A kicsit skandináv csengésű Ronny Kiaulehn név sokaknak ismerős lehet, akik az utóbbi két évtizedben egy külföldi szörf magazint vagy bármelyik német bringás újságot egyszer is átlapoztak, mert ezekben biztos, hogy legalább egy szenzációs fotót láthattak a fent említett német úriembertől. Főleg, ha az a Garda-tó környékén vagy vízén készült, ugyanis Ronny az év felében ott él és dolgozik. Éppen ezért most igyekeztünk olyan képeket bemutatni tőle, amelyek nem annyira közismertek.
Ronny Kiaulehn
Névjegy:
Név: Ronny Kiaulehn
Életkor: 39
Nemzetiség: német
Végzettség: hivatalosan tanult szakmája nincsen
Mióta fényképez: 12 éve
Szakterülete: akció, portré és életképek
Felszerelés: Nikon D2x, Nikkor AF-S 2.8 / 80-200 mm, Nikkor 1.4 / 50 mm, Sigma 10-20 mm
Fontosabb munkák, megjelenések: Bike, Freeride, Tour, Cannondale, Marin, Marzocchi, Rocky Mountain, Scott, Specialized…
Elérhetőség: www.ronnykiaulehn.com, www.element-wellness.com
– Az eddigi interjúalanyaink szakmájukban mind elismert emberek voltak, de szinte mindegyikük meglehetősen későn kezdett el foglalkozni a fényképezéssel. Ez önnél is így volt?
– Nem. Hatéves koromban kaptam az első kis fényképezőgépemet, majd tizenkettő voltam, amikor már tükörreflexesem volt. Az iskolában volt kulcsom a fotólaborhoz, ahol több időt töltöttem, mint leckeírással. A tankönyvek, meg a tanulás nem volt az én világom, de a fotószakkört nagyon szerettem.
Nikon d2x, f 8, 1/80 s, 50 mm, ISO 100 - bringás: Livio Dematté, helyszín: Garda-tó - A kép a német Bike címlapjához készült, és Liviónak legalább tizenötször kellett megismételnie a trükköt, mire minden összejött
– Innen már egyenes út vezetett a fotózásig?
– Nem teljesen, mert az érettségi után műanyagformálónak tanultam, mivel mindenképpen a szörfiparba akartam kerülni: akkoriban ez volt a legnagyobb szenvedélyem. Másfél év múlva, 1986-ban azonban a szélbe és hullámok közé menekültem Fuerteventurára.
Aztán 1989 és 1995 között a Fanatic és A.R.T. cégnek voltam a tesztszörföse, ami évi 250 nap vízenlétet jelentett. Ekkor értelemszerűen háttérbe szorult a fényképezés, mert a tonnányi szörfcucc mellett nem fért el pluszban még a fotószsák is, de inkább, mert időm nem volt rá. Végül ’95-ben felhagytam a szörfözéssel, eladtam, amit csak tudtam, és a bevételt a fotós felszerelésembe fektettem.
Kezdetben természetesen a szörfiparban voltak megrendeléseim, amelyek meglehetősen nehezek voltak, hiszen többnyire víz alatti tokkal és 3-4 méteres hullámok közt kellett dolgoznom. A Delius Klasing Kiadó biciklis és szörf magazin megjelentetésével egyaránt foglalkozott, így hamarosan a bringás fotózásban is kipróbálhattam magam, ahol a szörf világából hozott innovációimmal próbáltam kitűnni a mezőnyből. Sokszor bringára szerelt távirányított géppel dolgoztam, és az így készült képeim számos magazin címlapjára is felkerültek.
A következő nagy lépés a digitális képalkotás volt, amely mára már tulajdonképpen minden filmes anyagot kiszorított. Ez természetesen egy sokkal nyugodtabb munkát jelent, hiszen mindig tudom, hogy mi van a gépen. Korábban hónapokig úton voltam és nyomasztott, hogy soha nem tudtam, mi van zsákomban lapuló filmtekercseken.
Nikon d1x, f 5.6, 1/800 s, 15 mm, 360 fokos panorámakép, amely 10 képből lett összemontírozva - bringás: Livio Dematté, helyszín: Garda-tó - Ez volt az egyik első kísérletem a panorámafotózás és akció egyesítésével. Hetekig vártunk a tökéletes időjárásra. A képen az egész Garda-tó menti bringás paradicsom látható
– Akkor mondhatjuk, hogy autodidakta módon tanulta ki a szakmát?
– Igen, sok próba, kísérletezés és kudarc árán. Ezért volt jó, hogy az elején egy ismerős világban, régi ismerősökkel kezdhettem el dolgozni.
– Ha a szörf világában ennyire otthon érezte magát, akkor tíz évvel később miért váltott át a biciklikre?
– A szörfözés mellett később elkezdtem bringázni (freeride), ami jót tesz a fotós látásmódnak is, bár persze fotósként fontosabb, hogy az adott szakma körein belül légy, mint, hogy jól űzd az adott sportágat. A fő ok azonban pénzügyi jellegű volt, ugyanis ma már nem igazán lehet megélni a szörfözés fotózásából, főként a helyi fotósok miatt. Maui például nekem nagyon messze van, így drága, míg az ott élő fotós könnyedén elvállalhatja a munkát. Nem véletlen, hogy emiatt ma már csak páran élnek kifejezetten szörffotózásból.
Nikon d1x, f 6.3, 1/40 s - bringás: Markus Greber, helyszín: Garda-tó - Amikor azt mondtam, hogy itt készítünk egy képet, akkor Markus azt kérdezte, hogy mi a szösznek, hiszen itt csak pár bokor van. Ennek ellenére ragaszkodtam hozzá, és végül címlapfotó lett belőle a Bike-nál
– A rendkívül terjedelmes partnerlistáján tulajdonképpen csak a sport világában tevékenykedő cégek szerepelnek. Miért csak sportot és sportszereket fotóz?
– Nem is annyira a sport a fontos számomra, hanem az, hogy kint legyek, ráadásul gyönyörű helyszíneken, ez azért különösen fontos, mert a mi szakmánkban amúgy nagyon sokat kell ülni a számítógép előtt.
– Ha már a számítógépet említi. Sokat használja utómunkára?
– Igen, mindig. A fényképezőgépből kikerülő nyers RAW képek publikációs célra tulajdonképpen használhatatlanok. A professzionális szintű képfeldolgozás egy nagyon fontos része a kimagasló minőségű végeredménynek. Ez persze nem azt jelenti, hogy meghamisítom a képeket, de az utómunka során igyekszem őket ahhoz hasonlóvá tenni, amit a szememmel a helyszínen láttam.
A Garda fesztivál kivételével éppen ezért nem szoktam rendezvényeken, versenyeken fényképezni, mert szeretem magam alakítani a képeimet és eldönteni, hogy hol és milyen módon történjen az akció.
Nikon d2x, f 5, 1/500 s - Ivan Bassóról ez a kép a Tour magazin interjújához készült. Nagyon kényes szituáció volt, és többször is arra gondoltunk, hogy lemondjuk az interjút, mert Ivan mamája eközben a kórházban haldoklott. Ennek ellenére ragaszkodott az interjúhoz
– Ezek szerint a katalógusok fotózásánál mindent (helyszín, modellek, mozgás, ruhák…stb.) nagyon aprólékosan eltervez?
– A lehetőségekhez mérten igen, ugyanis a problémamentes, olajozott munkával a helyszínen rengeteg időt, és ezáltal pénzt lehet megspórolni. Ha portréfotózás van, akkor igyekszem a modellel előre találkozni, ha csak az akció a lényeg, akkor inkább a helyszínre koncentrálok.
Az öltözékek kitalálása általában a megrendelő dolga. Ha azonban ezért is én felelek, akkor előre egyeztetem ezt is, hogy tájba illő, vagy éppen nagyon kontrasztos legyen. Szerencsére a legtöbb profi magától tudja, hogy mikor, mit kell tenni, így elég, ha pár szóban vázolom, hogy mit szeretnék. Persze az a legjobb, ha az adott cég elküldi a művészeti vezetőjét, aki átveszi tőlem az ilyen jellegű feladatokat, és nekem csak a képekre kell koncentrálnom.
– A kerékpárokban talál egyébként esztétikai szépséget?
– Nem különösebben, hacsak nem ül rajta egy csinos hölgy.
Nikon d2x, f 8, 1/15 s - A Tour magazinnak két vakuval készült divatfotó. A helyszín egy fantasztikus és régi olasz vázkészítő műhely volt, ahol a mai gépcsodák mellett a ’30-as évekből is akadtak bringák
– A képek befolyásolásának egy másik módja a világítás. Nemrég egy Bike interjúban azt nyilatkozta, hogy egyre inkább a vaku nélküli, természetes megvilágítású képeket kedveli. Miért?
– Az utóbbi években nagyon kedveltek lettek a szabadban is használható stúdiólámpa rendszerek, miközben sokan dagadtra nézték magukat az agyonvakuzott képekkel. Ezért, ha manapság szép természetes fényt találok, akkor igyekszem azt kihasználni, és kevesebbet vakuzni, mint pár éve. Az érzésem az, hogy az embereknek is egyre inkább erre van igénye. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vakuzás ellen lennék, csak éppen igyekszem finomabban adagolni.
– Mi a munkájának a legnehezebb része?
– A képek kiválogatása. Egy fotózásról hazaviszek többezer képet, majd ebből kell kiválogatnom azt a 30-40-et, amelyet elküldök a megrendelőnek, hogy abból ők válogassák ki azt a további párat, amely nekik tetszik. Arányában ez azt jelenti, hogy egy óra fotózás után egy-két órát ülök a számítógép előtt, amit persze a legtöbb ember, illetve megrendelő nem lát, így mindig azt hiszik, hogy túl drágán dolgozom.
Nikon d2x, f 11, 1/250 s - bringás: Norman Stadler (iron man), helyszín: Lanzarote - A kép a Powerbar nemzetközi reklámkampányához készült. Régóta kerestünk már egy ilyen helyszínt. Ahogy azonban rátaláltunk, kezdett beborulni. Szentségeltem is rendesen, aztán hamar rájöttem, hogy a kép dramatizálásában nagyon nagy segítségemre lesznek a felhők…
– Mikor vált fekete-fehérre?
– Legtöbbször a portréknál, mert így egy sokkal nagyobb kreatív játékteret nyerek. Egyszerűen vannak képek, amelyek színesben nem hatnak, persze ez fordítva is igaz. Legjobb kipróbálni mindkét változatot, ha van rá lehetőség.
– Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai hibája, amelyet elkövetett?
– Hamarabb kellett volna a nőkre koncentrálnom, mint a bringákra…
Nikon d1x, f 3.5, 1/1250 s - helyszín: Garda-tó, bringás: Rob-J - Címlapkép a Bike-ban. A főszerkesztő egyszer felhívott, hogy kell egy tavaszi címlapkép, ezért elküldi hozzám a Gardához Rob-J-t. Azonban hiába kerestünk virágos helyszínt a környéken. Ekkor jött az ötlet, hogy elhozzunk egy kis rámpát az egyik havertól, és egy gyümölcsösben állítjuk fel. Így Rob már fel tudott repülni a virágok vonaláig
– És mire a legbüszkébb?
– Egyrészt arra, hogy a fényképezésből élek és ebből el tudom tartani a családomat is, illetve a Haile Gebrselassie-vel (többszörös etiópiai hosszútávfutó világbajnok és világrekorder – a szerk.) történt Powerbaros fotózásomra, mert ő egy hihetetlenül pozitív személyiség, akivel öröm dolgozni és mindenkit megnevettet.
– Még sok hasonló jellegű munkát kívánok, és köszönöm a beszélgetést!
Nikon d2x, f 10, 1/250 s - bringások: Matt Hunter, Guido Tschugg, Carlo Diekmann, Rob-J - Divatfotó a német Freeride számára. A hátteret két vakuval fehérítettem ki, illetve oldalról derítettem. Valami mást kellett kitalálnom, mint a megszokott. Gondoltam, ha a koncepció címe „Nagyfiúk”, akkor fagyizzanak. A képek egyesével készültek, majd összemontíroztam őket. A fotózás után fél napomba telt mire kitakarítottam a stúdiómat...
Ronny által ajánlott tippek és trükkök:
1. Mindig dolgozzatok RAW formátumban, mert így évekkel később a fejlettebb képfeldolgozási technikákkal újra lehet javítani a képeken, anélkül, hogy romlana a képminőség.
2. Alakítsátok ki a saját stílusotokat, és ne hagyjátok magatokat befolyásolni mindenféle szabályoktól. Néha nappal szemben, vagy rossz időben is ki kell próbálni dolgokat.
3. Soha ne spóroljatok a képeken, hiszen a digitális formátumú kép nem kerül semmibe, és csak aki hibázik, az tud tanulni belőle.
4. Mindig manuális programmal dolgozom, készítek pár próbafelvételt, majd a kijelzőn látottak alapján finomítok a beállításon.
5. A digitális képek nagyon jól elemezhetőek számítógépen. Keressétek ki a legjobb képek beállítási adatait, és tanuljatok belőlük.
Ajánlott weboldalak:
http://www.davehillphoto.com
http://www.carldekeyzer.com
Megjelent a Bikemag 2007. júliusi számában.
Szöveg: KGÁdám
