A spanyolországi Alicante városában kezdte meg az olimpiai szezon első felkészülését a Waberer’s csapat. Immáron Szatmáry Andrással kiegészülve a teljes legénység utazott el januárban Spanyolországba. A csapat felkészülése a jövő hétfőn már folytatódik is, ezúttal Tenerifén, ahol ismét 3 hetet töltenek majd el a versenyzők.
Bogár Gábor: „A 2016-os első edzőtábort Spanyolországban, Alicante városa mellet töltöttük. A versenyzőink rengeteg időt töltenek utazással, ezért nem mindegy, hogy mennyi idő alatt érkeznek egy-egy helyszínre és mennyire kimerítő az utazás. Azért esett a választásom Alicantéra, mert Budapestről közvetlen járattal lehet eljutni ide és a környezet kiválóan alkalmas a januári munka elvégzésére. Reggel hét órakor indult a gép és kora délután már a helyszínen edzettek a versenyzők. Az edzőtábor teljes ideje alatt egy nap kivételével napos, száraz időnk volt. Az utak minősége és a forgalom nagysága nagyon ideálissá teszik a környéket az edzésekhez. Hazaérkezésünkkor itthon ért a hír, hogy Alicante környékén egy hat fős bringás csoportot elütött egy autó. Nagyon meglepődtem, mert az egész tábor alatt azt tapasztaltam, hogy az autósok rendkívül elővigyázatosak és türelmesek a kerékpárosokkal. Végül kiderült, hogy a belesetet okozó autós egy turista volt. Mindenki el tudta végezni a kiszabott edzésmunkát és egészségesen érkeztünk haza. Február elején, Tenerifén folytatjuk a munkát.”
Parti András: „Először kicsit tartottam tőle, hogy kevésbé lesznek megfelelőek az edzéshez szükséges körülmények, de szerencsére hamar elszállt minden kételyem, mert minden szempontból tökéletesnek bizonyult a helyszín. Nem véletlenül választja számos profi csapat ezt a helyszínt a szezon eleji felkészülések helyszínéül.
Számomra egy tökéletesnek mondható edzőtábor volt, minden edzést 100%-osan tudtam teljesíteni. Kimondottan jól is regenerálódtam az edzések között, ami kulcsfontosságú. Reggelente többnyire egy futással kezdtem a napot. Itt később, kb. 8 óra körül kelt a nap, így gyakran még sötétben indultam neki a futó edzéseknek. Az otthoni néha -11 fokos hőmérséklet segített azért motiválni, hogy sötétben is elinduljak. Napközben a 20 fok körüli hőmérséklet, plusz napsütés kombinációja pedig egyenesen csodás érzés volt.
A komoly bringázások 3,5 óránál kezdődtek és 6 óra volt a leghosszabb edzés. Ez utóbbi, 160 kilométert és 3400 méter szintkülönbséget jelentett. A pihenőnapokon igyekeztem felvenni a hely ritmusát; egy laza átmozgatás után kiültem a tengerpartra egy kávéval meg némi olvasnivalóval, mint a jó nyugdíjasok. Most néhány nap itthon, majd jövő hétfőn indulunk is tovább Tenerifére, a következő edzőtáborba.”
Juhász Zsolt: „Nagy motivációval kezdtem az újévet, eddig minden rendben volt a felkészülésemmel. Egy jó tanácsot megfogadva, még kissé visszafogtam magamat az edzéseken, még ha néha éreztem is, hogy tudnék jobban is teljesíteni. Alicante azt gondolom, mindenkinek valamelyest kétely volt az utolsó pillanatokig. Egészen addig a pontig, amíg el nem kezdtünk távolodni a tengertől és fel nem fedeztük a belső úthálózatokat. Azon edzésmódszerekre, amiket ittlétünk alatt végeztünk kiváló volt. Bátran ajánlom mindenkinek, aki képes hosszabb meneteken keresztül a nyeregben ülni. Most egy hét itthon, aztán folytatás Tenerifén!”
Szatmáry András: „Sajnos a tavalyi évem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Márciustól egészségügyi problémákkal küzdöttem, szinte folyamatosan fájt a torkom, fáradékony voltam, gyakorlatilag fájt mindenem. Miután a Sportkórházban hónapok alatt sem tudtak segíteni rajtam, Júliusban magánorvoshoz fordultam és kivetettem a mandulámat. Pár hét után kezdtem érezni a lassú javulást, ami azóta is tart. Ebből kifolyólag még mindig nem érzem magamat 100%-osan. Főleg gyomortáji, illetve hasi fájdalmaim vannak, de folyamatosan javulónak érzem az állapotomat.
Először kezdtük az “edzőtábor szezont” a kerékpáros körökben is egyik közkedvelt edzőhelyszínnek számító Alicantéban. Az első napok a hely feltérképezésével teltek. Sok mindenben felülmúlta Alicante a várakozásaimat: az úthálózat sűrűsége, az útburkolatok minősége és az időjárás is kitűnő volt. Egyértelmű, hogy ez volt eddig – csapadék és hőmérséklet szempontjából – a legjobb helyszín az edzőtáborozásra (a sokkal délebben elhelyezkedő és költségesebb Kanári szigetek után). Mindössze egyetlen csapadékos nap volt a két hét alatt, de akkor sem esett egész nap. Az utak minőségben viszont simán verik például Gran Canariát. A falvak között alig néhány autó jött szembe. A forgalmas, de sík parti utakon majdnem két méter széles leállósáv volt az út szélén, a helyi sofőrök pedig tapasztalatom szerint az eddigi legfigyelmesebbek voltak a bringásokkal. Egy szó, mint száz, egyértelműen bringás paradicsomnak mondható Alicante. Ennek megfelelően minden adva volt egy tökéletes edzőtáborhoz. Én az előző évi kihagyásom miatt még nem végeztem túl intenzív munkát. A csapat mentorával, Bogár Gáborral inkább az állóképességem javításán fáradoztunk. Egy biztos, sokat kell még dolgozni azon, hogy visszaszerezzem a régi formámat. Ha minden optimálisan alakul, akkor a szezon második felére újra toppon lehetek.”
