A magyar 23 év alatti válogatott színeiben Simon Péter Olaszországban versenyzett vasárnap, és a 182 kilométeres Trofeo Piva Banca Popolare di Vicenza viadalon két különértékelésben is a legjobb lett. Az Utensilnord-Ora24.eu kerékpárosa csapata honlapján így számol be a versenyről:
Szombat reggel indultunk útnak a válogatottal. Ágoston Imre, Kurilla Bence, Mogyorósi Máté, Patotai Péter, Varró Bálint és én képviseltük az országot. Időben oda is értünk, így volt időnk átmozgatni is. A fél nyolcas vacsora után már csak a pihenés várt ránk. Petivel voltam egy szobában, mindketten motiváltak voltunk és nagyon vártuk a versenyt, tudtuk, hogy jó lenne valami maradandót alkotni. Úgy érzem mindkettőnk karakteréhez illett ez a pálya. Vasárnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, az időjárás egyből megalapozta a kedvünket. Tudta mindenki, hogy ilyen intenzitásnál gyorsan és sok szénhidrátot éget a szervezete így a reggeli után, 3 órával a rajt előtt egy jó adag tészta várt még ránk. Tíz órakor el is indultunk a rajthoz, ami kb. fél órára volt a hoteltől.
Simon Péter (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
A verseny távja 182 km volt és 3000 m szintkülönbséggel. Kilenc kört kellett megtennünk egy roppant kemény pályán. Árvai Attila a válogatott kísérője taktikai tanácsokkal látott el minket a rajt előtt: Petinek és nekem azt javasolta, hogy ha tudunk, keveredjünk elmenésbe, Imiéknek pedig, hogy ameddig csak tudnak, maradjanak a mezőnnyel. Ahogy ellőtték a rajtot a válogatott megpróbált minél előrébb helyezkedni, mivel tudtuk, hogy a hegyen nagyon nehéz előremenni, ha már hátulról kezdi valaki. Amint kezdetét vette az első hegy meg is mozgattam a mezőnyt, eleinte még tudtak jönni a többiek. Mindenáron el akartam szökni, így ahogy meredekebbé vált az út összeszedtem az összes erőmet és úgy megindultam, hogy ezt szerencsére senki nem tudta lereagálni. Pár száz métert megtéve láttam, hogy egy orosz versenyző, nevezetesen Alexander Evtushenko is hozzám hasonlóan szökésre adta a fejét és csatlakozott hozzám.
Jóval könnyebb volt váltott vezetéssel folytatni a hegyet, mintha egyedül mentem volna, bár mindkettőnknek teljes erőből kellett tekernünk ahhoz, hogy eltávolodjunk a mezőnytől. Az első kör végén, a célvonalon áthaladva már 40 másodperc volt az előnyünk és ezt körről körre sikerült 3 percre is gyarapítanunk. Ő a síkon vezetett többet, én, pedig a hegyen próbáltam meg dominálni. El is osztottuk egymás között a hajrákat. 100 km után (az ötödik körben) ért minket utol egy kisebb boly (25 fő). Amikor láttuk, hogy már csak fél percre vannak tőlünk, vissza is vettünk a lendületből, megpróbáltunk tartalékolni a későbbiekre. A tempó fokozódott, de a hegyi hajrákat így is sikerült megkaparintanom. Két körrel a vége előtt éreztem, hogy kezdek kimerülni és a véghajrában már nem leszek érdekelt. Ennek ellenére tartottam magam a kilencedik körig, ahol az utolsó 5 km-en szakadtam le a spiccről.
A díjkiosztón (Fotó: Utensilnord-Ora24.eu)
5 ország (Oroszország, Norvégia, Ausztria, Olaszország, Magyarország) és 32 csapat kb. 180 versenyzőjéből úgy érzem az is nagy dicsőség, ha valaki be tud fejezni egy ilyen versenyt. Bence, Bálint, Imi és Máté pár kör megtétele után szakadtak le a mezőnyről, de mivel ez volt az első versenynapjuk (nem akármilyen mezőnyben) jó teljesítménynek számít. Palotai Peti sajnos az utolsó körben elesett, így ő se, tudta befejezni a versenyt, pedig végig elöl helyezkedett és mindvégig kontrollálta a mezőnyt. Végül a 44. helyen értem célba 3 perc hátránnyal. Kicsit elkeseredtem, hogy nem bírtam ki az utolsó emelkedőt, szerencsére a díjátadó kárpótolt mindenért. Legnagyobb örömömre megnyertem a hegyi összetettet és elhoztam a legaktívabb versenyzőnek járó aranymedált is.
A győzelmet végül az olasz Michele Scartezzini (Trevigiani) szerezte meg, Simone Andeettaa (Zalf), és Damien Howson (Ausztrália) előtt.
