Ezúttal ismét egy patinás olasz márka Eurobike-on felvonultatott 2012-es választékát vesszük górcső alá: következzen a Wilier. A márka története 1906-ig vezethető vissza, a klasszikus acélvázak kedvelői pedig egyedi, vörösréz-színű vázaikról ismerhetik őket. Acélt ezúttal is láthattunk a standjukon, a hangsúly azonban náluk is a karbonon van már jó ideje. Személyes szimpátiám feléjük két okra vezethető vissza: egyrészt karbon vázaik számtalan egyedi megoldással rendelkeznek, nem tucat vázak matricázásának tűnnek, másrészt pedig a színpompás standjuk már eleve egy esztétikai élményt nyújt…
A cég leginkább országúti versenygépeiről híres, de ahogyan azt a későbbiekben láthatjuk majd, emellett számtalan felhasználási területre készítenek még bringákat. A rend kedvéért azonban kezdjük az aszfaltszaggatókkal, felülről lefelé haladva a palettán! A cég zászlóshajója a Zero.7 típus, melynek neve arra utal, hogy a váz tömege 0,8 kilogramm alatt van a gyári adatok szerint. Ez minden idők legkönnyebb Wilier váza, mely 1 1/8” / 1 1/4”-os integrált fejcsapággyal és egy az FSA-val közösen kifejlesztett középcsapágy-hajtómű kombóval rendelkezik. Ez a rendszer az egyéb a piacon lévő menet nélküli középcsapágy-rendszereknél szélesebb és nagyobb átmérőjű házzal rendelkezik (a csapágyház belső átmérője 46 mm, míg szélessége 86,5 mm), és BB386EVO névre hallgat.
Szintén a paletta csúcsán helyezkedik el a Cento 1 modell, mely a képen egy szokatlan, vidám színkombinációban látható. Ez a színvilág amúgy jellemző a cég standjára és kerékpárjaira egyaránt, ezzel is kiemelkednek az unalomig ismételt dizájnklisék világából. A Cento 1 ízig-vérig versenygép, ezt gyűrik a szponzorált profi csapatok, így a Lampre-ISD versenyzői is.
Az Imperiale modellt a szakújságírók az „aero” – azaz az általánosnál kedvezőbb aerodinamikai tulajdonságokkal bíró – országúti gépek közé sorolják, aminek némileg ellentmond, hogy a vázon az összes bowden szabadon fut. Számomra nem emiatt kedves ez a váz, hanem van rajta egy-két olyan részletmegoldás, ami nekem nagyon bejön. Ilyen például a képen is látható hátsó papucs kialakítása, bár meg kell említeni, hogy az összes Wilier gépen nagyon átgondolt, strapabíró, masszív papucskialakításokat találunk.
A nyeregvázcső és a támvilla találkozása talán kevésbé funkcionális megoldás, ellenben nagyon szép látványt nyújt.
A Wilier Gran Turismo típusa a hobbi- és sportkerékpárosok számára készült, hagyományos, nem integrált nyeregcsővel, és monocoque karbon vázzal rendelkezik. Hat vázméretben érhető el, ahogyan az összes többi Wilier országúti típus is.
A szintén karbon vázas Wilier Izoard XP a cég országúti alapmodellje, mely az egyetlen a palettán, amelynél még a régi, csavarozott módszerrel oldották meg a támvilla kapcsolatot. Ettől függetlenül viselkedésben és kezelhetőségben hozza a csúcsmodellek színvonalát, így nem meglepő, hogy évek óta ez az egyik legjobban fogyó típusa a cégnek. 2012-ben három új színvariációban érhető majd el.
Mint az a középcsapágyházas dologból is kiderült, a Wilier szorosan együttműködik az FSA-val, már ami az alkatrészeket és a kiegészítőket illeti. Pontosan ezért nem meglepő, hogy az összes FSA kiegészítő a Wilier saját dizájnjával jelenik meg a gépeken.
A cég két időfutam modellel rendelkezik, az egyik a hagyományos villát és stucnit fogadó Blade, a másik pedig a képen látható karbon vázas Twin Foil modell, mely nevét a speciális villa/stucni kialakításáról kapta. A standon legalább öt színvariációban tekinthettük meg, a képen Lampre csapatszínekben látható. Időzzünk el ennek a bringának néhány további részletén egy kicsit!
Az aero nyeregcső nem integrált, rögzítéséről és állításáról viszont esztétikusan és aerodinamikus módon gondoskodott a gyártó.
A hátsó fékeket a csapágyház mögé és a láncvilla alá rejtették, továbbá ennél a gépnél is a Tektro kifejezetten időfutam gépekhez kifejlesztett országúti mini V-féke dolgozik.
Pályavázakat, illetve gépeket is kínál a Wilier, szám szerint hármat, ezek közül a képen a Velodromo Carbon látható az előtérben, mögötte pedig a Velodromo Alu – melyek a nevükben szereplő vázanyagokból készültek. Mindkét képen látható modell 4 vázméretben érhető el, és a geometriájuk valóban pályára optimalizált: 285 mm-es csapágymagasság, 74,5-75,0 fok közötti fejcsőszögek, vázmérettől függően.
Ha már pályabringa és fix áttétel, megemlítendő, hogy rohangálós egysebességes/fix áttételes gépekből is erős lesz a cég 2012-ben. A fenti képen a színpompás Pontevecchio látható, amely elérhető még egy bordó variációban is.
A másik egysebességes/fix áttételes modell a „Tony Bevilacqua”, mely klasszikusabb megjelenéssel bír, és a képen látható mellett egy babakék változatban is elérhető lesz 2012-ben.
A szabadidős kerékpározás céljaira szolgáló „Weekend” széria öt modellből áll, ezek közül három láncváltós, felnifékes fitneszgép (mint a képen látható Asolo), kettő pedig agyváltós. Utóbbiak közül a Rossano típus tárcsafékkel szerelt darab.
És mint arról az elején is szóltam nemcsak országúti gépeket kínál a cég, hanem más szakágakban is jelen van – így a hegyigépek piacán is. A képen XC csúcsmodelljük a Centouno XC látható, mely monocoque karbon vázzal, 1 1/8” – 1 1/2”-os fejcsapággyal, megnövelt átmérőjű középcsapágyházzal és aszimmetrikus láncvillaszárakkal bír.
A palettáról nem maradhat le a 29”-os MTB sem, így ilyenje is van a cégnek – olyan más patinás olasz gyártókhoz hasonlóan, mint amilyen a Bianchi vagy a Colnago.
Ami viszont meglepő, hogy 501 néven karbon merevvillás 29-es montit is gyártanak, amiből nem sokat láthatunk a jelenlegi nemzetközi kínálatban.
További információk:
Wilier a weben: http://www.wilier.it/en
Wilier bringák és vázak idehaza: http://www.bikeexpress.hu/kategoria/wilier_34.php
Szöveg és fotó: HBalage
(x)