A BikeMag nem titkolt célja, hogy fokozatosan betekintést nyújtson a határon túli magyar bringás élet világába. Nem kell nagy földrajztudósnak lenni ahhoz, hogy valaki ránézzen az ember a Kárpát-medence térképére és megállapítsa, hogy a mai Magyarország felszíne igencsak hegyekben szegény. Bizony-bizony, a nagy CC és DH pályákkal a közeli Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Ausztriában találkozhat a hazai kerós. A most következő írásban – egy három napos túra apropóján – az erdélyi Bihar hegység vidékére kalauzollak benneteket…
Nagyvárad – Biharfüred
Augusztus végén határoztuk el Lóránt barátommal, hogy végre beváltjuk álmunkat: Belényes városa felöl feltekerünk Biharfüredre. Sürgetett az idő, vészesen közelgett a tanévkezdés, úgyhogy nem sokat teketóriáztunk. Elég a városi tekerésből! Csapjunk a küllők közé! Irány Dél!
Biharfüred (románul Stana de Vale) 1102 méteren fekszik a Bihar-hegységben, és egy régebbi túránkon már egyszer érintettük. Akkor a Királyhágó felől indultunk és a Lesi víztározó mellett, a Jád patak csodás, vízesésekkel tarkított völgyében kerekeztünk fel a településig. Ez a túra valamivel könnyebb volt, mint a mostani, mert a leghúzósabb emelkedő az 500 m magas Királyhágó volt, és onnan nem is olyan vészes Füredig mászni. Láthatjátok, errefele könnyen dobálózhatunk a méterekkel. Azért választottuk tekergésünk helyszínéül ezt a vidéket, mert számos turistaút indul innen, és a levegőt a szó szoros értelmében harapni lehet. 1600 méteres csúcsok veszik körül a völgyet, na meg ott a 20 kilométeres biharfüredi szerpentin.
Augusztus utolsó szombatján pattantunk nyeregbe. Már jó néhány napja készültünk az útra, épp ezért a borongós idő sem tántorított el az indulástól. Váradot a Félix termálfürdő felé hagytuk el, Belényes irányába, ahol felkanyarodunk a hegyeknek. A Várad és Belényes (Beius) közti 60 km-es szakasz nem egy megerőltető vállalkozás. Van néhány bemelegítő lejtő és az aszfalt is jó állapotban található. Általában 200-300 méter magasságban tekertünk.
Komótosan, húszas átlaggal döngettünk négy órán át a Fekete-Körös völgyében fekvő Belényesig. (A magyarországi kerékpáros ne lepődjön meg, ha útközben nem hall magyar szót, mert idáig szinte csak román többségű falvak húzódnak. Az emberek viszont kedvesek, és úgy néznek a bukósokra, mint az ufókra.) Aki nem szándékozik a Nagyvárad-Biharfüred távot egy nap alatt lenyomni, annak pihenő gyanánt ajánlom a közeli Köröstárkány falut (További infó: korostarkany.go.ro). E színmagyar településen már javában működik a faluturizmus. Sőt, a közeli Fenes falu határában fel lehet keresni az Árpád-kori Béla várat is, melyet egy finom, 700 m mászással lehet meghódítani. A romoktól az egész Belényesi-medencére pazar a kilátás.
Négy órát tekertünk, míg Belényestől felértünk az 1100 méter magasan fekvő célpontig. A térképünk szerint Belényes utáni Bondoraszó (Budureasa) község csak 12,5 km-re volt az úti célunktól. A biztonság kedvéért a falubelieket is megkérdeztük, akik először 17-et, majd 20-at mondtak. Sajnos az utóbbi változat volt az igazi. 20 kilométer 10-12%-os emelkedőkkel. Szeretjük a hillclimb-ot, de ilyen hosszan? (Mazochisták előnyben!) Azt is hozzá kell tenni, hogy Bondoraszótól Biharfüredig nincs egyetlen település. Ez volt egyetlen panaszunk, de hát a tekerés már csak ilyen. Nem fogunk szégyenszemre felkéredzkedni egy kocsira a megpakolt batárokkal. Viszont az út felfelé sem volt unalmas. Bondoraszónál hirtelen emelkednek a hegyek, mely grandiózus térbeli hatást kelt. A falu után, a hegyi patak mellett vezető úton ragadozó madarak szálldosnak méterekkel az ember feje fölött. A táv első 10-12 kilométerén nem is szálltunk le a nyeregből, csak utána voltunk kénytelenek tolni a gépeket. Nem tagadjuk, lélekölő volt felcammogni a 6-8 km-es óránkénti sebességgel, de a rázós pillanatokban mindig eszünkbe jutott, hogy ugyanitt fogunk majd lejönni. Az út háromnegyedénél már vészesen fogyóban volt az ital, és a Powerbar is elment a háztól. A csúcstól közel három kilométerre találtunk végre egy forrást, mely a hetek óta tartó hőség miatt alig csordogált, de életmentő és ezerszer jobb minőségű volt, mint bármely városi csapvíz. Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy a faluban előre tankoljanak be levekből, mert ez az emelkedő tényleg nem gyerekjáték.
Gaudeamus. Ez a csúcson fekvő katonai üdülő neve, melyet épp sötétedés után értünk el. Innen már csak egy mennyei másfél kilométeres lejtő választott el a céltól. Győőőzelem! Taknyunk, nyálunk, könnyünk összefolyt.
Utolsó produkciónak már csak a sátor felállítása maradt. Az Erőss Zsolt-féle RP-t három perc alatt felvertük, amivel aznapi energiakészletünket ki is végeztük. A dicsőség kedvéért – tábortűz hiányában – végül meggyújtottunk két fáklyát. Közben újból rá kellett jöjjünk – mint minden hegyi túrán -, hogy itt még az éjszakák is varázslatosak. Nincs motorzaj, és látni lehet a Tejutat, naprendszerünk millió csillagával.
Biharfüred – Drágán völgye
Másnap eső kopogására ébredtünk, ami hamar el is állt. Gyors mosdás a “vajúnál”, reggeli, a kerók lecsekkolása. Estére egy másik sátor vízálló huzatával takartuk le őket, ami tökéletesen állta a sarat. Az aznapi túra útvonala még nem körvonalazódott ki, mert számtalan erdőgazdasági út ágazott szét a szélrózsa minden irányába. A Bihar és a Vlegyásza/Vigyázó hegység természeti látnivalói, a Bihari Karszt Nemzeti Park csodái sem voltak messze légvonalban. Addig tanakodtunk, míg feleszméltünk, hogy fogyóban van a kenyérkészletünk. A Jadolina szállodában 300 forintot kértek egy fél kilóért, amennyit nem voltunk hajlandóak kifizetni. Ekkor futottunk össze a környék ügyeletes hegyimentőjével, Paul-lal, aki többek között profi barlangász. Felajánlotta, hogy megdob minket egy jókora cipóval. Pont kapóra jött, mert az üzlet megkötése után legalább kikérhettük a tanácsát túraügyben is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tegnapi mászókához mérten lábainknak doszt elég lesz a Drágán patak völgyének és esetleg a hozzá közeli Ördögmalom vízesésnek a meglátogatása. Ekkor tudtuk meg tőle, hogy a hegyimentő szállás, az egykori “Bihari Turista Club” menedékháza, egyben panzióként is üzemel, és épp magyarországi vendégei vannak. Az 5-8 ágyas szobák tiszták és olcsók.
Rövid szerelgetés után elindultunk egy 30 kilométeres felfedezőútra. A kék kereszttel jelzett utunk a bővizű Csodaforrás mellet vezetett el, ahol kötelező a tankolás, mert a Drágán patak völgyéig nincs más forrás, vagy csermely. Innentől kezdődik az igazi terep: GT-k és Schwinn-nek álma, WTB Velociraptorok eledele. 20-25%-os, hosszú, meredek kaptatón jól megizzadhattunk. Kb. 2 kilométer után értünk ki ez első 1200 méter magas füves platóra, a Kisrét havasra. Ökölnyi és sárgadinnye nagyságú sziklák szerettek volna a KTT-ba küldeni, majd a hirtelen erdei ösvénnyé változott út is vízmosásos lejtőbe torkollott. Néhány helyen hatalmas kettétört fák is nehezítették a haladást. Közben egy hirtelen előbukkanó bocskoros móctól (Román hegyi ember, nem jeti!) tudtuk meg, hogy milyen útra számíthatunk a továbbiakban. Ránézett a bringákra, aztán mosolyogva csak annyit mondott, hogy az Ördögmalom felé nem pazarolná az energiáját, pláne kerékpárral. Sejtettük, hogy ezt fogja mondani, de tisztában is voltunk, hogy eddig vélhetően nem látott sok tekerőt errefelé. A vízmosásos, sziklás terep után újból emelkedő következett, de most már csak fenyők között. Ez már az ő birodalmuk. Földből pimaszul kinyúló gyökerek, ágak szemmagasságban, igazi rengeteg. Rövid tekerés után végre kiértünk a hegyi legelőre, mely a vidék sajátosságának számít. Nem találtunk szavakat. Mintha csak a Gyűrűk ura világába csöppentünk volna. A semmiből hirtelen megjelent két paripa is, aztán még kettő közelített. Gondoltuk, biztos Gandalf lovai. Körös-körül 1500-1600 méteres csúcsok, a Mező- és a Kishavas, sűrű erdők, távoli legelők. Most sem értem miért nem itt forgatták a filmet?
1400 méteren tartottuk ez első pihenőt és az ebédet, ami energiazaba híján konzervgulyás és hegyi levegő volt. A félóra álmélkodás után a Vigyázó hegység felé indultunk. Újból ereszkedés következett, ám sokkal brutálabb és hosszabb, mélyebb vízmosásokkal. Repesztettünk is lefelé, mintha csak Orkok üldöznének. Húsz perc zötykölődés és ugrabugra után találkoztunk Paul vendégeivel, akiknek már messziről fülig ért a szája mintha csak azt mondanák: ha még tudnátok, hogy mennyi van hátra? Mint kiderült, pont ugyanennyi hiányzott a völgy aljáig. A patak moraját meghallva úgy nyulaztunk lefelé,… szóval pont úgy, mint a nyulak. Két farönkből összeillesztett keskeny hídon keltünk át a Drágánon, aztán jött fél óra pihenés.
Öt óra tájban indultunk neki az Ördögmalomnak (Moara Dracului), ahol még eddig sosem jártunk. A patak menti kavicsos út mellett hirtelen jobbra térített el a kék kereszt. Egy újabb patakhoz értünk, de most híd nélkül. Hirtelen meghajtottuk a gépeket, hogy pedálozás nélkül, száraz lábbal érjünk át rajta. Itt vált igazi Kárpát Trophy-vá a dolog! A kék jelzés újból bevezetett az erdőbe, és az út kis keskeny csapássá vadult. Lent kellett hagyjuk a bringákat. Ki lophatná el? Az erdei Shi Manók?
Ha valaki ismeri a Type O Negative October Rust című albumát, akkor elképzelheti milyen hatást keltett a rengeteg, ami itt fogadott bennünket. Mindenütt zöld moha, és az ösvény alig látszik ki a páfrányoktól, moraj. Errefelé az utak legnagyobb hiánya, hogy sehol sincs kiírva, hogy mi milyen messze van. Ellenben a jelzések mindenhol frissen festettek. Aztán csak másztunk és másztunk, de vízesés sehol. Csak az Ördögmalom patakja zúgott. A sűrű lombozat miatt időközben nem láttuk, hogy az ég igencsak beborult. Mire egy hatalmas sziklafolyáshoz értünk, ránk is borult az ég. Mivel a bicajokat nem szívesen hagytuk lent az ösvény elején, jobbnak láttuk visszafordulni. Ebben a pillanatban két srác tűnt fel az ösvényen. Kiderült, hogy ők is az Ördögmalomhoz tartanak. Kérdeztük, hogy nem zavarja őket az eső? – mire csak annyit válaszoltak, hogy nekik már úgy is mindegy, bőrig áztak. A gyors szóváltás után már úgy rohantunk a hegyi zuhéban, mintha maga az ördög kergetett volna. Azóta is csak áldom a Gore Tex-et! Mire a Karakoramot meg a Csepelt letoltuk, újból kisütött. Hát így tréfált meg minket az ördög malma!
A viccet félretéve, ilyen magasságban nyáron gyakoriak a záporok – a hőmérsékletingadozásról nem is beszélve. Frusztráltan, halkan szitkozódva gurultunk vissza a Drágánhoz, de megfogadtuk, hogy jövő évben nem ússza meg ennyivel a molnár! A már említett hídnál gőzölgő ruháinkat szárítottuk, mikor motoros “urukhaiok” verték fel az erdő csendjét. Szerény véleményem, hogy a motocrosszosok maradjanak a benzingőzös pályákon, és ne szokjanak át a természetvédelmi területekre. Punktum.
Szétráztuk karjainkat mire leértünk Biharfüredre. Lóri egy fokkal jobb helyzetben volt, mert elöl piroslott a kis Suntour-ja. Nem egy csúcs darab, de kiválóan teljesített, az összes Alivio-val együtt. Azonban ez a terep a sárga GT otthona volt. Az XTR hátsó váltó, az XT fékek és a többi LX cucc is hiba nélkül működött. Csak az első LX váltó erőlködött alkalom adtán, de ez az alsó bowdenvezetésnek is betudható.
Az aznapi utolsó program egyszerű kis sétafikálás volt. Elcammogtunk a meteorológiai állomásokhoz, és az egykoron szebb időket látott, de mára már romos Excelsior szállóhoz. Kár érte, de az üdülő tulajdonosainak úgy tűnik nem érdeke megmenteni a villámsújtotta patinás épületet. Estefelé újból találkoztunk hegyimentő barátunkkal, aki alig akarta elhinni, hogy bringával is meg lehet hódítani ezeket a helyeket. Remélem bolhát ültettünk a fülébe, és a jövőben a montisokra is gondolnak a turistautak gondozásakor.
Este újabb fantasztikus élményben volt részünk. Épp mielőtt becuccoltunk volna a sátorba, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy sűrű köd és pára áramlik be félelmetes sebességgel a völgybe. A látványt már nem is tudom melyik film világához hasonlítsam. Perceken belül a látótávolság lecsökkent 5 méterre. Onnantól kezdve reggelig esett az eső. Háromnapos túránkból már csak a hosszú szerpentin volt hátra. Induláskor a Gaudeamus csúcsai már felhőkbe burkolóztak: érződött, hogy hamarosan beköszönt az ősz. Így búcsúzott el tőlünk a Bihar.
61 km/h. Ennyi volt a maximumunk lefelé. Ha nem lettünk volna megpakolva, simán befogjuk a 70-et. Nem sokat fékeztünk, de néhány kilométer után így is vészesen felforrósodtak a felnik. A korábbi 4 óra szerpentinezés helyett 30 perc alatt lesüvítettünk Bondoraszóig. Legszívesebben visszamásztunk volna.
A mai értelemben vett Erdély (Partiummal és Bánsággal együtt) több mint 100.000 km2-en fekszik. Ennek csak egy apró szegletét mutattam be. Rajtatok, kerékpárosokon is múlik, hogy e kiürítetlen varázsdoboz újból kinyíljon.
Információ:
Térképek
http://www.salvamont.org/main/poteci/mapper_ro___id_1475_x_2_y_6.html
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9750/bihar/bihar.html
Hasznos erdélyi honlapok:
www.transindex.ro “a napos oldal” – a legnagyobb romániai magyar hírportál
katalogus.transindex.ro és transylvania.info – a legnagyobb weblapgyűjtemények
Sport, turizmus, környezetvédelem
transindex.ro/nagyvarad – Nagyváradi honlap
travel.transindex.ro – Erdélyi kerékpárturizmus
mikroweb.hu/~fenykeptar – Erdélyi Fényképtár
korostarkany.go.ro – Köröstárkányi faluturizmus
greenattitude.ngo.ro – Független turista oldal
eke.ngo.ro – Erdélyi Kárpát Egyesület
erdely.web.com – Erdélyi szállásajánló
www.disputa.ro – “voyage, voyage” Fórum – Kerékpárral Erdélyországban topic
www.padis.ro – A pádisi karsztvidék útikalauza
www.dirtragmag.com/articles/list-web.php – Torockói túra a Dirt Rag-ből
Balázs D. Attila
Eredeti cikk: BikeMag, 2004 január/február
