Ezt mondja mindenki, a világ legjobbjait is beleértve. Nem csoda, hiszen körönként, azaz körülbelül 4 percenként 200 fekvőtámaszt kell lenyomni alkarból, ami nem igazán hasonlít egy tengerparti koktélkortyolgatásra, sőt lehet még alá is lőttem a kétszázzal.
Reggel 8:30-kor kezdődtek az edzések, az első körök még nagyjából tűrhetően lementek, aztán a 300 induló jó gyorsan úgy leamortizálta a pályát, hogy az új részek a felismerhetetlenségig kikoptak.
Julien Camellini sokat ült a hot seat-ben az első világkupán, a tempója alapján itt is van rá sok esélye
Ezáltal nagyjából öt olyan pont van, ahol elég nagy valószínűséggel hibáznak a riderek, csúnya esést szerencsére nem láttunk, de piros zászlót, hordágyat és helikopteres elszállítást sajnos igen. Vigyázni kell nagyon, nem veszélytelen a pálya.
Ezen kívül persze vannak olyanok is, amik inkább csak ijedtséget okoznak, ahol például el “kell” ugrani egy szintútról gyökerek közé (8 méter hosszan), na ott volt hogy fél óráig földbegyökerezett lábbal csak ámultunk és bámultunk. Gyakoriak leérkezéskor a kormányfejelések, úgy megfogják a lócomb gyökerek a bringát, de volt rockring szétrobbanás is, mikor konkrétan a 10-12 kis fecnire tört alkatrész darabjai fejmagasságban repkedtek.
Damien Spagnolo nyerte a mért edzést, ám ez sokat még nem jelent.
Pedig fontos ott az az ugrás, mivel közvetlenül utána egy (ezen a pályán ritka) lapos rész jön, és ha az ugrás kimarad vagy rossz az érkezés akkor súlyos másodpercek mennek el.
A Mondraker-es Brook MacDonald-ot sem csak a hihetetlen száguldozása közben csíptük el, ugyanis többször is defekttel gurult el mellettünk, volt amikor duplával, Minnaar is tört le váltót, és még sokáig sorolhatnám.
A tavalyi győztes Aaron Gwin mindössze egy századdal volt második az első részidőnél a mért edzésen
Na de nem ilyen egyöntetű a helyzet, hiszen látni gyönyörű megoldásokat, felfoghatatlan tempót és magyarjainkat sem kell szégyellni, jól haladnak, 5 emberre összesen 2 defekt volt, szóval még talán jobb is az átlagnál. Reméljük minden így megy tovább, és szombat délután az időmérőkön jók leszünk.
Lukács Rajmund állítása szerint rosszabbul megy mint tavaly, de kívülről ez nem látszik.
A top 80 még azért nincs itt, vegyük csak azt, hogy ha állunk a világkupa pálya szélén, akkor négy elhaladó rider közül hármat meg kell verni ahhoz, hogy bejussunk a döntőbe. Az esélyünk azért megvan, Ati jól megy, sokan dicsérik, nem csak mi vagyunk elfogultak. Legjobb példa, mikor Ati megérkezett a szintút utáni gyökerekre ugráshoz, és pont ott álltunk a CRC-s Joe Smith-szel, aki megjegyezte, hogy mennyire szép, gyors és tiszta volt Liszi ugrása azon a kritikus részen.
Liszi Attila
LiMiT TV helyszíni epizódok sajnos most nem lesznek, csak utólagos, mivel az (ezennel átkeresztelődött) Apokalipszis Generátorunk okozta zárlat hét (7!) töltőnket ölte meg, és igy a vágás kivitelezhetetlen. Feltöltött kamera aksijaink még vannak is, de a videó összerakáshoz szükséges adaptert a környéki elektronikai áruházban sem találtunk, pedig nem kettő volt ott. Kár érte, azonban videó lesz, de csak jövő héten.
Most pedig koncentráljunk az elkövetkezendőkre, ugyanis szombat délután időmérő, minden gondolatunk már ekörül forog.
Fotók: Bedécs Péter, Gács Péter
