Val di Sole UCI Downhill Világkupa 2024
Olaszország, napsütés, szieszta, pizza, pesto, pasta… Ez most egy más milyen olasz történet lesz. Persze lesz dráma, lesz diadal, de ezúttal korántsem egy idilli környezetben.
Aki még nem látta élőben, az el sem tudja képzelni milyen is a Black Snake. Híres és hírhedt. A második leghosszabb pálya a Világkupa sorozat történetében. Először 2008-ban adott otthont a UCI downhill versenynek, ami egyben az akkori világbajnokság is volt. Azóta a pálya sokat változott, de jó pár legendás szakasz mindig is kihívást jelentett a versenyzők számára. A Black Snake mindig is a legnehezebb UCI downhill pályák között volt számon tartva. Éppen ezért a szervezők a jó hírnév megőrzése érdekében a pálya karbantartást, mondhatni is enyhén elhanyagolták. Így a pálya évről évre csak nehezebbé vált, 2022-ig őrizve ezt az eróziós, ‘jól van az úgy’ szemléletet. Amikor is 2022 évi verseny közben és után rengeteg kritikát kapott a pálya néhány szakasza a versenyzők nagy részétől. Amik lényegében úgy hangoztak, hogy: ők versenyezni jöttek ide, nem pedig meghalni… Többen is mondták (és itt top 20-as versenyzőkről is szó van), hogy ha 2023-ra nem töltik fel a sziklakerteket, és javítanak lényegesen a Black Snake állapotán, akkor nem fognak elindulni ezen a UCI fordulón. Ezt a szervezők komolyan is vették, majd 2023-ra hatalmas erőbefektetéssel, de minden sziklakertet feltöltöttek, az egész pálya frissen shapel-ve várta az indulókat.
És már el is érkeztünk 2024. június 13-hoz. Sok mindennek szemtanúi lehettünk, mint például a nyári hóesésnek. 13°C fogadta a pályát bejárókat, meg persze eső. Sok szakaszt átszalagoztak a tavalyihoz képest, így ment az agyalás a versenyzők között. Csúszós gyökerek, csúszós sziklák. És mivel a pálya 80 %-át ezek az elemek teszik ki, így máris kemény versenyre lehetett számítani.
Csütörtök, edzés. Esések tömkelege. A nyomok próbálgatása, vagyis egyáltalán a pályán maradás volt a cél. Itt még látszólag Bernard Kerr bicskája is beletört az első technikás részbe, ahol is fejjel esett egy sziklára, majd kórházban végezte.
Pénteken a reggeli edzés után kezdődött a kvali. Nőknél Valentina Höll nem hozta a várt eredményt. Így Myriam Nicole kerültbe elsőként a top 15-be. Hoffmannra is rájárt a rúd, mind a kvali futamon, mind a semi-final-ben. Vali esett az utolsó gyökeres leléptető előtt. Balanche-nak nem sikerült futamot befejeznie. Így semi-final-ben Jess Blewitt lett a leggyorsabb elit női versenyző Myriam előtt.
Elit férfiaknál a kvalifikációt Bruni nyerte. Ezen a hétvégén ez volt az utolsó, hogy dobogóra állhatott. Baptiste Pierron hatalmas esése miatti több 10 perces pályazár miatt kaotikus állapot állt fenn, a pályán tartózkodó versenyzők futam lefújása, hideg, eső. Majd végre mindenki leért a pályán közel egy órás késéssel. Majd semi-final-ben már Amaury Pierron vette át Loic Bruni helyét a dobogó legfelsőbb fokán.
A szombati nap sem alakult kedvezően. 10°C a hegyen, a leszálló ködtől a következő kanyarig lehetett ellátni csak, folyton szemerkélő eső, vacogó szurkolók. Pár szakasz ekkora már iszaptengerré változott. Komplett patak folydogált a pályán. Mostoha körülmények között kezdődött a final. Elit nőknél Jess Blewitt verseny előtti edzés körén nagyot esett, így nem tudott rajthoz állni. Nina Hoffmann a Lengyelországban szerzett könyök sérülésével szenvedett még mindig. Valentina ismét esett, de még így is a 5. helyen végzett. Tahnee Seagrave pedig hosszú idő után ismét győzni tudott.
Férfi elit kategóriában Bruni nem hozta a megszokott formáját, annak ellenére sem hogy 24.-ként jutott be a final-be, így viszonylag a mezőny elején indult, amikor a pálya még nem volt annyira sáros, mint amivel a leggyorsabb 10 versenyzőnek kellett megbirkóznia. De így is csak az 5. helyre volt elég a futama ezen a hétvégén. Oliver Davis bukása után nem tudta befejezni a versenyt, Bodhi Kuhn, Matt Walker és Toby Meek esett, Sebastian Holguin hatalmasat bukfencezett. Nagy küzdelemnek lehettünk a szemtanúi. Loris Vergier megismételte a leogangi produkcióját, a ki- és becsatolgatásának, és csúszkálásának 18. hely lett az eredménye. Dakotah Norton tökéletes futama után, Finn Iles is belehúzott. És akkor jött Amaruy Pierron, aki utolsóként rajtolt. Eszméletlenül kontrollált és tökéletes körével majdnem 5 másodperccel gyorsabban ért a célba, mint az akkor hot seat-ben ülő Norton.
Csodák tehát történtek ezen a hétvégén is. Pierron visszatért, és gyorsabb, mint valaha, nyári hó Olaszországban. Kíváncsian várjuk mit tartogat a következő forduló Les Gets-ben.
Fotók: Seffer Judit
