Áprilisi tréfának is beillő hír jelent meg a Cycling Weekly-n, miszerint a híres dopping doktor, Luigi Cecchini fia, aki napjainkban „strava-huszárként” tengeti az életét, profi kerékpáros lehet… A cikk tanulságosan jellemzi a strava-jelenséget is.
Már úgy élek, mint egy profi, ha nem így tennék, egy granfondo (amatőr maraton) versenyt sem nyertem volna. Lehet, hogy idióta vagyok, amiért ennyit edzek, hetente hat napon át, ha kell a görgőn, de ennyire szeretek bringázni – nyilatkozott Cecchini, aki heti 20 órát teker passzióból, ami évi 32-33 000 kilométert jelent. Arról nincs információ a cikkben, hogy kerékpározott-e valaha nem amatőr mezőnyben, kerékpárversenyen.
Akinek a Cecchini névről nem ugrana be a kilencvenes évektől tevékenykedő, több ügyben érintett doppingdoki, röviden annyit, hogy Luigi Jan Ullrich, Tyler Hamilton, Thomas Dekker is a kliensei közé tartozott, közeli munkakapcsolatban volt Bjarne Riis-szel már 1996-os Tour győzelme idején, majd később a sikeres Saxo-Bank érában is. Cecchini természetesen elhatárolja magát apjától, mondván bármikor, bárki tesztelheti őt, semmi titkolnivalója nincs, aki pedig kételkedik az időeredményeiben, ellenőrizze le a Straván.
A CW információi szerint a fiatalabbik – de már cseppet sem fiatal, 38 éves – Stefano Cecchini csak 2011-ben kezdett bringázni, azóta több híres emelkedőn – például a Gavia-hágón – ő tartja a Strava-rekordot, máshol alig marad el a legerősebb profiktól. Ilyen csekély kerékpáros múlttal finoman szólva is megkérdőjelezhető amit állít, hogy profi szerződéseket ajánlottak volna neki, de a csapatok nem szerették volna, hogy rájuk vetüljön apja árnyéka…
Minden Livigno-ban kezdődött idén nyáron, amikor az egyik legnagyobb WorldTour-csapat megkeresett, miután látta a Giau emelkedőre teljesített időmet a Dolomiti Maraton előtti szerdán. Csak egy perccel maradtam el Nibali idejétől, amit a Girón hajtott. Teszteltek három emelkedőn, feljegyezték az adataim, de utána csend lett, mert megijedtek a nevemtől. A Nippo-Vini Fantini és az Androni is érdeklődött, de ők attól féltek, hogy veszélybe kerülne a szabadkártyás meghívójuk a Giro d’Italia-ra. Mos éppen egy Pro Continental csapattal és egy külföldi WorldTour csapattal tárgyalok – mondja Stefano, de ezen a ponton azért valószínűleg mindenki érzi, hogy inkább szerencsétlen idiótával van dolgunk, mint leendő profival…
