A cross-country olimpiai sportág, ezért a gyártók bele vannak kényszerítve, hogy legalább négy évente adjanak ki egy új modellt – valljuk be furán mutatott volna, ha Schurter csak festésben különböző bringával indul el a két egymást követő olimpián. Emiatt különösen izgalmas volt ez az időszak, és kevés olyan xc bringa volt, amit annyira izgatottan vártam, mint az új Sparkot, mivel a 2016-ban bemutatott Spark RC még a mai napig is a legjobb xc fully-k közé tartozik (akár a tömegét, akár merevségét, akár geometriáját nézzük). Emiatt nagyon érdekes kérdés volt, vajon mit fognak tudni javítani rajta a mérnökök. Nagyjából két út állt előttük: 1. minimális finomhangolásokkal kiadni lényegében ugyanazt a vázat (amiben a legnagyobb újítás a kábelek integrálása lett volna), 2. kiadni egy teljesen új alapokra helyezett modellt. A Scott a #noshortcut jegyében a nehezebb utat választotta, és teljesen új lappal indított a 2022-es Spark tervezésénél. Még mielőtt rátérnénk az új modell bemutatására fontosnak tartom pár mondatban bemutatni az elődöt, hiszen mégis erre tekinthetünk referenciaként.
Az új modell külsőre sem emlékeztet az elődre – ráülve pedig még kevésbé
Személy szerint én a tavalyi évet egy ilyen „régi” Spark RC World Cup modellel versenyeztem végig, úgyhogy szereztem róla egy jó tartós tesztnyi benyomást. Egyetlen mondatba belesűrítve az alacsony tömegnek és Twinlock rendszernek köszönhetően közel úgy mászott, mint egy merev bringa, de lefelé a 100mm rugóutat meghazudtolva lehetett vele szárnyalni, úgyhogy nem kellett sok idő hozzá, hogy nagyon megszeressem. A Scott zsenialitását mutatja, hogy már 2016-ban olyan modern geometriával ruházták fel a Spark RC-t, ami még a mai napig nem számít nagyon elavultnak, miközben az elmúlt években rengeteget változtak ilyen szempontból az xc bringák is – nem véletlen, hogy lejtőzést jobban kedvelő barátom is vett pár éve ugyanilyen Sparkot, pont a modern geometria miatt. Tehát egy baromira jól eltalált bringa volt, amiből úgy tudott Dangerholm 8,0 kg alatti verziót építeni, hogy teljes értékű xc gép maradt (értem ezalatt leginkább a 2,25-ös külsőket):
Az általam használt egyedi építésű “régi” Spark RC World Cup
De térjünk is át az új modellre. Előre bocsátom, hogy ebben a cikkben teljesen átugrom az új technológiák és új kialakítás bemutatását – akinek ez kimaradt, az elolvashatja itt:
Scott Spark RC Team Issue AXS kerékpárteszt: az új(ra) világbajnok XC-fully kisöccse
Én a továbbiakban kizárólag a menettapasztalatokra fogok koncentrálni, az előző modellel összehasonlítva.
Az új modell első nagy meglepetése az volt, hogy ez a bringa ténylegesen rendesen meglepett, már az első köröknél. Elég sok bringát próbáltam már, de egyik sem volt ehhez fogható. Miről is van szó? Nem az a lényeg, hogy 120mm-t mozog egy világkupákra szánt xc gép (bár ez sem mindennapi), hiszen a legtöbb gyártó beszállt már a downcountry trendbe egy ilyen jellegű modellel. Amitől egyedi, hogy nem egy alapvetően 100mm úthoz tervezett vázat morcosítottak fel 120-as villával, hanem egy szétszteroidozott, vázcsövek keresztmetszetét tekintve simán trail/all-mountain kaliberű váz kapott egy ehhez képest viszonylag rövid, versenyre hangolt rugóutat, amitől egy szürreálisan merev szerkezetet kapunk. Gondoljunk bele villák tekintetében például ugyanúgy 35mm-es becsúszókkal rendelkezik mind a Rock Shox SID (amivel az új Sparkokat is szerelik), mind az all-mountain-ra tervezett Pike, csak míg az előbbi 120mm-t mozog, az utóbbi akár 160mm-t, úgyhogy teljesen más erőkarok hatnak a kettőre, amitől kellően eltérőek lesznek a menettulajdonságaik is.
Mit jelent ez a merevség a gyakorlatban? Ne úgy képzeld el, mint egy 9kg-os merev gépet, ami ki akar robbanni alólad, amint odalépsz kicsit, ez teljesen más. Vegyük csak azt, hogy az általam is tesztelt Team Issue verzió 11,5 kg tubeless setuppal a gyári adat szerint, ami külön dimenzió egy könnyű merev géphez képest. Kilockolva a súlyát meghazudtolóan meg lehet vele indulni, de nem akarod sprinttel kitaposni belőle a maximumot – kicsit olyan, mintha egy erős luxuslimuzint hasonlítanánk egy kompakt sportkocsihoz. Ahogy viszont lejtmenetre kerül a sor, felköthetjük a gatyánkat, mert ez durva lesz. Engem sokkal jobban emlékeztetett egy rövidebb rugóútas endurora, mint egy xc bringára: akaratlanul is állandóan a határaimat feszegettem vele, mert hamar rájöttem, hogy nehéz vele akkorát hibázni, amit nem korrigál, és a nyomvonalválasztás is hasonló szabadsággal történik vele: kinézel valami jó ívet és nem nézed milyen sziklák vannak benne, csak nekiereszted, mert tudod, hogy átvisz rajta.
Innentől kezd el értelmet nyerni a cím: oké, hogy jól mászik, ebben nincs semmi extra, ahogy abban sincs, hogy kb. bármilyen dh pályát be lehet vele itthon adni, mert ezt is tudta már az elődje is (sőt igazából egy merev xc is). A különbség egyrészt a tempóban van (elég komoly tempóra képes technikás részeken is), de még nagyobb részt az élményben: úgy mész le vele bárhol, hogy közben nem az életedért küzdesz, hanem fülig ér a szád – olyan élményt ad, amire xc bringától sosem számítottál. Az elődje is egyfajta fun bringa volt már, Fetter Erik merevről átülve írta róla a következőket: „Eszméletlen nagy különbség van egy merev és egy fully között. Nagyon jó döntés volt a váltás. Az előnyeit leginkább a külföldi “rangos” pályákon tudtam kiélvezni. De egy itthoni edzés is nagyon “fun” vele.”
A durva az, hogy az új Spark némi túlzással annyi pluszt ad lefelé a régihez képest, mint a régi egy merevhez képest. Ezt azért merem így leírni, mert volt, hogy ketten mentünk tekerni vele és a régivel és folyamatosan cserélgettük menet közben őket a minél jobb összehasonlíthatóság érdekében és ott abszolút ez volt a benyomásom.
Extraként pedig rádöbbent arra, hogy amúgy az itthoni lejtők 90%-ánál felesleges ennél több rugóút (már ha nem DH KOM-okat akarsz gyűjteni). És nem győzőm hangsúlyozni, hogy itt nem a lejutásról van szó, hanem a tényleges lejtős élményről!
Nálam örök dilemma volt, hogy merev vagy fully bringával érdemes-e menni, ha az ember maratonozna is az itthoni technikás lejtőktől jellemzően teljesen mentes pályákon. Erre mondta nekem egyszer egy merev és fully xc bringával is rendelkező versenyző, hogy oké, hogy ott a merev, és oké, hogy van olyan pálya, ahol az a gyorsabb, de annyival jobb fullyval menni, hogy nagyon ritkán használja a merevet. Valószínű, hogy jobb tempót lehet menni merev bringákkal az említett pályákon, de ha az élmény is számít, akkor egyértelműen egy fully a befutó. És ki az, akinek nem számít az élmény? Ezt az élményt pedig egészen új szintre emeli az idei Spark RC…
Bár a technikai újításokat most átugrottuk, az integrált kialakítás tényleg nagyon sok kosztól tudja megkímélni a rugóstagot
Ugyanakkor nincsen rózsa tövis nélkül: ezeknek a döbbenetes menettulajdonságoknak is megvan a maga ára, és nem csak pénzben. Az új váz csak 80 grammal nehezebb a réginél, ami a nagyobb rugóút és integrált dizájn mellett nagyon szép adat, arról nem is beszélve, hogy még ezzel a plusz súllyal is partiban van kb a piacon lévő többi fullyval.
De ne felejtsük el, hogy nagyságrendileg 400 grammot érdemes rászámolni a szélesebb gumik és 35mm-es becsúszós villa miatt, és ha dropperrel is kényeztetnék magunkat az további kb. +300g – és így már 800g-ról beszélhetünk a 80g helyett. Szóval a másik nagy különbség az elődhöz képest az, hogy ebből sosem lesz igazi gramm-mániás bringa, és nem azért, mert nem lehetne ráaggatni mindenféle extra könnyű alkatrészt, hanem azért, mert egy ilyen gépnél már kötelező elemek azok a kicsit nehezebb alkatrészek, ami nélkül értelmetlen az agresszívebb geometria és plusz rugóút (gondolok itt a 30mm-es belső szélességű felnire, a ballonos és erős oldalfalú külsőkre, a 34mm / 35mm-es becsúszókkal rendelkező villára és félig egy dropper nyeregcsőre is – azért csak félig, mert pont a nagy rugóútnak és agresszív geometriának köszönhetően pofátlanul jól lehet vele boldogulni enélkül is, de kétségtelenül jót tenne neki).
Én azt számoltam, hogy nagyon tudatos gramm-mániás megközelítéssel és egy értelmetlenül nagy költségvetéssel lehet kihozni 10kg környékére úgy, hogy a képességei ne szenvedjenek csorbát (pedállal, wattmérővel, dropperrel, 2.35” széles gumikkal számolva). Tehát alapvetően ez a bringa itthoni pályákra mindig túlzás lesz, ebből adódóan pedig picit túl nehéz is, hiszen annyi pénzből, amennyiből ez 10kg-os lesz, építhetsz egy 9-9,5kg-os „klasszikus” 100mm-es fullyt vagy egy 8kg környéki merev gépet is. Ez ugyanakkor nem hiba, hanem egyszerűen a mai extrém durva xc pályák velejárója, ahol olyan elemek vannak, amin halandók túlzás nélkül dh géppel sem jönnének le.
Ő tehát nem az itthoni rövid- és középtávú maratonokon lesz elemében – kívánja az igazi elit kategóriát, akár hosszútávú maratonok, akár külföldi xc futamok képében. Mégsem mondanám rá soha, hogy csak versenyzőknek éri meg ilyen bringát venni: tulajdonképpen sosem érte még ennyire meg hobbistaként xc bringát venni. Hiszen ezzel a bringával úgy tekerhetsz egész nap, hogy felfelé és lefelé és hasonlóan élvezed. Eszed ágában sincs többé kerülni azt a dh/enduro nyomot a környékeden, csak azért, mert xc bringán ülsz: innentől pont attól lesz teljes az élmény, hogy ezt sem hagyod ki. Egésznapos tekerésekre, több napos maratonokra, teljesítménytúrákra is nehéz elképzelni ennél jobb társat. Bátran ki merem jelenteni, hogy ha egy montim lenne, az egy Spark RC lenne. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondhatnám, hogy az endurom mellé nem nagy a kísértés, hogy megvegyem. Viszont azt is tudom már előre, ha megvenném, akkor itthon már nem nagyon ülnék az endurora…
Ha egy mondatban akarnám összefoglalni ez az a bringa, ami biztosan felül fogja írni elvárásaidat: amíg nem ülsz rá nem fogod tudni elképzelni, hogy egy xc gép lehet ennyire végtelenül sokoldalú, imádnivalóan játékos és kegyetlenül hatékony egyszerre.
Ha további információkra vagy kíváncsi akkor keresd a K2 Bike Shop honlapját.
