A Eurobike mellett továbbra is népszerűek a gyártók körében a saját helyszínen szervezett tesztesemények, ahol a többi gyártó konkurenciája nélkül, nyugodtabb körülmények között, jóval színvonalasabb tesztpályán és nagyvonalúbb vendéglátás mellett tudják teszteltetni az új kerékpárokat. A Scott amellett, hogy a Eurobike-on is a megszokott nagy standon tartott bemutatót, a kiemelt kereskedőinek Innsbruckban, az osztrák központ mellett adott kivételes lehetőséget a legjobb bringáinak tesztelésére.
A programot nem bonyolították feleslegesen túl: érkezés után fél órás TQ workshop következett, ahol a Scott ebike-ok lelkét adó motorokról kaptunk első kézből információt a gyártó képviseletétől. Ezután gyors átöltözés, majd vittek is a közeli bikeparkba (Mutterer Alm Innsbruck). Itt előzetes foglalásnak megfelelően profin személyre állítva próbálhattuk ki a gyártó legjobb gravity (Scott Genius, Scott Ransom, Scott Gambler) és pedelec kerékpárjait (Scott Lumen, Scott Voltage, Scott Ransom), a nap végén pedig bőséges vacsorával vártak az iroda tetőteraszán.
Bár csábító volt a gondolat, hogy pedelecet teszteljek, hiszen az extra kompakt TQ motorral egészen vad fullykat lehet gyártani zavarba ejtően alacsony tömeggel, én végül első nap egy új csúcs Scott Ransom 900 RC-t teszteltem, második nap pedig egy Scott Genius ST 910-et. A helyszínről annyit, hogy Crankworx futamot is tartanak itt, persze egy teljesen más dimenziókban kialakított pályán. A parkban alapvetően 9 fő nyom közül választhat az ember, a könnyed flowline-októl a kemény DH-ig igen széles a választék, így mindenki könnyedén megtalálhatja a számára (és a tesztbringának) megfelelő terepet. A pályák 1620 méterről indulnak, és 660 m ereszkedés után érkezünk a felvonó aljához, ami nem extrém hosszú, de azért megállás nélkül kellően el lehet rajta fáradni a hazai Egypercesekhez képest.
Kezdjük az elején: ahogy írtam a kerékpárokat foglalni kellett, megadva a saját paramétereket. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy valóban hibátlanul beállított bicók vártak, a testtömegünkhöz fújt rugóstaggal, villával és guminyomással, ami nagy segítség volt, hiszen így nekünk már tényleg csak bringáznunk kellett.
Ami a Scott Ransomot illeti, kíváncsiságból megkértem, hogy tekerjünk még a felvonótól felfelé valami közeli csúcsra, így nagyjából 180 méter szintet másztunk 1,8 km alatt egy igen meredek murvás úton. A kerékpár egészen döbbenetesen mászott, ha vakon ráültetnek és meg kellett volna tippelnem a végén, kb mennyi lehetett a bringa rugóútja én egy 140-150 mm környéki trail bringára tippeltem volna, ami elég lenyűgöző egy elöl-hátul 170 mm-t mozgó nagy enduró kerékpártól! Ebben nagy szerepe van egyrészt a 15,2 kg-os igen baráti össztömegnek, illetve a Scott kerékpárokra jellemző, klasszikus 3 állásban kapcsolható, ugyanakkor már végre túlfolyótartályos Fox Float X Nude rugóstagnak, ami jelentősen növelte a hajtási hatékonyságot. Hála az égnek eljutottak oda, hogy már nem erőltetik ebben a kategóriában a butább csillapítású, cserébe kormányról vezérelhető villákat (ahogy a korábbi Scott Ransom esetében még megtették), hanem megkapta a csúcs DH, Grip2 (jövőre várhatóan X2) rendszert. Hiába a meredek mászás, nekem itt sem hiányzott a kapcsolható villa, lefelé viszont így abszolút maximális volt az élvezet! A mászáshoz képest a lejtőzésnél nem okozott már akkora meglepetést a kerékpár, de ez inkább a magas elvárásaimnak volt köszönhető: egy 170-es endurotól már elvárja az ember, hogy szinte teljesen DH bringa érzést nyújtson lefelé, és ezt abszolút meg is adta. A flowline-os bemelegítő körön még nagyon nem volt elemében a gép, szinte könyörgött a durvább lefelékért, kellettek neki a DH nyomok, hogy megmutathassa, valójában mit is tud.
Minél kevesebb féket húztam, annál nagyobb biztonságban éreztem magam vele, egészen hihetetlen módon vasalt ki minden útjába kerülő gyökeret és sziklát. Hatalmas élmény volt! Egészen hihetetlen, hogy a mai napig mennyit fejlődik a technika, hogyan tágítják ki mind jobban lefelé és felfelé is a határokat, amellett, hogy a dizájn mellett sem mehetünk el szó nélkül: az új Scott Ransom a piac talán legletisztultabb hosszúutas enduroja, ami ugyanakkor még tömegben is ott van a legjobbak között.
Összességében egy igazi enduro nagyágyúról van szó, aminek a magyar pályák nagy többsége nagyon messze van a komfortzónájától, így itthon akkor érdemes ilyet venni, ha gyakran járunk külföldre, nagy hegyek közé, akár bikeparkozni, akár endurozni.
Másnap a Scott Genius kerépár tesztje következett, kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lesz ráülni a Ransom után. Míg a gravity kerékpárok közé sorolt Scott Ransom 170-170mm-t mozog, a Scott Genius „csak” 160-150mm-t mozog, és a trail bringák között listázza a gyártó, hiába csak 1-2 cm a különbség. A fair összehasonlítást a kerékpárok között nehezíti, hogy első este nagy eső volt, így másnapra egészen más arcukat mutatták a pályák.
Röviden a Scott Genius ténylegesen sokkal inkább adta egy hosszú rugóutas trail kerékpár érzését, mint egy enduroét, jelentősen több visszajelzést adott a talaj felől, nem adta azt a végtelen rugóút érzést, cserébe viszont felfelé is ténylegesen közel xc kerékpár érzést nyújtott. Kicsit olyan volt, mintha egy long travel Scott Sparkon ülne az ember – pedig a Spark csak 130-120mm-t mozog, tehát rugóút szempontjából a Genius közelebb áll a Ransomhoz, érzésben mégis inkább a kistesóhoz hasonlított. A flowtrailen viszont sokkal nagyobb élmény volt vele, mint a Ransommal, itt igazán ki lehetett élvezni a feszesebb felfüggesztést és alacsonyabb össztömeget, a legkisebb kőről is könnyedén el lehet húzni.
Összességében a Scott Genius sokkal kevesebbel is beéri, ha a leejtők durvaságáról van szó, értsd úgy, hogy nem kizárólag a legvadabb DH nyomokon érzi magát elemében. Itthonra így talán az egyik legjobb mindenes kerékpár lehet, hiszen a hazai viszonyokhoz bőségesen elegendő rugóút hihetetlen mászóképességgel párosul, így elektromos rásegítés nélkül is hosszú, élménydús napokat tölthetünk a nyergében.
Mit is lehetne írni zárszóként? Profi szervezés, álom helyszín, top bringák… így kell ezt csinálni!
