Szép lassan a fiatal bringások körében a legnépszerűbb sportággá növi ki magát a dörtözés. Mert ugyebár, csak egy vékony sáv kell hozzá az erdő szélén, és máris lehet lapátolni az ugratókat… Mert már egy viszonylag olcsó bringával is el lehet kezdeni… Mert összehozza a társaságot, és persze azért, mert igencsak látványos tud lenni. Na persze meg azért is népszerű, mert kellőképpen veszélyes…
A veszélyeket úgy csökkenthetjük, hogy a megfelelő alkatrészeket aggatjuk a bringánkra. Itt van például ez a szerény bombázó. A Marzocchi Dirt Jumper 3 T100-as. Ezt a villát kifejezetten dörtre fejlesztették ki, ráadásul 2 év garanciát is vállal rá a gyártó. Lássuk a belsőségeket!
A teleszkóp jobb oldali szára tartalmazza a rugókat, az elasztomernek is csúfolható gumi rudat. Továbbá a kirúgást csillapító rugót – mely talán egy kicsit puhára sikerült -, a visszaút rugó alatt pedig még egy gumiból készült ütéscsillapító egységet. Ez az oldal kizárólag zsírral töltött. Jófajta, ragadós, áttetsző zsírral. Hogy ez áttetsző is maradjon, dupla szimeringgel védik a portól. Kétélű fegyver ez, na nem úgy, mint egy rendes csigafúró, hanem mint egy vicces önéletrajz, vagy mint szélfogózás az autópályán. A mozgás finomságát feláldozták a karbantartás-mentesség oltárán. Ez egy AM villán kevésbé kifizetődő próbálkozás, de egy „ütődött” dörtösnek inkább az csal mosolyt a szájára, ha nem kell hetente szerelnie a bringát.
A bal lábban szintén duplázták a szimeringeket. Ezt az oldalt annyira lebutították, mint egy kampányzáró beszédet. Egyszerű és lényegre törő. Zárt cartridge fékezi a duhajkodó rugó kilengéseit. Nincs olajfürdő, sebességérzékeny szelepek, cicoma és eloxált állítócsavarok tömkelege. Nem állítható, nem szerelhető, és ennek következtében nem elrontható. Annyira nem, hogy kiszerelni sem tudtuk „hála” a spéci alakú – célszerszámot igénylő – kissé puhácska anyagú zárókupaknak, melyet nem volt kedvünk gányolással elnyalni. Hogy a mozgás kottyanásmentes legyen, lábanként két darab tíz milliméter magas perselyt préseltek a becsúszószárak megvezetésére. Ebben a kategóriában ez átlagos megoldásnak számít.
A külsőségek terén sincsen a felhasználó elhalmozva túl sok mindennel. Egyetlen foganatos és fejvakarást kiváltó alkatrésze van a villának. Ez pedig, egy négy milliméter laptávolságú imbuszkulcs befogadására alkalmas csavar a jobb láb tetején. Igen, ez a rugó előfeszítést állító csavar. Nem túl nagy tartományban, nem túl nagy változást lehet elérni vele, nekem a teszt alatt végig teljesen becsavart állapotban volt.
A villanyak acélból készült, és közel négymilliméteres falvastagsággal bír a villaváll felőli végén. Egyszerűen csak belepréselték az alumínium vállba, melyet több ponton is kikönnyítettek. Az így keletkezett „bordák” nagyban javítják a villa horizontális merevségét. A becsúszók felülete feketített acél. Ez a réteg nekem a több heti tesztelés alatt egy cseppet sem kopott meg. Régebben volt azért ezzel probléma. Kielégítő merevségét ad a szerkezetnek a magnézium ötvözetből készült láb, mely PM rendszerű tárcsafékeket fogad, és nem sok helyet hagy a sárnak, ha ballonosabb gumival használjuk, bár dörtön ez nem igazán szempont. A fékrögzítéshez használt furatok megfelelően hosszú menetet foglalnak magukba. Így javaslom minél hosszabb csavar használatát, mert a puha anyagú lábból bizony könnyedén ki lehet tépni a menetet. Persze fékezéskor legkevésbé a puhasága jutott eszembe. Próbáltam Saint és Avid BB5-ös fékekkel is. Egyikkel sem produkált bicskanyitogató tekeredést.
Összeszereléskor egyetlen hiba tűnt fel, hogy nem tudom hol vezetni a hidraulika csövet / bowdenházat. Az addig oké, hogy szépen bepattintom az egykori féktuskó korcsosulásba a kábelt, de ott aztán egyből a két lábat összekötő hídba ütközik. Itt viszonylag éles szögben meg kellett törni a vezetéket, és kábelkötegelővel rögzíteni két ponton. Ha valaki tud jobb megoldást, kérem ossza meg a kedves olvasókkal, kommentben. Linkelni is ér!
Miután ezt az igen bonyolult bowdenház vezetési problémát sikerült megoldanom, utamat a közeli dörtpálya felé vettem. Megkezdődött az éles tesztelés. Kapott a villa tőlem hideget-meleget, de hibátlanul és főleg hang nélkül tűrte. Ami azért volt érdekes, mert az úton odafelé már egy járdáról leugrásnál is tudott csattani a villa, de csak kifelé. Befelé a hosszú rugóba tömködött guminak (hol is láttam ilyet? Csak nem a Suntour villámban?) köszönhetően gyakorlatilag lehetetlen volt összecsukni. Aztán a nyúzópróbát tovább fokoztam. A haverok tévesen úgy emlékeztek, hogy tudok háromhatvanat ugrani. Aztán úgy voltam vele, hogy ha annyian mondják, biztos úgy is van. Nekiveselkedtem, és sokadjára sikerült is. Nagyjából tíz tizenöt rontott ugrást sikerült összehoznom aznapra, de a villa egy nyekkenés nélkül tűrte. Nem úgy persze, mint a bokám…
Javaslom a Marzocchi Dirt Jumper 3 T100-at hobbista dörtösöknek, akiknek nem gond a közel háromkilós tömeg, mert a hosszú megbízható működést többre tartják.
Értékelés:
Pozitívumok:
+ erős, strapabíró felépítmény
+ egyszerű beállítás
+ megbízható, zárt rendszer
+ porvédelem
Negatívumok:
– fékkábel elvezetés
– tömeg
Termékadatok:
Forgalmazó: Mali Kft.; www.mali.hu
A termék a gyártó honlapján ide kattintva érhető el.
A gyártó honlapja: http://marzocchi.com
Ajánlott fogyasztói ár: 59.900 Ft
Műszaki paraméterek:
Nyak + váll + becsúszó + patron: 1711 g
Láb: 711 g
Rugó + elasztomer: 247 g
Rugó nyomórúdja: 64 g
Csavarok, kupakok, stb.: 44 g
Extrák: 2 × 10 mm-es csúszóperselyek, dupla szimeringek
Beépítési magasság: 475 mm
Becsúszók széttartása: 0,85 mm
Nyak falvastagsága alul: 3,85 mm
Össztömeg: 2800 g
Szöveg: Spálya
Fotó: Ardó Tamás