek ellen. Az 1991-es Korzika-törvénnyel bár adtak bizonyos fokú autonómiát a szigetnek, de a helyi prefektust továbbra is a franciák nevezik ki.
A sziget éghajlata mediterrán. A nyár itt forró és száraz, a tél pedig enyhe és esős. Januárban és februárban 300 méter felett megmarad a hótakaró, amely sportolásra is alkalmas. A napos órák száma több mint 2700. A magas hegycsúcsok között az időjárás viszont hirtelen meg tud változni. A szél sokat fúj, a helyiek több fajta szelet is megkülönböztetnek: a legjellemzőbb az északról fújó mistral.
Korzika legmagasabb pontja a 2706 méteres Monte Cinto, amelyet a Tour mezőnye a 2. szakasz során meg is kerül. Az útvonal Ajaccio és Bastia között az 1100 méteres Col de Vizzavonán át halad, amely a tengerpartól 40 km mászást jelent. Ha turistaként szeretnénk bejárni a szigetet, ez is egy kötelező „kör”, de amit a túravezetők még jobban ajánlanak, az az Ajaccio és Calvi közötti 153 km-es tengerparti út, lépten-nyomon felejthetetlen panorámával. Sziklákat és öblöket kerülgetve kígyózunk a part mentén, meglepően sok kisebb-nagyobb mászással tarthatjuk folyamatos mozgásban a felsőtestet. A nyakunk különben sem merevedik el a sok látvány pásztázása miatt!
Már nagyon várjuk az idei Tour de France nyitányát a varázslatos Korzikán, addig is legeltessük szemeinket a ránk váró vizuális élményen!
Szöveg: Németh Balázs
Tour de France híreink idén külön rovatban jelennek meg, amely a főoldalról a menüsorból és a jobb oldali képváltóból is elérhető!
.
