Létezik egyáltalán olyasvalaki, aki ne ismerné Szabó Zét? Az ősmontist, aki a ’90-es évek elejétől ott volt minden versenyen, indult profi kategóriában XC futamokon, Velencei-tavat került tízszer, K-60-at teljesített, Single Speed Világbajnokságon vett részt, Top Maraton összetett dobogós volt… Azt hiszem sokan vannak, akik ezt az oldalát már rég ismerik. Kevesebben vannak viszont, akik látták úgy, hogy papucsot tervez a készülő vázátalakításokhoz, vagy éppen a sorozatgyártás küszöbén álló kerékpár-utánfutóhoz, esetleg motorkerékpárokat újít fel a stéher ob-re. Mert ő ilyet is tud…
Az angyalföldi egykori üzemépületbe kacskaringós út vezet, de az ott dolgozó mester és szerszámai sem egyszerűen kerültek oda. Barátunk – aki volt már kerékpáros futár, kerékpárüzlet tulajdonos vagy éppen uszodagépész – esztergapadját, állványos fúróját, hegesztő-apparátját és egyéb drágaságait saját kezűleg cipelte fel a harmadik emeleten található, lassan otthonossá váló kuckóba. Érkezésünkkor – a félemeleten parkoló harci MZ motorkerékpár darabjainak szemrevételezése után -, épp egy kisebb fatelepen kellett átgázolnunk, hogy bejussunk hozzá. Ja, hogy famunkákat is végez? Ha megkérik rá, miért ne?
Bent azonban már másfajta látvány fogad: olyan, ami hasonlít egy kerékpárokkal is foglalkozó műhelyre. Vázak mindenütt, többségük természetesen törött és javításra vár vagy már csak alkatrész donorként fog funkcionálni. (kép: ze01) Ezeken kívül mindenféle egyéb kerékpáralkatrész kerül a kezünkbe, bárhova is nyúlunk.
Egy váltó a hatvanas évekből, pár fixi lánckerék...
Agyak minden mennyiségben...
Egy váltó a hatvanas évekből, pár fixi lánckerék, agyak, dobfékes montikerék, ezerrugós bőrnyereg, illetve egy olyan váz, amelyre gyárilag pótküllő-tartót (!) szereltek, Én ilyet még nem láttam, le is esett az állam. Szerszámok körbe-körbe katonás rendben a falitáblákra függesztve. Nem véletlen hát az a pár rohamsisak az előszobában… És egy rekesz sörösüveg az asztalon.
Ezerrugús bőrnyereg...
...sör!
Szerencsére vendéglátónkból nem kell harapófogóval kihúzni a szavakat. Hamarosan a tárgyra tér, az ajtón lévő fényképes múltidézés (lásd feljebb az említett sporteredmények, illetve sportegyesületi-, katonai-, kerékpárgyár-látogatással kapcsolatos emlékek megtárgyalása) után örömmel mutatja saját tervezésű singlespeed vázpapucsát illetve annak sablonját, melyet évek munkájával, kísérletezgetésével alakított ki a megfelelő – tökéletes – alakura. Alapja a Pajti bácsi-féle változat, majd annak könnyítésével, faragásával jutott el a jelenlegi verzióhoz.
Nem is gondolnánk – mondja -, hogy milyen sok szempontot kell figyelembe venni a váz egysebessége alakítása – azaz a papucs cseréje – során. Elég csak megemlíteni, a papucsok távolságát (pl. 135 mm maradjon az MTB-k esetében). Vagy azt, hogy a papucsoknak párhuzamosoknak kell lenniük, pedig a villák szétállnak és a papucsokon belül nem lehet hajlítást véghez vinni, mert ahhoz rövidek. Ha túl hosszúak lennének, hogy a hajlítás is elférjen, akkor pedig a láncvilla hossza nőne meg túlzottan. A papucsoknak kissé előre is kell lejteniük, hogy a V- illetve kantilever féket megfelelően be illetve után lehessen állítani a kerék papucsokban elfoglalt helyzetétől függően. A papucsok körülbelül 15 mm-t nyúlnak be a vázakba, és szinte kötés nélkül nyújtják a megfelelő stabilitást. Természetesen a mester némi rézzel segít a rögzítésben. A vázak átalakításába beletartozik a felesleges bowdenvezető szemek levágása, helyük lecsiszolása is.
Az űrkorszak ide is beköszöntött, megnézhetjük az utánfutókat rögzítő papucsok prototípusait is. Ezek szikraforgácsolással készülnek majd egy 5 mm vastag acéllemezből némi számítógépes segítséggel. Rég elmúltak már azok az idők, amikor egy-egy ilyen elemet napokon át tartó reszelgetéssel „egyedileg” készítettek el. Szerencsére van igény rá (az utánfutóra) és már a műhely polcain sorakoznak a kész, aluminium (!) felnikkel befűzött, felgumizott, menetes vagy gyorszáras tengellyel rendelkező 16″-os utánfutókerekek.
Büszkén mutatja saját tervezésű-fejlesztésű tyúklábait (kerékpártartó állvány), melynek megtekinthetjük egy országúti gumibelsővel 100%-osan bevont gyakorlatias, és a lánckerékkel díszített profi változatát. Hosszabbtávú tervei között szerepel még egy maró és egy gyalugép beszerzése is, így lényegében mindenfajta munkát el tud majd végezni. Természetesen, klasszikus módon csak acéllal foglalkozik, illetve nem! Üvegszál a varázsszó és a jövő zenéje is egyben. Szerinte sok eddig fémből készült alkatrészt lehetne kiváltani a kerékpárok környékén, legyen az utánfutó, A-headset alátét és egyéb csecsebecse, és mindez ráadásul különféle színekben! Mi jöhet még? Tán a karbontechnika? Kíváncsian várom a prototípusokat!
Eredeti cikk: BikeMag, 2007, január/február
Szöveg: Papp Dénes
Fotó: Papp Dénes
