A 100. Bikemagban olvashattatok egy tesztet erről a villáról KisCADman kolléga billentyűzetéből, melynek az volt a konklúziója, hogy a 33 egy közepesen finom mozgású, rendkívül merev és erős villa, ami a tömege és a felépítése folytán elsősorban nagyobb testtömegű bicajosoknak ajánlható. A teszt után szétszedtem a villát, hogy kiderüljön mi áll ennek a hátterében, és mi miért van? Azoknak ajánljuk ezt a cikket, akik szeretik átlátni az ok-okozati összefüggéseket, vagy csak saját maguk szokták karbantartani az alkatrészeiket.
Szokásomhoz híven, – mivel Marzóval állunk szemben – a feje tetejére fordított villát az alján kezdtem el megbontani. A két rögzítő csavar kitekerése után felhúztam a lábakra az 1-1 tejfölös poharat, hogy lefordítva a telót, majd abba folyon az olaj… Fordítom, nem jön semmi. Biztos a nyomórúd alja elzárja a furatot… lejjebb húzom a szárakat a becsúszóról… még mindig semmi. Ekkor döbbentem rá, hogy ebben a telóban egy gramm kenőolaj sincsen.
Azért ez érdekes ebben az árkategóriában. Bár nem tudom, hogy melyik a rosszabb/jobb verzió. Ez, vagy az, amikor egy ennél kétszer-háromszor drágább villában 10 g alatti kenőolaj található… Mondjuk hozzá kell tegyem azt is, hogy ez egy gyorsan orvosolható probléma, de kérdéses, hogy ezt tényleg a végfelhasználóra kell-e bízni? Mindez az ő feladata (és költsége)?
A hosszas elméleti fejtegetés helyett viszont most inkább a képeket kommentálnám – szerencsére van belőlük bőven, mivel ez web, és itt fér, szemben a nyomtatott magazinnal –, és ezen keresztül mutatnám be a villa részletmegoldásait. Csapjunk hát a lecsóba!
Nem egy bonyolult villa, és ennek örülhetünk. Speciális célszerszám igénye zéró! Mindössze 6 csavar oldásával, és egy biztosítógyűrű kiszedésével teljesen szétkapható a villa. Tíz perc alatt megoldható mindez.
Ügyes, okos lockout. Nagyon jó megoldás, hogy a bowden nem megy be a teló belső részeibe, így az esetleges bowdencsere a teló megbontása nélkül is megoldható. A zárókupak jól védi a mechanikát a szennyeződésektől. A belső csillagcsavar kitekerése után el kell távolítani – késheggyel vagy éles végű csavarhúzóval – egy vékony biztosítógyűrűt. A teljes szétkapásnak ez a „legnehezebb” mozzanata, de persze ez sem egy agysebészet.
Tényleg szükséges hogy egy alapvetően XC felhasználásra szánt telónek ilyen vastag, erős, merev, súlyos és túlméretezett fékhídja legyen? Ha a testtömeged 90 kiló felett van, akkor tényleg szükséged lehet a plusz merevségre, de egyébként?
Hát nem tocsogunk a kenőanyagban, az biztos, de mivel zsírról van szó, az elvárható minimális szintet azért megüti a mennyiség. Ami jó hír, hogy az alkalmazott kenőanyag nagyon jó minőségű lágy zsír, ami hidegben is alig dermed. Szétszedés előtt az erkélyről hoztam be, ahol mínusz 2 fok volt. Nyomkodtam hidegben is, és azon kívül, hogy kicsit lassabb mint amit én kedvelek, nem mondtam volna rá, hogy ez egy letapadós, zsíros villa. Összeszerelés előtt azért nem árt, ha 10-10 köbcenti olajat is betöltünk száranként. Ártani nem fog neki.
Az össztömeg, és az ár kordában tartása érdekében ügyes megoldás, hogy a becsúszók vannak acélból, és a nyakcső aluból. Az ellenkező kombináció nehezebb, drágább lenne. Az alu ötvözet villanyak 4,6 mm-es falvastagsága kicsivel az átlag felett van, nem hiába rakják ugyanezt a nyakat a 44-hez is, pedig ott már 150 mm a rugóút. Ha ott kibírja, akkor itt bőven elég. A becsúszók széttartása 0,85 mm, ami jónak mondható. Ez biztosan nem gátolja a szép mozgást.
A becsúszók alját egyszerűen leperemezték. Ez egy egyszerű, olcsó megoldás, ami jót tesz az árnak, valamint ezáltal összeszerelésnél könnyebb beletalálni a szimeringek és a perselyek közé. A vékonyfalú becsúszó természetesen nem változó falvastagságú. A felületkezelése ránézésre hibátlan, hogy mennyire lesz tartós, azt majd az idő dönti el. A krómozott felülettel tartósságban nyilván nem veszi fel a versenyt, de árban sem…
Végre könnyített PM konzol már az olcsóbb árkategóriákban is. Reméljük hogy soha többé IS. Okos megoldás a nyomórudakat rögzítő csavar alá való acél bélés is.
Ha keménynek találod a gyári rugót, akkor próbáld ki, hogy kiveszed a benne lévő elasztomert. Puhább és lineárisabb lesz így a villa útja, de lehet hogy a végén fel fog koppanni. Ez utóbbi esetben az elasztomer rövidítésével is próbálkozhatsz. 5 mm-es korongokat levágva a végéből, néhány próbálkozással belőhető az ideális állapot. FIGYELEM: ez utóbbi beavatkozás természetesen garanciavesztéssel járhat, ezért csak a garis időszak lejárta után érdemes meglépni, ha szükséges. A műanyag távtartók alatti gumigyűrű is szoros kicsit.
Egyetlen állásba lehet a kis pöcökre ráhelyezni a lockout szabályzó fogaskerekét, ami okos megoldás. Abszolút „hülyebiztos”.
A kenést nagyon jó minőségű, áttetsző, lágy zsír végzi, mely nagyságrendekkel puhább és folyósabb, mint a Manitou Prep-M, vagy a Rock Shox Butter. Ez lehet az oka, hogy alig tapasztalható dermedés, és mozgáslassulás hideg időben. A részegységek megmunkálása nagyon precíz, és nem véletlenül. A nagy szériákban gyártó Suntour ebben elég jó. Bár a lockout és csillapító egység szerelhető, de ameddig nem muszáj, addig ne bolygassuk, mivel a benne lévő olajszint beállítása nem a legegyszerűbb feladat. A cartridge egységet szoros megindulás, de könnyed csúszás jellemzi. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nagyobb bukkanókat közömbösíti, a sok apróval viszont gondban van.
Brutál fékhíd még egyszer. Ha eltömődik sárral még jobb…
A V-fék konzolt fékkábel rögzítésre használni jó ötlet – ha már ott van –, de kérdéses, hogy érdemes-e még egy ilyen kategóriájú villán V-fékel vergődni? Főleg annak fényében, hogy ezen villa szinte minden paramétere a nagyobb testtömegű bicajosokat preferálja.
Ebben a villában búcsút mondhatunk a Marzótól korábban megszokott dupla-dupla (porlehúzó és olajzáró) szimeringeknek. Itt már csak a zsír benntartása a feladat. Az alsó és a felső csúszóperselyek egyaránt 10-10 mm-esek. Ebben a kategóriában ez normális értéknek számít.
Adatok:
– Beépítési magasság: 450 mm
– Tömeg: 2265 g (210 mm-esre vágott nyakkal)
– Külső szárak: 612 g
– Nyak-váll-becsúszók kombó: 985 g
– lockout/csillapítás cartridge: 238 g
– lockout kar + bowden: 91 g
– Rugó + nyomórúd: 289 g
– Villanyak belső furat: 19,4 mm, nyak falvastagság: 4,6 mm
– A lábak széttartása: 98,95-98,1 = 0,85 mm
– 4 × 10 mm-es csúszóperselyek
Szubjektív (nincs mérési eredmény, pontozás csak érzetre):
Az egy szárban lévő csúszóperselyek furat egyenessége: bal oldal: 10/9 pont, jobb oldal: 10/8 pont
Jellemzők:
Felhasználási terület: CC túra / AM
Rugóút: 80 mm
Becsúszók: acél, 32 mm, feketített
Villanyak: alumíniumötvözet
Csillapítás: olaj
Kenés: zsír
Rugózás: tekercsrugó
Fékkonzol: 6” PM tárcsafék konzol, V-fék konzol (opcionális)
Állíthatóság: lockout (zárva-nyitva), visszaút csillapítás
Konklúzió:
Minden részegysége szintjén nagyon túlépített, erős, merev villa – ami látszik a tömegén is –, de napjaink „fél évet használom, összegyűröm, eldobom” típusú termékei között ez egyáltalán nem biztos, hogy baj. Aki sok évre keres társat, és hajlandó karban is tartani, annak hosszú távon is hű társa lehet. Alapszintű optimalizálással és finomhangolással nagyon jól működő villát lehet kihozni belőle. A korábbi évek Marzóihoz képest nagyon látszik rajta a Suntouros olcsósítás, ami nem egyenlő a gagyisággal. Egyszerű megoldásokat alkalmaznak, de költségcsökkentést nagyon okosan teszik, így a végtermék működése alig, vagy egyáltalán nem szenved csorbát. A minőségnek pedig úgy gondolom hogy kifejezetten jót tesz ha az nem az „idióta kiabálós” 🙂 olaszokra van bízva, hanem arra, aki a gyártásban jeleskedik.
A gyártó honlapja: http://marzocchi.com/Template/detailHomepage.asp?LN=UK&idC=1737&IdFolder=122
Szöveg és fotó: Ardó Tamás
