Az Eurobike-on a Kona standon egy „érdekességbe” botlottunk. Egy darabig csak találgattuk, hogy ez milyen bringa is? Meglepődtünk, hogy a Kona ilyen irányú újdonsággal rukkolt elő, nem láttunk még eddig elektromos downhill bringát.
Hamar odapattant azonban egy marketinges kolléga, s ha már így ránk tukmálta magát végignéztük a találmányt. Egy elektromos hajtást kínálnak, amit utólag kapcsolhatunk a kerékpárunkra. Ők a downhilleseket célozták meg, hogy megkönnyítsék a hegyen való felfelé haladásukat.
Elektromotor:
A hajtókar elé, az alsó cső aljára bilinccsel rögzíthető és láncon keresztül történik az erőátvitel. A motor mintegy 3 kg tömegű, ezzel jelentős tőkesúlyt ad a kerékpárnak. Szinte minden kerékpárral kompatibilis, aminek 6,5 cm-nél kisebb átmérőjű alsó csöve van.
A hajtókaron két lánctányér van, az egyiken a motor hajtása, másikon a hátsó kerék felé menő lánc fut. Meglehetősen nagy darabja a rendszernek a motor, ki is lóg és a sárnak is kiváló „fészkelőhelyéül” szolgál. A motor maximális teljesítménye 2400 watt, névleges teljesítménye pedig 1200 watt, ami valljuk be elég tisztességes. Ezért sem hihetetlen az ígért 70km/h-s maximális sebesség elérése.
Központi egység:
A kormány előtti kis dobozban kapott helyet a rendszert vezérlő egység. Ide futnak be a kábelek a kormányon levő gázkarból és innen kapja a jelet a motor is.
Akkumulátor
Talán ez a legkomikusabb eleme a rendszernek. Legalábbis ebben a felállásban. Ugye megszoktuk, hogy az elektromos kerékpárok nehezebbek egy akkumulátor súlyával, amit a tervezők próbálnak minél alacsonyabban elhelyezni, hogy a súlypont is minél alacsonyabban maradhasson.
Jelen helyzetben pedig egy hátizsákban kapott helyett a rendszer hajtásáért felelős 1,3 kg-os Líthium-Mangan akkumulátor, persze a komplett szütyő dupla ilyen súlyú. A paraméterei impozánsak: 8x11x28 cm, 48 Volt / 12,5 Ah és 1,5 órás töltési időt ígérnek. A hátizsákból egy kábel kandikál ki, amit az üléshez rögzített csatlakozóhoz kell kapcsolni.
A downhilles srácok jóízű kacagással fejezték ki véleményüket a rendszerről. Mi nem leszünk ilyenek, de miről is filozofálgathatnánk a képeket nézegetve? Nagyon jó érzés lehet, hogy dombon felfelé szinte alig kell tekernünk, mert az elektromotor felvisz. A hosszú rugóúttal pedig kevés terepakadály van, amin ne lehetne végiggurulni. Kicsit olyan, mintha krossz motorral mennénk, csak ehhez nem társul nagy hang és füst. Szóval igazán kényelmes megoldás, csak mérlegelni kell, hogy akarunk-e folyamatosan egy hátizsákkal és egy elektromotorral a természetben járni.
Szöveg: Tóth András, Fotók: Takács Tamás