Világjárás 20 országban fillérekből – vagy legtöbbször ingyen –, félig levágott pénisz, 27 késszúrás, buddhista imatorony építés, 3 mázsa kókusz reggelire, valamint 20 db női „segédmunkás” csak hogy jó legyen a társaság… Mindezek csak pillanatképek világutazó főhősünk életéből. Ő az ember, akinek MacGyver is kezet csókolhatna… Ismerkedjetek meg vele!
Ezekből a sz.rokból évente elhasználok egyet, van már vagy egy tucat döglött a sarokban
Atom: – Lássuk az embert, aki a technika mögött áll. Mondanál néhány szót magadról?
– Szirmai Gábor: A társadalom peremén élek, ami annyit jelent, hogy nem vagyok hajlandó beilleszkedni a társadalomba. A jövedelmem iszonyú szórást mutat. 7-8 évvel ezelőtt még volt jó pár cégem, de az APEH állandóan piszkált. Űrlapokat küldözgettek, behivattak. Ekkor tettem egy meggondolatlan lépést, bejelentettem az APEH-nak, hogy ez volt az utolsó találkozásunk, én innentől kezdve befejeztem a velük való együttműködést. Súlyosbította a dolgot, hogy ezt a „bejelentést” írásban is megtettem.
– Hány országban jártál eddigi pályafutásod során?
– Nem tudom pontosan, de húszban biztosan. Nem tartom nyilván, mert nem a statisztikai adatok miatt csinálom mindezt.
– Következő terveid?
– Mexikóba megyek, ahol kb. 10.000 km útvonalat igyekszünk majd bejárni. Annyi csalás van a történetben, hogy ezt egy vasútvonal mentén tesszük majd, tekerünk pár 100 km-t bicajon, majd utazunk szintén pár 100 km-t vonaton. Ez a terv, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belőle. Mexikó egy elég rendezett ország, ami az én szempontomból nem feltétlenül jó.
„Hiába beszélek a tervezőknek… inkább megcsinálom magam”
– A rendezetlen országokban érzed a legjobban magad?
– Persze, az szerintem az igazán jó. Nekem nem kell a demokrácia, menjen a pokolba a demokrácia a hülye szabályaival meg a számomra diktatórikus intézkedéseivel. Számomra az kell, hogy rendezetlenség legyen, mert én ott tudok lenni valaki. Egy ilyen országban, ha az ember el akar érni egy célt, akkor azt el tudja érni. Ez persze lehet gonosz, vagy jó cél, de nem gondolom, hogy az, hogy engem érdekelnek a régi dolgok, a művészeti alkotások és ezek feltérképezése az gonosz célnak számítana. Ezekben az országokban valaki vagyok, míg itthon egy senki. Itthon még egy áruházba nem ereszt be a biztonsági őr, a BKV-ellenőr pedig oda sem jön hozzám.
– Mivel foglakozol civilben, ha itthon vagy?
– Na ez az, amire nem igazán tudnék válaszolni. Van egy újságírói végzettségem, de hát az semmire nem használható, bár praktikus. Az ember vagy ír, vagy nem. Minden utamról általában megírok egy könyvet, ami vagy megjelenik, vagy nem. Van egy esztéta végzetségem is, de az sem jó semmire. Mi értelme van annak, hogy én megmagyarázom, hogy mi mitől szép, vagy hogy Kant hogyan értelmezi a szépség fogalmát? Van továbbá egy építészmérnöki végzettségem is, amit viszont utálok, mert gyűlölöm a globalizációt és a vasbeton szerkezeteket.
A mérnöki tudományokat viszont szeretem, így ha ki akarom élni az effajta igényemet, akkor elmegyek a Bak- és a Ráktérítő közé, és ott teszem ezt. Mondok egy konkrét példát: Sziámba, egy buddhista kolostorban kellett egy sziklaorom tetejére építem egy meditációs házat. Eleinte lehetetlennek tűnt, mivel egy kolostorban nincsen semmi. Se eszközök, se szerszámok, se alapanyagok. De az, hogy ők egy kolostorban élnek, az még nem jelenti azt, hogy hülyék lennének. Legalábbis vannak embereik, akik nagyon nem hülyék. Mondtam nekik, hogy vállalom a megbízatást, de ehhez a kerékpárom és egy fogó kevés lesz… Írtam nekik egy egészen konkrét listát, hogy milyen eszközökre lenne szükségem. Gyémántporos koronafúró, áramfejlesztő, hegesztőtrafó, és még egy sor szerszám volt a listában. Másnapra megszerezték az összeset, és odahozták egy teherautóval.
Kérdezték hogy mit szeretek? Mondtam, hogy enni! Na de mit? Mondtam, hogy amit ők, rám ne főzzenek külön, nem azért jöttem én ide. Ezt nem akarták elfogadni. Odajött hozzám egy kisgyerek, aki szintén kérdezte, hogy mit szeretek. Elfeledkeztem magamról, és mondtam neki, hogy nagyon szeretem a kókuszt. Erre másnap odaállítottak egy teherautóval, és leöntöttek elém olyan 3 mázsányi kókuszt… A sofőr nem tudott semmiről semmit, csak hogy ezt nekem kell átvenni, mert a rendfőnök őt erre utasította.
Később a rendfőnök kérdezte, hogy nem akarok-e belépni a rendbe? Mondtam neki, hogy tisztelem-becsülöm, amit csinálnak, de inkább megmaradnék civilnek. Az ő monoton életük nekem nagyon kemény. Istenben amúgy sem hiszek… helyesebben hiszek, de csak abban, hogy azért van, hogy engem szívasson.
Kérdik a buddhisták: hogyan bírom az egyedüllétet? Mondom, hogy bírom, de néha azért ki szoktam kezdeni nőkkel. Melyik típust szereted? – Jött a következő kérdés. Hát az ázsiai nőket kedvelem – válaszoltam. Kedvelem a különleges természetüket. Másnap reggel arra ébredek, hogy a sátram előtt megjelent 20 női „segédmunkás”… „Hoztunk neked néhány munkaerőt, hogy tudjál szórakozni” – mondta a rendvezető. Tetszik a buddhizmusban, hogy ilyen megengedő vallás…
„Ezzel álcázom rokkantkocsinak a gépet”
– Hogyan választod ki a túráid helyszínét?
– Historikus útikönyveket olvasok, mert konzervatív vagyok, és ami megteszik, azt a helyet megpróbálom felkeresni.
– Pénzügyileg hogyan alakul egy-egy ilyen túra?
– Elég olcsó dolog. A legtöbb túrám kijön 200- és 400.000 Ft közötti összegből, ami egy négyhónapos túra esetében szerintem nem rossz. A négyhónapos vietnami utam volt a legdrágább, ez 450.000 Ft-ba került, aminek a legnagyobb részét természetesen a repülőjegy teszi ki. Azért megyek meleg vidékre, mert ott nem kell szállodára, panzióra költenem, sátorban a szabad ég alatt alszom ingyen. A vizek szabadon használhatók, és mivel alapvetően gyümölcsevő vagyok, ezért kajálásra is elég keveset költök. Azt eszem, amit a nép eszik. Azt iszom, amit ők. Minden útikönyv tiltja ezt, de én minden országban vedeltem a helyi vizet, és nem lett tőle még semmi bajom. Persze lehet, hogy egyszer majd nem úszom meg.
MacGyver nagyapja és műhelyének egy részlete
– Védőoltások tekintetében tervezel előre?
– Korábban terveztem, de mivel a kórházban megszívattak egy kötelező, fizetett előadás meghallgatásával, ezért később ezt is hanyagoltam.
– Konfliktus a helyi erőkkel?
– A helyi emberek általában rendesek velem, többnyire barátságosak. Persze mivel iszonyat mennyiségű emberrel kerülök kapcsolatba az utazásaim során, ezért már csak a nagy számok törvénye alapján is gyakran belefutok nem éppen tisztességes szándékúakba. A hatóságokkal is többnyire jól kijövök, főleg ott, ahol rendezetlenek a viszonyok. A magyar hatóságokkal állandó a konfliktusom… A Bak- és Ráktérítő között nincs ilyen gondom, velük többnyire kijövök.
Elemlámpának álcázott sokkoló
– Gyakran rabolnak ki? A kerékpárodra erősített önvédelmi eszközökből erre következtethetünk…
– Szerencsére nem gyakran, így ezeket is viszonylag ritkán kell használnom. Ha gáz van, akkor viszont létfontosságú ezek megléte, mert az utolsó sanszomat veszítem el, ha ellopják a bicajomat. Eddig ezt szerencsére sikerült elkerülni, de egyszer biztosan nem fogom megúszni ezt sem. Az önvédelmi eszközök jelentős része éjszakára kell. Van mozgásérzékelőm, de csak akkor használom, ha olyan helyen vagyok kénytelen éjszakázni. Ilyenkor ez amellett, hogy szórakozottságom miatt engem is riaszt, egy tőlem 50-100 méterre telepített durranó töltetet aktivál, ami elvonja a támadók figyelmét, én pedig időt tudok nyerni. Természetesen nyugis helyeken, vagy ha túl fáradt vagyok, akkor ezeket nem telepítem.
– Verekedésbe keveredtél-e már?
– Még az elején, az egyik első utamnál volt olyan, hogy 27 sebbel tértem haza, itt a János Kórházban raktak össze. Ezek többsége szúrt, vágott seb volt. Konkrétan a nemi szervemet akarták levágni, Dahomeyben, szakrális célból, ami félig sikerült is nekik, de a gyógyulásom után a „próbaüzem” bizonyította, hogy nem jött össze, mert minden megfelelően funkcionált.
Ez egy elég elmérgesedett szituáció volt, előttem már négy európai embert végeztek ki, szintén levágták a péniszüket, majd leöntötték őket benzinnel és felgyújtották őket, hogy eltüntessék a maradványokat. Csak a szerencsén múlott, hogy ezt megúsztam…
Gázspray kombó: az egyik távolra hord, a másik jobban terít
– Milyen nyelveket beszélsz?
– Jól olvasom a német műszaki és filozófiai irodalmat, angolul vergődök.
– Hány kilométer van eddig összesen a bicajodban?
– Nem sok! Automobillal és motorkerékpárral is utazok. Húszezernél kevesebb, de ebben benne foglaltatik a Földközi (Égei) -tenger környéki kisebb útjaim sora is.
– Ilyen életvitel mellett borítékolom a választ, de azért felteszem a kérdést: család?
– Hát nézd: ez a kettő – mármint a család és az utazgatás – nem igazán egyeztethető össze. Volt rá próbálkozás, volt egy „kísérleti feleségem” de nem igazán volt működőképes a dolog. Én nem akarok már kísérletezni… Eleve egy európai nő, az kizárt, legfeljebb egy ázsiai. Fontosabb volt 35 éves koromig a Csobánczhegyi technikatörténeti múzeumom. Ezt kirabolták, majd felgyújtották. A könyvtár egy hétig izzott.
„Konzervatív ember vagyok, így az eszközeim is azok”
– Gyerekek?
– Hát… én nem tudok róla… 🙂 Senkivel nem szeretnék kitolni, hogy összehozok neki egy gyereket, majd otthagyom és tovalibbenek.
– Mi lesz, ha visszajöttök Mexikóból?
– Korábban restaurálással, iparművészeti munkákkal foglalkoztam. Ezekből még kb. 10 túrára való pénzem maradt. Ha ez elfogy, arról gőzöm sincs, hogy utána mi lesz. Talán kint maradok. Leginkább Ázsiában. Ott nagyon kedvesek és szépek a nők…
Bonus tracks: beszélgetések az interjúalany garázsában 1-8. rész
A videókért köszönet Chef Lászlónak (http://www.cheflaszlo.com/)
Ajánlott irodalom:
– Bringával az egykori Indokínai Unió területén
– Saját építésű kerékpárral Ceylonban
Szöveg és fotó: Ardó Tamás
