Szerda délben mentünk át Leogangból Val di Sole-be, az idei világkupa sorozat legembertpróbálóbb állomására. Ma délután pedig a gyalogos pályajárás is megvolt, megér egy kisebb kifejtést.
Először is megjegyezném, hogy a szombati időmérőn öt magyar indulónak is szurkolhatunk (név szerint: Liszi Attila, Lukács Rajmund, Szabó Endre, Ettingshausen Máté és Kántor Miklós). Velük jártuk be a pályát, ami tavalyhoz képest sok helyen megváltozott, ugyanis a már négy éve használt nyomok már igencsak megkoptak, és veszélyes lett volna a legkövesebb részeken versenyt tartani.
Az egyik sziklás meredek a sok közül
Ettől függetlenül egy cseppet sem lett könnyebb, a megmaradt és az új nyomok is a legkeményebb pályává teszik a világkupa sorozat naptárában. Meredek sziklás és gyökeres részek, hatalmas leléptetések, elvetemült átugrások és megannyi technikai elem teszi nehéz pályává, ami ráadásul igencsak hosszú is.
Azonban mindenkinek ugyanolyan hosszú, fárasztó és technikás, valamint tavaly is voltunk már itt világkupán, szóval gond egy szál se, csak komoly a feladat.
A magyar alakulat egy része és egy kis "moving like Bernie" 🙂
250-en állnak rajthoz a férfi mezőnyben, akik a világ legjobbjai, sőt több sérült is mégis el tud indulni a versenyen. Közéjük tartozik az idén már Scott-os Brendan Fairclough, akivel a mai nap folyamán többször is összefutottunk.
Holnap edzésnap, ki kell használni, mert világkupához hűen kevés az edzésidő, összesen kilenc óra két nap alatt, aztán jön a kvalifikáció.
Az olasz “nap völgyébe” egy-két záport mondanak “csak” a hétvége folyamán, ami nem játék, hiszen ha itt sár lesz és eső, akkor a pálya komoly fejtörést fog okozni a ridereknek, ez a teljes mezőny véleménye.
