Ha meglát az ember egy ilyen gépet, akkor rögtön berakja a „mi ez a sz.r” kategóriába, majd gyorsan törlődik is a memóriából. És pont ez a cél, a felszínes szemlélődők esetében. Ellenben ha közelebbről megnézi az ember a vasat, akkor kiderül, hogy gyakran több „technológia” lapul benne, mint egy több százezres kerékpárban. Ez a gép a maga 74 éves sebességváltójával, egymagában személyesít meg egy „ál”-rokkantkocsit, egy villanypásztort, egy személyi testőrt, egy riasztó- és őrállomást, egy önellátó kommunikációs és helymeghatározó központot, valamint egy lőfegyvert…
A báránybőrbe bújtatott halálcsillag
Persze a gazdája – Szirmai Gábor – sem kevésbé különleges: világjárás 20 országban fillérekből – vagy legtöbbször ingyen –, félig levágott pénisz, 27 késszúrás, buddhista imatorony építés, 3 mázsa kókusz reggelire, valamint 20 db női „segédmunkás” csak hogy jó legyen a társaság… Mindezek csak pillanatképek főhősünk életéből, akinek ceyloni túrabeszámolója ide kattintva olvasható míg az indokínai beszámolója itt érhető el. Ezúttal megismerkedhetünk közelebbről a bringával, amivel ezeket a túrákat végigkerekezte.
A dupla csuklós, külső forgáspontos fékkar, letörés-gátló kalickával
Atom: – Kezdjük a bicajnál. Mit takar ez a koszlottság?
Szirmai Gábor: – A koncepció legfőbb lényege, hogy ha bárhol lerohad, akkor saját kezűleg tudjam javítani. Ez ugye helyből kizárja a „magas” technológia alkalmazását. Vagy ha van is magas technika – pl. chipek a lámpákban, illetve a GPS-ben –, amiket a kerékpár meghajtása lát el árammal, vagy tölti is őket, az mind olyan, hogy én viszek magammal félvezetőket, és ha kell, akkor bárhol összeforrasztok magamnak egy szükségáramkört.
Téged arra csábítana, hogy ellopd?
A blöff telefon:
Ez itt a bicikli telefonja. Az alap egy 500 Ft-os böhöm nagy ezer éves készülék, ami viszont nagyon jó nekem arra, hogy képes visszamondani azt a szöveget – különböző nyelveken – amiket előzetesen rámondtam. Ez azért fontos, mert jelzi a Bak- és a Ráktérítő közti népek számára, hogy igen, én most éppen tartom valakivel a kapcsolatot, akivel kihangosítva beszélek.
Ha valaki jön, akkor csak bekapcsolom, és ez folyamatosan „beszél hozzám”, amibe én néha közbeszólok, így külső szemlélődő számára ez azt jelzi, hogy többen is vagyunk, és a társam most telefonon keresztül éppen útbaigazít. Az útvonalam alapján előre benne van a megfelelő szöveg, ami szól a telefonból, ha találkozok valakivel. Így kevésbé mernek belém kötni, bántani, mert azt hiszik, hogy akármikor segítséget tudok kérni. Persze ez csak egy blöff, de a blöff, egy magamfajta utazó életében az egyik legfontosabb dolog.
Csavar elhagyás-gátló. Az acél lánckerék is megér egy misét, a peremén fel tud feküdni a túlkoptatott lánc is
A nagy piros gomb és a villanypásztor:
A „bantuk” taktilis népek, tehát ha látnak valami különöset, azt azonnal meg akarják fogni. Hogy ebből ne legyen bajom, és ne kapjanak kedvet a bicajomhoz vagy a cuccaimhoz, ezért a gépbe egy nagyfeszültségű generátor általi védelmet építettem be. Három lehetőség van: az első, ha a hátizsákomat támadják. Ezen végigfut egy nagyfeszültségű drót, amihez ha hozzáérnek, akkor megcsapja őket az áram. A második, ha a gépemet el akarják lopni, akkor általában meg akarják fogni a kormányt. A markolat alatt fut egy bowdendarab, amire ha rámarkol, akkor ismét áramütést szenved. A harmadik: a leglámerebbek egyből valami feltűnő dologhoz akarnak hozzányúlni. Ezen a gépen két viszonylag feltűnő dolog van, az egyik a fékkar – de abba mégsem akartam áramot vezetni –, a másik, pedig ez a fehér alapon piros gomb. Ez úgy néz ki, mint egy duda, így egyből késztetést éreznek arra, hogy megnyomják. A gomb közepét viszont átfúrtam, és van benne egy rejtett érintkező, így amikor megnyomja a gombot, a saját ujjával zárja az áramkört, és kap egy olyan ütést, amitől garantáltan lefekszik.
A nagy piros gomb megnyomásra csábít, a következmény: sokkoló áramütés. A markolatra ráfogás ugyanezt a hatást váltja ki
A lámpa:
Ez egy kutyaközönséges Bosch lámpa. Ez nekem arra kell, hogy este ha „szálláshelyet” keresek, akkor körbe tudok világítani vele, és a 20 Wattos izzónak már elég komoly fényereje van ehhez. Ilyenkor a lámpa akkumulátorról üzemel, amit a kerékpár tölt menet közben. A lámpa fókusza fokozatmentesen állítható. A Fresnel lencséje is megvan, melynek az oldalán lévő két kis dudor kellemes szórt fényt biztosít nekem oldalra, az útpadkára is. Van még egy kiegészítő fémlámpa elöl a csomagtartó alatt. Ez is fémből van, én a műanyagot nem tartom sokra, mivel az első adódó alkalom esetén összetörik, ha feldobom a vonatra a bicajt. Ez is akkumulátorról működik, viszont ez kézilámpaként is használható. A hátsó lámpa is működik saját aksiról és az áramfejlesztőről egyaránt.
Egyelőre még nem a duplarugós, de legalább már bőr
A központi sebességváltó:
Ennek az érdekessége az, hogy ez 1936-ban készült. Látod ez így ebben az állásban szabadon forog, nem lehet hajtani, mert van egy neutrális állása, ami praktikus, ha éppen egy tolvaj el akarna kerekezni a géppel. Ha a váltókart egy másik pozícióba állítom, akkor már lehet hajtani, és sebességet váltani. Ez a dupla védelmi rendszer egyik eleme a nagyfeszültség mellett, ami ugye egy nagy zuhéban nem működik, de ez igen. Ha le van támasztva a gépem, akkor messziről kiszúrják, és jönnek rá. Megnézik, hogy hol van a lakat, és látják hogy nincs lakat… ho-hó, na ez már az enyém, gondolja… felül rá, megpróbál eltekerni, és azzal a mozdulattal beesik a gép alá, mert a hajtómű szabadon forog. E megoldás másik nagy előnye, hogy nem kell évente cserélnem a váltóimat. Itt nálam már halomban állnak az agyváltók, melyeket évente cserélek, mert ezek a Sachs-ok, Sramok, Shimanók semmit nem érnek, évente széttaposok egyet. Van itt egy kupac belőle… Ezt 1936-ban megcsinálták, oszt’ azóta jó… Ebben még autó fogaskerekek vannak.
A váltón és hajtókaron is van egy kis gány tuning, ha mégis meghibásodna a váltóm, akkor lehetőség van arra, hogy a lánckereket közvetlenül összekapcsoljam a hajtott tengellyel, direktté téve ezáltal a hajtást.
Leszerelhető akkumulátoros kézi lámpa, melyet menet közben a bicajra szerelt generátor tölt
– Látom „össztelós a géped…
– Igen, különösen a hátulja érdekes, talán egyedülálló a világon. A csomagtartó leghátul van alátámasztva, de mégis részt vesz a rugózásban. Ujjnyi átmérőjű vékonyfalú csövekkel tudok dolgozni, mert nincs rajtuk nyomaték, csak rúderő, és mégsem törik el, pedig elég nehéz a csomagom. Ez immár hat éve működik.
Gyűlölöm a bowdent, bár 100%-ban sajnos nem tudok tőle megszabadulni. Beakadhat, elszakadhat, csak a gond van vele, ezért ami nálam csak lehet, az rudazatos megoldással működik. Elől és hátul egyaránt 3-3 fokozatom van, de ebből a leglassabb, az olyan, hogy majdnem egyhelyben áll… Ez hegyen jó, hiszen látod, 50 éves vagyok, semmi kondícióm nincs, csak szívósságom.
A nyeregben az érdekesség csak az, hogy bőrből van. Az idei nyergem egy parasztnyereg lesz, ami hátul dupla rugós, elől hajtűrugós, ami marha kényelmes rugózást biztosít, ez fontos az úttalan utakon.
Természetesen van nálam mobiltelefon, és GPS is, mely ugyanazzal az USB csatlakozóval csatlakoztatható a kerékpár elektromos rendszerére.
Pedálgány:
Ha a tengely lapolása megfáradna, akkor van itt egy U alak és két előfeszítő csavar, ami arra szolgál, hogy az esztergált közdarab segítségével a csavaranyára adja át a nyomatékot, és ne a lapolt tengelyre.
– A fogó a vázon mi célt szolgál?
– Fogó az mindig kell, mivel bármikor hasznát lehet venni. Ha például kirabolnak. Az első az, hogy az ember kinyitja vele a telefonfülke dobozát, és rá tud csatlakozni vele a hálózatra, persze csak a régi, nem digitális rendszerekre, de amerre én járok, ott többnyire még ilyen van.
Ipari mértékű gányolás. Nem véletlenül kapta az „Ótvar” nevet
– Konkrétan loptál már vonalat?
– Persze. Nem tudsz mit csinálni. Ezt azért mondom, mert már jártam így. Kirabolnak. Ott állsz, alig maradt nálad valami. Nálam volt egy hallgató meg egy mikrofon, amit pont ilyen célból vittem. A tárcsázást tudod imitálni két drótdarabbal, mivel a régi rendszereknél a tárcsázás folyamata az volt, hogy ahányas számot tekertél, az annyi érintkezést-megszakítást küldött a rendszeren telefonszám gyanánt. A drót esetében ahányszor összeérinted a drótokat, az annyi impulzust ad le a szelektornak, tehát kvázi tárcsázhatsz vele.
Egyszer egy víztározó környékén szálltam meg, fürödtem a tározóban, és aludtam egy móló végén. Azért a végén, mert az elejénél telepítve volt az éjszakai riasztó védelmi rendszerem, amit szintén a kerékpár lát el energiával. Ez jelzi nekem, ha valaki jön, és esetleg ki akar rabolni. A fogóval nyitottam a szivattyú dobozát, s a „fázist” egy indának álcázott érbe vezettem. Bevált!
A vonatos közlekedésnél is nagyon jól jön a fogó, ha valami tehervagon fülkéjét kell kinyitni.
Vagy például egy buddhista kolostorban… Ott nincs szerszám, mert hát ugye miért is lenne szerszám egy kolostorban? Nekik nincsen szükségük rá… De közben meg úgy vannak vele, hogy itt a fehér ember, aki ért hozzá, hát csinálja meg. Azon ők nem gondolkoznak, hogy ehhez szerszámok, eszközök és anyagok is kellenének.
A fékkar:
Ha ránézel, akkor ez egy hegesztett okádék. Csakhogy ez a fékkar olyan erényekkel bír, amelyekkel kevés másik. Kétcsuklós a fékkar, így dupla mennyiségű bowden van benne. Ha elkopik a fékpofa, vagy elszakad a bowden, akkor ez praktikus, mert jóval több bowdenből gazdálkodhatok, mint egy egycsuklós kar esetében: van 10 centi plusz bowden a rendszerben.
A másik erénye, hogy külső csuklós a rendszer. A háborús motorkerékpárok mind külső csuklósak. Ha nekimegyek egy fának vele, akkor ez nem zúzza össze a kezemet, hanem megvédi azt. A hagyományos MTB kerékpárokon nincs ilyen, amit én egyáltalán nem értek, mert ott nagyon könnyen előfordulhat, hogy az ember keze beleakad egy fába. Ezt a külső csuklós rendszert már 70 évvel ezelőtt feltalálták, pont ezért, hogy az ilyen baleseteknél megvédje az ember kezét. De hát a tervezőknek hiába magyarázok … már inkább nem is magyarázok… inkább megcsinálom én. A fékkar ezzel a kis U alakú kalitkával oldalirányban is stabilizálva van, így ha megütődik, akkor nem tud elhajlani, vagy eltörni. A hátsó fék kontrás, így ahhoz nem kell semmilyen bowden.
A 74 éves rudazatos sebességváltó
– Miért V-fék?
– Utálom nagyon, de ez a legegyszerűbben javítható. Ha egy dobfék besül, azzal semmit sem tudok kezdeni.
– Elég speciális a csomagtartód is…
– A csomagtartó tangencionális rugózású. A rugózó rendszer forgáspontjai bronzperselyben futnak, melyek külseje és belseje egyaránt elfordítható, így nincs oválisosodás, mint a fix perselyeknél. Mindig is izgatott a kérdés, hogy szükség van-e erre egyáltalán? Némely forgáspontnál annyira kicsi a szögelfordulás, hogy egyszerűen áttoltam rajta egy M8-as edzett acélcsavart, és azt kell hogy mondjam, hogy simán kitart ugyanannyi ideig, mint a bronz.
Ez a bicaj, most összeépített állapotban van, de a repülőgépen ennél a három csuklónál fogva összehajtható. A komplett tömege így 23 kiló, de ez engem egyáltalán nem zavar, mivel többnyire szénacélból van, ami pedig szinte bárhol hegeszthető. Mit érnék én egy 5 kilós bicajjal, ha meghibásodna, és nem tudnám megjavítani? Ha átmegy a gépemen egy teherautó – amire szintén volt példa – akkor mit csinálok egy alumínium vagy egy karbon alkatrésszel? A szénacéllal odamegyek egy HeTra-hoz (hegesztő trafó) és ilyen ocsmány varratokkal, de meg tudom javítani.
– Az első teleszkóp is működik?
– Igen, arra nagy szükség van a hosszú úton. Annyit tunigoltam rajta, hogy kiszedtem belőle a felső kupakokat, és gyártottam bele egy adaptert, ami az első csomagtartóhoz kapcsolódik, és kenőberendezés készült hozzá. Amikor utazom, akkor kb. 30 kilónyi cuccal vagyok, így mindenképpen kell előre is súlyt raknom, mert különben egy emelkedőn nem lehetne irányítani a kerékpárt, mert farnehéz lesz. Általában 3-5 kilót rakok ide. Ennyivel még normálisan lehet kanyarodni és kormányozni, és nagyon jót tesz a súlypontnak.
Bosch lámpa állítható fókusszal
– Miért 20-as kereket használsz?
– Utálom a kis 20-as kereket, de muszáj a repülő miatt. Egy kiló cucc feladása 5000 Ft-ba kerül, ami elég sok nekem. Két lehetőségem van: az egyik, hogy rokkantkocsinak álcázom a kerékpárt. Ehhez itt vannak a segédkerekek. Ezeket viszem magammal, és összerakom. Ha össze van hajtva a gép, és be vannak rakva segédkerekek, akkor úgy néz ki, mint egy rokkantkocsi, amit viszont kötelező felvenniük poggyászként. Ez a csavar az összehajtásnál fontos, olyankor ide rögzítem az álcáshoz szükséges rokkantkocsi kereket.
– Nem kérdezősködnek hogy biztos rokkantkocsi-e?
– De szoktak, de ezt is kivédem. Van minden reptéren ez a fóliázó gép, amit én nem szoktam igénybe venni, mert 3000 Ft körüli összeget kell fizetni érte, ami marha sok. Viszont én már eleve összecsomagolt és lefóliázott pakkal érkezem. Ha akadékoskodnak, kérdezősködnek, akkor mondom nekik, hogy kibonthatják, de én ki nem fizetem az újracsomagolást… Ilyenkor fel szoktak engedni, mert a fóliázó nem dolgozik ingyen, ők viszont nem fogják kifizetni a fóliázást a saját pénzükből, így inkább felengednek. A kiegészítő kerék, egyébként nem csak alibi, hanem amikor össze van csomagolva a kerékpár, akkor ezeken keresztül tudom tolni, ami egy nagy reptér esetén fontos szempont, mert kézben nagyon nehéz lenne vinni.
– Van egy másik csel is…
– Tartozik a kerékpár-csomaghoz egy ilyen állítható hosszúságú teleszkóp. Ennek egy fontos funkciója van: állítható a magassága! A fontosabb reptereken ki van mérve a poggyászmérő asztal magassága, amire én előre rákészülök, és beállítom ilyen hosszra a teleszkópot, majd ha a mérlegelésre kerül a sor, akkor a felpakolás közben becsempészem a mérleg alá. Ez az én oldalamon van, a hivatalnok nem lát belőle semmit, viszont arra jó, hogy megtámasztja kissé a mérleget, így az összes csomagom súlyából levesz kb. 10 kilót… ami komoly anyagi megtakarítást eredményez. Van egy kis listám, hogy mely reptereken milyen színű a háttér a csomagmérlegnél. Előzetesen rákészülök, egy kis festékkel egy rongydarabot ilyen színűre festek, és a ronggyal betakarom az alátámasztó teleszkópot, így a mögöttem sorban állók számára sem olyan feltűnő, hogy ott van valami, azt hiszik, hogy csak a csomagomból lóg ki egy szalag, vagy egy öv.
Agydinamó, valamint az „ál-pótkerék” rögzítési helye
Az egylövetű:
A kormányom bal oldali szarvába bele lehet helyezni egy közönséges lefenekelt csövet. Ebbe benne van egy kis izzó, aminek össze van törve a burája, de az izzószál ép. Az izzó fémtestét feltöltöm lőporral, majd lelakkozom. Aztán erre szórok ismét lőport, majd ismét lakk. Ezt 8-10 lépésben megismétlem. Amikor kész, akkor ezt, mint iniciátor gyújtót becsavarom a füstös lőporral töltött csőbe. Hagyományos füstös lőport használok, mert a füstnek jó elrettentő hatása van, másrészt megbízhatóbb, harmadrészt biztonságosabb. Lövedék gyanánt szögeket, használok. Nem célom hogy kinyírjak vele bárkit, vagy bosszút álljak bármin is, csak azt szeretném, hogy amennyiben megtámadnak, és komoly a helyzet, akkor legyen egy végső eszközöm, ami hangos, nagy füsttel, lánggal jár, és amiből szúrós, hegyes, forró fémdarabok repülnek a támadó hasa felé. Sajnos egyszer már éles helyzetben is bizonyított az egylövetű. Nem tudom a következményét, hiszen iszonyú sebességgel libbentem tova, mert állatira be voltam tojva. Ott, abban a helyzetben nem volt arra idő, hogy tudományos megfigyeléseket végezzek a hatás elemzésére. Ez tényleg csak azért van, hogy végső esetben legyen még egy dobásom.
– Hogyan jutsz át ezzel a cuccal a reptereken?
– Szét van szerelve az egész. Az izzó az izzó, mint a lámpámban, a drótok normál drótok, a béléscső pedig a bringám alkatrésze. Szétszedve egyik sem tűnik fel senkinek.
A kis pöcök, álló helyzetben rögzíti a kormányzást, meggátolva a megrakott gép felborulását, valamint kellemetlen másodperceket szerez a tolvajnak, amikor be szeretne kanyarodni…
– További önvédelmi eszközök?
– Van még egy elemlámpának álcázott sokkolóm, aminek a kondenzátorát szintén a bicaj elektromos rendszere tölti. Gázspray-t is szoktam magammal vinni, de azzal az a baj, hogy drága. Egy palack 1600 Ft, ami ezekben az országokban gazdaságtalan, mert túl gyakran ér atrocitás. Mindig van nálam egy messzire lövő „hosszú löketű”, és egy „wide” jobban terítő fejjel ellátott típus, ha több ember támadna rám. Ezek a csuklómra vannak kötve, hogy ne tudják kitépni a kezemből. Az elektromos sokkolót sokkal gyakrabban alkalmazom, ennek töltése ingyen van.
Van itt még egy biztonsági berendezés, aminek két funkciója is van. Az egyik, hogy a kis behelyezhető pöcök által meggátolja a kormány elfordulását, ha nekitámasztom valaminek a kerékpárt, és nehéz csomagok vannak a csomagtartókon. Ez csak a praktikus oldala a dolognak. A másik a védelmi funkció, mivel e megoldás ugye alig látszik, ezért alkalmas arra is, hogy megnehezítse egy esetleges tolvaj dolgát. Felpattan rá, és gyorsan el akarna kerekezni, majd rájön, hogy nem lehet a géppel kanyarodni. Na most ennek éktelen nagy firkázás szokott a következménye lenni, én meg jót röhögök rajta.
Ennyit mára a világutazói lét technikai feltételeiről, nemsokára megismerhetjük az embert is, aki a gép mögött áll – illetve többnyire rajta ül…
Szöveg és fotó: Ardó Tamás
