fbpx

A világkupa győztes karbon gépének titkai

Rengeteg a vetítés a világkupa mezőnyében a biciklikről, mindenki próbálja őrizgetni a beállításait és ötleteit. Sőt éppen a pietermaritzburg-i világkupa győztesének, Greg Minnaar-nak a versenygépéről adtak ki a Santacruz Syndicate-nél totálisan téves adatokat. Azonban néhány elcsípett információ és a célba érkezéskor készített fotók alapján kaphatunk egy tiszta képet.

Közvetlenül célbaérkezés után: non-drive side

A beállítások részletezése előtt kezdjük az alapoktól, a váz Santacruz V10 Carbon, mely ténylegesen karbon, az első háromszög, a lengőkar és a himba is. Fontos tisztában lenni azzal, hogy nem csak azért jobb a karbon, mert könnyebb tud lenni egy váz, hanem ami gyakran sokkal fontosabb, hogy jóval merevebb. Mindenre azonnal reagál, legyen az egy fontos fél fordulat tekerés, vagy „beledurrantás” egy kanyarba.

Ehhez jönnek még az Enve alkatrészek (kormány, kerekek, nyeregcső), szóval mondhatni műanyag a bicikli. Gyorsan érdemes átfutni a többin is, Kashima-s Fox 40 villa, Saint váltás, hajtómű és fékek. Chris King agyak, WTB nyereg.

Közvetlenül célbaérkezés után: drive side

Az előbbieknél valószínűleg sokkal fontosabbak a beállítások. Lapos, tekerős, hosszú pálya, néhány technikás résszel és rengeteg igencsak méretes ugratóval. Tehát a fő szempont, hogy a bicikli jól tekerhető legyen, de persze egy jó setup a kompromisszumok helyes kombinációjáról szól.

Kezdjük a nyeregcsőnél. Sokakkal ellentétben Greg nem kormányról vezérelhetővel ment, beraktak neki egy „egyszerű” Enve karbon csövet, kihúzták az égbe, és a dél-afrikaira bízták, hogy ezt a magasságot az ugratókon és a technikás részeken is megoldja.

Ha már tekerhetőség és gyorsaság, akkor nem maradhat a szokásos áttétel. Az elterjedt 34-36 fogszámú első lánctányért itt egy régi iskolás óriás tányér váltotta, a feltételezések szerint 42, de meg merem kockáztatni, hogy lehet az 44 is.

Greg titán rugót használ, pedig már elfogadott, hogy a karakterisztikája sokkal rosszabb, mint az acélé. A DH-sabb Val di Sole-ban talán már acél?

Itt a gumikérdés és kis matek. Rengeteget lehet játszani az összetétellel, mintázattal, szélességgel, oldalfallal, nyomással és akkor mindezt emeljük négyzetre, mert ugye két kerekünk van. Az összes esetet a nyomás széles skálája és pontossága igencsak az egekbe tolja. Még egy adott pályára (főleg a pietermaritzburg-ira) sincs egységes megoldás, mert ugye az elemeken (időjárás, talaj, meredekség, felütésveszély, tempó, fékutak, tekerősség, stb…) túl jelentősen függ a biciklizési stílusunktól is. A hétvégi világkupán a legkülönbözőbb megoldásokat lehetett látni, ám Minnaar-nál itt is a bevett régi dolgok kerültek elő. Persze a High Roller II-es gumi nem régi, hiszen tavaly láthattuk először, de talán a legkonzervatívabb megoldás volt ez. Elől-hátul vágatlanul, számomra kicsit meglepően, hiszen egy Minion sokkal jobban gurul. De biztos tudnak valamit, az óra és a dobogó legfelső foka nem szokott tévedni. A nyomásról sajnos pontos adatunk nincs, elkapott madaraink 30+ -os psi-ket csiripelgettek.

Akcióban Greg Minnaar és a gép

Érdemes lesz figyelni Greg biciklijét a következő megmérettetéseken is, kicsit beleláthatunk a beállítások menetébe és irányába is.

Fotók: Kathy Sessler

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.