fbpx

Vasi-hegyhát-Dél-Burgerland edzőkör

Szalafő – Farkasfa – Szentgotthárd – Deutch-Minihof – Heiligenkreuz – Glockenberg – Güssing – Rosenberg – Heiligenkreuz – Szentgotthárd – Kondorfa – Őriszentpéter – Szalafő

Az Őrség szívéből kiindulva a Vasi-hegyhátot keresztezve Szentgotthárdnál érjük el Dél-Burgerlandot, ahol gyönyörű erdészeti utakon “támadjuk meg” a Batthyány család híres erődítményét, a németújvári várat. Az Őrség nevezetességeivel előző túránk során már megismerkedtünk, bőven volt részünk a csendes, dimbes-dombos vidékből, ahol a néhány házból álló dombtetői településrészek, az ún. „szerek”, laza együttese alkotja az egyes településeket. A Vasi-hegyháton túl a Rába és a Lapincs völgyében már hagyományos szerkezetű falvakat találunk, Burgerlandban pedig már osztrák ízlés szerint, virágözönnel, kertitörpékkel megspékelt hangulatra számíthatunk.

A túra elején még az Őrség autentikus építészetét csodálhatjuk...

Túránk kiinduló pontja ismét a festői szépségű Szalafő, amely hét halmon épült „szeres település”, mindegyik dombja egy-egy „szer”: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer, illetve Pityerszer. A falu a mai napig őrzi a honfoglaláskori településszerkezetet. Nevét a határában eredő Zala folyóról kapta. A Templomszeren lévő Gatter Fogadóból (ismertető a cikk az előző túraleírásban olvasható) a pityerszeri elágazás felé indulunk, Templomszer határában az út kettéválik: kövessük a jobb felé tartót Papszer felé. Varázslatos vidéken melegítjük be az izmokat, Papszerre felkapaszkodunk, majd a rövid fennsíkot követően bezuhanunk Farkasfára. Az ott lévő néhány portától minden bizonnyal dobunk egy hátast: egy fénykép erejéig érdemes megállni, talán addig nem merevednek le izmaink a hegymenet után. Farkasfát emelkedő, fennsík, majd egy újabb zuhanás követi. A lejtmenet előtt az út ismét kettéválik: a jobb irányzékot válasszuk, így érkezünk meg a Hársas-tóhoz. Talán még korai lenne megpihenni a parton, de a látvány igencsak csábító.

Szengotthárd belvárosa: szép, de sajnos igen forgalmas...

Egyenesen begurulunk Máriaújfalura, Szentgotthárd bolygótelepülésére, ahol kiérünk a 8-assal párhuzamos közepes forgalmú “falujáró” útra. Balra fordulunk, innen már mindössze 3 km Szentgotthárd, hazánk legnyugatabbra fekvő városa. Érdekessége, hogy az osztrák Deutsch-Minihof mindössze egy (!), a szlovén Martinje pedig 9 km-re van a várostól. Most a városközpontban lévő dupla körforgalomból osztrák irányába hagyjuk el hazánkat. Persze mehetnénk még a magyar oldalon Rábafüzesig, de a kerékpárút igen rossz minőségű, a közút pedig a határátkelő miatt rettentően forgalmas. Tehát sokkal jobban járunk, ha sógorék R72-es kerékpárútját vesszük igénybe Heiligenkreuzig: bár ez is egy ipari parkon keresztül halad, össze sem lehet hasonlítani az élményt a párhuzamos Füzesi útvonalváltozattal.

Ezer méter feletti szintet, illetve az első túrával lényegében megegyező távolságot jegyezhetünk fel edzésnaplónkba...

Két túrarövidítés lehetséges: kihagyhatjuk az őriszentpéteri "szernézegetést", illetve ha visszafelé is Farkasfának jövünk, nem egész 70 km-ből megússzuk a németújvári kört!

Heiligenkreuz apátságáról nevezetes, egy ciszterci kolostor, amely 1133-as alapítása óta megszakítás nélkül működik. Ezzel a második legrégebbi folyamatosan működő ciszterci kolostor a világon a reini apátság után. Mivel az apátság fent van a dombon, érinteni nem fogjuk, de az útról néhol kivehető. Az igen forgalmas település központjában a kerékpárutat követve jobbra kanyarodunk Güssing irányába, majd a túrajelzést figyelve ismét jobbra fordulunk. Gyönyörű élményben lesz részünk a határvonalon haladó, Glockenbergre felvezető úton, a sűrű tölgyerdő varázslatos hangulatú, a hegytőről pedig szép panorámánk lesz balra a völgybe, amerre a párhuzamos főút vezet, illetve jobbra Klein-mürbisch irányába. A 365 m magas vonulat fennsíkján kanyargunk egy keveset, majd egy óriási zuhanás következik a vögybe, ahol visszacsatlakozunk a főútba. Innen már mindössze 3 km Németújvár, az utolsó dombon átjutva döbbenten konstatáljuk, hogy a turisztikai prospektusok fényképei nem csalnak: a számos tónak otthont adó síkságból valóban egy óriási vulkanikus szikla nőtt ki. De kinek is juthatott eszébe, hogy annak legtetejére egy erődítményt emeljen?

A németújvári erődítmény a tavak felöl

Németújvár (németül Güssing) burgenlandi kisváros, várát III. Béla király kezdte építeni 1180 körül a régi favár és kolostor helyén a nyugati határ védelmére, ezért a szerzeteseket eltávolította. A vár védelmet nyújtott a tatárok ellen. A 13. században a Németújvári grófok birtoka volt. 1289. november 1-jén Albert osztrák herceg foglalta el, 1459-ben pedig itt találkoztak a Mátyás ellen összeesküvő főurak. 1495-ben a királyi seregek ostromolták, mire az meghódolt. 1524-től II. Lajos király adományából a Batthyány család birtoka. A török harcokban fontos szerepe volt, a 18. századra azonban jelentősége megszűnt.

A várudvar az impozáns építménnyel

A dombról legurulva beérünk a városka központjába, a várszikla tövébe, ahol a gimnázium épületénél balra fordulva a temető mellett megkezdjük a mászást a Batthyány Straße-n. Egyenesen haladunk, az út a parkoló után kissé lejt, majd egy balos leágazással jön a nagy erőpróba. Az várba felvezető út eleje az őrtornyok alatt még egész jól hajtható, de a vége már 25% feletti meredekségű, nyeregben kizárólag nagyiáttétellel, jó egyensúlyozó képességgel teljesíthető. Az utolsó alagút már maga a várkapu, innen páratlan látványban lesz részünk! A vár sem éppen aprócska építmény, szépen rendbe hozták, belépővel látogatható is. (Ráadásul van kerékpártóroló!) A kilátás a várfalról sem éppen csúnya, már ezért megérte letekerni ezt a szűk 40 kilométert.

A várból való legurulás sem éppen egyszerű, az alsó szakasz szerencsére már nem annyira meredek...

A várból történő lejtmenet legalább olyan nehéz, mint a mászás volt: nem véletlenül van kapaszkodó korlát az út mindkét oldalán. Visszatérve a településközpontba felmerülhet az igény a folyadék- és energia-utánpótlásra, amelyet a hazavezető út mellett lévő Sparban maradéktalanul kielégíthetünk. Visszafele azt javaslom, hogy ne a főúton másszunk vissza a város előtti dombtetőre, hanem az attól jobbra párhuzamos kerékpárutat válasszuk, amely Rosenberget célozza meg. Szép kis szőlőhegyen haladunk, az út minősége makulátlan, ráadásul jobbra végig páratlan látványban lesz részünk a várhegy irányába. Az út St. Nikolasnál tér vissza a főútra. Visszakanyarodva Németújvár felé választhatjuk ismét a bükköst a combos mászással, ha viszont nem érzünk erre késztetést, a főúton is visszagurulhatunk  Heiligenkreuzba.

A rosenbergi szőlőhegyről igen szép látvány tárul a völgyre, közepén a kimagasló vulkanikus sziklatömbbel

A cikkíró komótosan halad rosenbergi szőlőhegyen, háttérben Németújvár

Innen a már ismert R72-est követve visszatérünk Szentgotthárdra, ahol ismét lehetőség nyílik kalória-utánpótlásra. Hazánk legnyugatibb fekvésű városát a 8-assal párhuzamosan futó “falujáró” úton hagyjuk el Magyarlak felé, balról a Rába, jobbról pedig az Vasi-Hegyhát dombvonulata követ minket. Lehetőség van az idefele már megismert Máriaújfalu-Farkasfa irányba hazatérni, esetleg a

Kilátás a várfalról, alattunk a kisváros

Hársas-tó mellett kicsit megpihenni, de talán érdekesebb az ennél alig hosszabb, Csörötnek-Kondorfa-Őriszentpéter változatot igénybe venni. Ha ez utóbbi mellett döntünk, akkor Magyarlakon keresztül Csörötnekre érünk, ahol jobbra fordulunk Őriszentpéter irányába. Ismét egy jelentős emelkedő tornyosul előttünk, de ezt ugye már megszokhattuk: most a Vasi-hegyhátat másszuk meg, a lejtmenet után Kondorfa következik, innen pedig már az Őrségben bicajozunk.

Kondorfa hagyománya, építészete, kultúrája, nyelvjárása, illetve vadállománya révén az Őrségi Nemzeti Park szerves részét képezi, érdemes nyitott szemmel hajtani a főutcáján. Itt keresztezzük a Lugos-patakot, de ez nem éppen jó hír, mivel a szemközti dombvonulatra még fel kell másznunk, mielőtt visszérnénk Őriszentpéterre. Északról közelítjük meg az Őrség központját, így először Kovácsszerhez lesz szerencsénk. Őriszentpéter magját a Zala folyó déli partján lévő Városszer és Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Jelentősek továbbá az ettől nyugatra fekvő, már meglátogatott Kovácsszer, illetve Siskaszer, Templomszer, Keserűszer és Galambszer, azaz összesen a kilenc szer. Érdemes tenni egy kört Őriszentpéteren, ha még van egy kis energiánk: de készüljünk fel, hogy ez eltart egy ideig! Persze közben számos csodálatos szépen felújított házat, harangtornyot és templomot vehetünk szemügyre!

Kondorfán is sok szép Őrségi épületet találunk

Ha a lehető legrövidebb úton szeretnénk hazatérni, az út végi elágazásban jobbra fordulunk Szalafő irányába, majd Keserűszeren áthaladva már megpillantjuk Szalafő első szerét, Gyöngyösszert. Az út itt is páratlan látványt nyújt: ismét sűrűn egymást követő dimb és domb, teljes forgalommentesség jellemzi a fennmaradó 6 kilométert. Begurulunk Templomszerre, így visszaérünk a Gatter fogadóhoz. Remélhetőleg kellemesen elfáradtunk, történelmi nevezetességeket is meglátogattunk, sógoréknál szép tájakat csodálhattunk, és nem utolsósorban felüdítően jó infrastruktúrában volt részünk. Váljék egészségünkre!

Adatlap:
Távolság: 75,3 km
Szint: 1087 m
Nehézség: közepes
Megjegyzés: Az Őrségben forgalommentesek az utak, de minőségük hagy maga után némi kívánnivalót, Máriaújfalutól már sokkal jobb az aszfalt, de sajnos fokozottabb a forgalom. Burgerlandban – legalábbis az ismertetett útvonalon – mindkét kívánalom teljesül!

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.