A hazai kerékpársportot meghatározó vezetőktől, szereplőktől már többféle érvelés napvilágot látott a szövetségi struktúra reformjával kapcsolatban, helyettük most a sportági szövetség felett álló szervezet, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatóját, az olimpiai bajnok Fábián Lászlót kérdeztük, hogyan látja a magyar kerékpársport jövőjét, melyek a MOB legfőbb elvárásai egy további gyümölcsöző szakmai munka reményében.
Fábián László -(Fotó: MOB Kovács Anikó)
Takács Tamás: A kerékpáros szövetség fontos közgyűlés előtt áll, alapszabály módosítás és a struktúra átalakítás szerepel a napirenden. A MOB részéről vannak-e elvárások ezen a téren az MKSZ felé a hatékonyabb közös munka érdekében?
Fábián László: Egyszerű az elvárás. Kezdjük azzal, hogy a MOB-on keresztül érkező állami támogatások felhasználását, a szakmai és pénzügyi tevékenységeket, elképzeléseket, javaslatokat, valamint a szövetség által beküldött terveket a Magyar Olimpiai Bizottság sportszakemberei ellenőrzik, kezelik, és egyeztetik a szövetségekkel. Ha egy adott sportágon belül több szövetség van, többféle szövetségi elképzelés is érkezhet, és a különböző érdekek egymásnak feszülhetnek. Ez nem szerencsés, mert az olyan több szakággal rendelkező sportágak esetében, mint a kerékpársport a MOB szakmailag nehezen tudja eldönteni, hogy az adott évben, időszakban, vagy hosszú távon melyik szakág az, ami fejlesztést igényel.
A sportágaknak maguknak kell elkészíteni a támogatás felhasználásának pontos szakmai tervét, hiszen a sportszövetségek érzékelik a legjobban, hogy a sportágnak mely területei igénylik leginkább a támogatásokat. Ennél fogva a szakágak kooperációja és egységes rendszerben kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság tiszta képet lásson. A sportági támogatásoknak a kezelése és az elszámolása is az olimpiai bizottsághoz tartozik, értelem szerűen hatékonyabban lehet elszámolni egyetlen szervezettel, mint hárommal vagy néggyel, mert jelenleg ugye van három szakági és egy központi szervezet is a kerékpársportban. A támogatási pénzek felhasználása, és az egyes területeknek az elszámoltatása is egyszerűbb, ha egy szervezet koordinálja ezt, és nem a három szakági szövetség költi külön-külön a pénzt. Nem is kérdés, hogy ezt az irányt kell kijelölni a Magyar Kerékpársportok Szövetsége számára.
TT: Vannak, voltak problémái a MOB-nak a kerékpáros szövetségekkel abból adódóan, hogy per pillanat nem létezik az említett egységes struktúra?
FL: Mi hosszú idő óta az egységesség irányba próbáljuk terelni a szövetséget, és ez több évet, sőt évtizedet jelent. Folyamatosan problémája van a kerékpáros szövetségnek ebből a struktúrából kifolyólag az elszámolással. Ezek a problémák jelen pillanatban olyan szintre kulminálódtak, hogy az elszámolás elfogadhatatlan állapotban van, és ez nem csak a MOB-ban jelent problémát, hanem ugyanez a helyzet az EMMI irányába a kiemelt sportág támogatás elszámolásával is. Ez pontosan annak köszönhető, hogy a hármas vagy négyes tagozódásban ellenőrizhetetlen mind a szakmai tervek, mind a prioritások meghatározása, és mindennek az elszámolása. Ebből kifolyólag a kerékpáros szövetség olyan helyzetbe került, hogy nemcsak rövid, hanem hosszú távon is veszélyben van a kiemelt sportági támogatása, és az egyetlen megoldás ami ezt megakadályozhatja, hogy az egyszövetségi struktúra irányába mozdul el. A kerékpársportban ráadásul a nemzetközi szövetség, az UCI is egységes szövetségi rendszerben működik, nincs külön szövetsége az országútnak, a mountain bike-nak, vagy a BMX-nek.
Természetesen vannak más sportágak is, ahol több szakág tartozik egy szövetség alá, de például a tornaszövetség, a kajak-kenu szövetség vagy akár az úszószövetség képes több, olimpiai szinten is eredményes szakágat együtt működtetni, kezelni. Náluk a szakmai tervek, programok világosak, átláthatóak és nincsen gond az elszámolással sem, apró problémáktól eltekintve, amik rövid időn belül orvosolhatóak.
TT: Azt mondja nagy veszélybe került a kerékpársport kiemelt sportági támogatása. Mi erről a MOB hivatalos álláspontja vagy az ön véleménye?
FL: Az én saját véleményem az, hogy a magyar kormány a MOB-on és az EMMI-n keresztül ezeknek a kiemelt sportágaknak rendkívüli lehetőségeket biztosított az elmúlt években, és ez az elképzelés hosszú távon is folytatódik. Minden sportág elszámol szakmailag és pénzügyileg is, a lehetőségeiknek megfelelően szakmai terveket készítenek, a kerékpársport az egyetlen sportág, amely ezt nem tudja megtenni. A jelenleg életben lévő szabályozások, jogszabályok, EMMI-rendelet, belső utasítások alapján ez egyértelműen azt jelenti, hogy nagyon rövid időn belül ki fog kerülni ebből a támogatási körből.
Gondolom nem is kell tovább ecsetelni, mi történik, ha ezek a támogatási lehetőségek megszűnnek a sportág számára… A többi sportág elszakad tőle minden területen, akár utánpótlás, akár infrastruktúra tekintetében, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a kerékpársport egy olyan helyzetbe kerül, amit nem kívánhat magának. Számomra egyáltalán nem világos, hogy ezt az egyszerű képletet miért nem tudja a sportág megérteni, felfogni, és ez nem fenyegetés, hanem pusztán jogszabályokon és ezek alapján történő elszámolásokon alapuló tény. Amennyiben a sportág nem hajlandó mindezt felismerni, akkor nincs az a szabályzat, vagy az az ember, aki ezen változtathatna, vagy egyáltalán változtatni akarna.
TT: Aktuális kérdés még, hogy ismét napirenden van budapesti olimpia rendezésének lehetősége, ezzel párhuzamosan kerékpáros velodróm építésének tervei. Ezzel kapcsolatban mit vár el a MOB a kerékpáros szövetségtől? Vannak-e sarokpontok, amiket mindenképpen teljesíteni kell, vagy olyan elvárások, amiket már konkrétan meg lehet fogalmazni?
FL: Azt gondolom, hogy a kerékpársport legnagyobb problémája az olimpia rendezésétől független. Ha a sportág nem látja be, hogy az egységes szervezet az egyetlen lehetőség a hosszú távú fejlődéshez, ettől még lesz olimpia Budapesten vagy Magyarországon. A kérdés csak az, hogy a kerékpársport haszonélvezője lesz-e ennek a többi sikersportág mellett. Összefoglalva azt mondanám, egy lehetőség van: egy szövetség, egységes szerkezet, egységes elnökség, egységes közgyűlés, nem pedig különálló jogi személyek, akik saját érdekeik, és vélt vagy valós sérelmeik alapján próbálják meg befolyásolni a sportágat. Ez a jelenlegi helyzet semmiképpen nem járhat olyan szakmai konszenzussal, ami a sportág felemelkedését jelentheti.
Hozzáteszem, nagyon nagy a felelőssége a kerékpársportnak, hiszen a magyar sport számára nem csak az aranyérmek, a válogatott, vagy az élsport fontos, hanem a több tízezer hobbikerékpáros is, illetve mindazok, akik naponta munkába járnak kerékpárral. Az ő érdekeiket is képviselni kell, egyre többen vannak, és jogosan fogják számon kérni azt a szakmaiatlanságot, amit egy torz szerkezetben működő kerékpáros szövetség jelen pillanatban elkövet. Bízom benne, hogy ez a május végi közgyűlés után már másképp lesz!
TT: Köszönöm az interjút!
.
