Scott Spark RC Team Issue AXS kerékpárteszt: az új(ra) világbajnok XC-fully kisöccse
Az elmúlt öt évben már úgy tekintettünk a Scott Spark-ra, hogy a tökéletest nehéz tovább fejleszteni. A másik oldalon az a gyártó, akié a világ legsikeresebb XC fully-ja olimpiai és világbajnoki aranyak sorával, nem engedheti meg magának, hogy ne jöjjön ki még jobb modellel… A bejelentés után mindannyian tűkön ültünk már, mikor próbálhatjuk ki a Scott új XC bringáját.
Nyilván először a profi versenyzők és támogatott riderek kapták kézhez és az első covid-hullámok miatt a svájciak nem siettek, hogy elérhetővé tegyék a dealereknek. Még hangosabbra sikerült így a belépő, hiszen Nino Schurter idén Val di Sole-ban világbajnokságot nyert az új Spark RC-vel. Amikor a fiatalabb generáció dominálta szezon után már többen temetni kezdték a szakág aktív legendáját, a svájci újra felért a csúcsra, nagy csatában megszerezve a vb-aranyat. Ennél jobb reklám nem is kell egy friss modellnek.
A közelmúlt:
Az elmúlt években a Spark minimális ráncfelvarrásokon esett csak át, adaptálták újabb alkatrészekhez és megjelent nagyobb rugóutas modell is. Tucatnyi Spark (120 mm) és Spark RC (100 mm) szerepelt a palettán. Amióta azonban a fordított rugóstag bekötést és a forgáspont nélküli támvilla-elemeket alkalmazza a Scott a felfüggesztésben, a rendszer működését érintő változtatás nem történt. Ehhez képest az új Sparkon már messziről szembetűnő az újítás. A cél nyilvánvaló, ahogy az XC pályák is egyre nehezebbek, egy „trailesebb” versenygéppel szerettek volna előrukkolni a svájciak, ugyanakkor meg kellett tartani egy cross-country bringa keménységét, feszességét, alacsony tömegét, amivel továbbra is jól támadhatók az emelkedők profi versenyzői szinten is.
A svájci Bold bringái trail-enduro vonalon már bizonyítottak, nekem még Fiss síközpontjánál rendezett Eurobike Demo Day-en volt szerencsém kipróbálni egy „csúszásra”, de a gyors próbával kapcsolatban a „hű de jó”-n túl nem sokra emlékszem. Inkább az maradt meg, hogy a helyszínen többen már akkor az egekig magasztalták a vázba integrált felfüggesztést, és nem a kinézete, hanem a laterális merevsége miatt. A Scottnál is az integráció mellett döntöttek és megvásárolták a pár év előnyben lévő kis céget, ezzel együtt a tudást és a szabadalmakat is. Érdekesség, hogy először nem a trail/enduro bringákon láthatjuk az integrált rugóstagot, hanem a cross-country zászlóshajón.
Az új rendszer:
Teljesen új karakterű kerékpárt sikerült letenni az asztalra, ami nem meglepő, hiszen az egyforgáspontos elven kívül teljesen más a felfüggesztés a 2022-es Sparkon. Az integrált rugóstag elhelyezés lehetővé teszi nagyobb átmérőjű csapágyak használatát a forgáspontoknál, melyek szélesebbek is, az egész rendszer stabilabb, merevebb konstrukciót eredményez. (A csapágyak még plusz tömítést is kaptak az élettartam növelése érdekében.) Merevség szempontjából az egyetlen kompromisszumos megoldás, hogy az alsócsőből hiányzik egy darab, hiszen kellett egy kis ablak a tag szereléséhez. A menettapasztalok szerint azonban a szélesebb csapágyazás többet nyom a latban, a laterális merevség semmi máshoz nem hasonlítható. Ha elvégezzük az „állópróbát” (azaz megfogjuk a bringát a stucni tetejénél és a felsőcső-ülőcső találkozásnál, majd nagy erővel odalépünk a középrésznél), jól érezhetően kevésbé csavarodik, mint más XC össztelósok.
A Scott mérnökei szerint az új rendszer alkalmazásával grammokat is lehet faragni, hiszen a vázban közvetlenül kialakított forgáspontoknak köszönhetően kevesebb az alkatrész is. Nehéz az összehasonlítás, hiszen, ha a Nino Schurter által is használt új vázat és a régebbi csúcs XC gépet nézzük, pár grammal többet nyom a mérlegen a 2022-es modell. Vegyük viszont figyelembe, hogy az RC-nél elöl-hátul 100-ról 120 mm-re nőtt a rugóút. Ebben a kategóriában ismét világelső a Spark tömegadata: taggal együtt 1870 gramm a legkönnyebb vázszett. Ráadásul piacra került rögtön egy még játékosabb Spark, 130 mm rugóúttal. Elnevezését tekintve az elöl-hátul 120 mm-t mozgó XC gép (amilyen a tesztelt kerékpár is) most a Spark RC, és a trailesebb, 130 mm-t mozgó bringa a „sima” Spark. Természetesen utóbbi is kategóriaelső a tömegadatok szempontjából.
A Spark RC geometriája teljesen megújult, menet közben már az első métereken érezni a változást a kormányzáson. Ez elsősorban a 67,2 fokos fejcsőszögnek köszönhető, ami egyébként variálható, ráadásul elég egyszerű művelettel. Le kell szerelni a stucnit, és (a kábelek újra húzása nélkül) meg kell fordítani 180 fokban a kormánycsapágy csészét felül és alul is. Így már 0,6 fokkal meredekebb (vagy laposabb) szögben áll majd a villa. Ez a 0,6 fok már úgy változtatja a bringa karakterét, hogy nagyon jól jön azoknak, akik mászásokhoz szeretnék finomhangolni a Spark RC-t. A felsőcső a gyári rövid stucnival viszonylag rövid lett, az L-es méretnél 614 mm. A Scott mountain bike-oknál én általában az M és L határán vagyok itt most egyértelműen az L a megfelelő. 180 cm magasságtól már másnak is az L-est ajánlanám, főleg, ha XC használatra szánja.
Az integráció nem állt meg a rugóstagnál, hiszen a Syncross Fraser kormány-stucni kombót is úgy alakították ki, hogy a fékkábelek a stucniba csatlakoznak, majd a távtartókon és a kormánycsapágy csészéken keresztül a vázba. Így nincs a homlokcső mögött furat a vázon, és a fékkábel csak közvetlenül a hátsó féknyeregnél bukkan elő. A teleszkópokat lezáró TwinLoc kábeleket is sikerült eltüntetni, ráadásul a rugóstag elhelyezéséből adódóan ennek még egyszerűbb az elvezetése, mint a korábbi modellen. A szereléssel kapcsolatban nyilván már forgalomba hozatala előtt megkezdődtek az épületes viták a fórumokon, hiszen amit nem látunk, arról elsőre rögtön azt gondoljuk, hogy nehezebb a karbantartása… Erre csak annyit reagálnék, hogy az új Spark esetében abból indulunk ki, hogy a rugóstag eleve védve van az időjárás viszontagságaitól, illetve a karcolódásokkal, bármivel szemben. A képeken is látható kis fedőlapot egy régi mobilokra emlékeztető tekerővel nyithatjuk, zárhatjuk.
A „nehézkes karbantartás”:
A kötözködő típusú emberek első gondolata rögtön az, hogy ok, jól néz ki, de biztos sokkal nehezebben hozzáférhető, szerelhető a rugóstag. Ebből a szempontból az sem mindegy, ki, milyen karbantartási, szerelési műveleteket szeretne elvégezni és hol. Nekem úgy tűnik, hogy a tervezés során gondosan ügyeltek arra, hogy a műhelyben, állványra téve a kerékpárt bármilyen műveletet hatékonyan elvégezhessünk a megfelelő szerszámmal. Nem tudom, hogy volt-e ilyen hátsó szándék, de az ad-hoc szereléseket és a menet közbeni állítgatást valóban nem támogatja ez a kialakítás. Vagyis az a szerelő (vagy tulajdonos), aki birtokában van a megfelelő tudásnak, elolvasta a tudnivalókat, megnézte a megfelelő tutorial videókat, felteszi az állványra a Sparkot és minden gond nélkül be tudja majd állítani a bringát. Aki viszont a garázs falának támasztva a gépet, fogalmatlanul közelít, na az fog anyázni, hogy ezt nem lehet normálisan bütykölni.
A könnyedén eltávolítható fedőlapnak és a kívülről látható SAG-checknek köszönhetően az alapvető beállítások (nyomás és csillapítás) ugyanolyan könnyen elvégezhetők, mint a hagyományos elrendezésnél. Ha például valaki droppert szeretne beszerelni, még könnyebb dolga is van, hiszen pontosan látja, hol jön ki a kábel és egy mozdulattal irányba állítja a nyeregcső felé is. A TwinLoc bekötése is jól hozzáférhető, ezekkel biztosan nem lesz probléma. Igazi gyöngyszem a hátsó tengelyben található kis szerszám, amivel nem csak a tengelyt tudjuk lazítani. A T25, T30 és 6-os imbusz kulcsok a kormány, kezelőszervek, nyereg, valamint a forgáspontok csavarjainak meghúzásához is jók. A leggyakoribb karbantartási művelet a kerékpár tisztítása, és ebből a szempontból az új Spark elébe megy az eseményeknek, ugyanis eleve nehezen szennyeződik a rugóstag és környéke, valamint a felfüggesztés része. Használtam sárban és semmilyen szennyeződés nem jutott be. Miután gőzborotvával nekiestem, kinyitottam a kis ablakot és csak egész minimális nedvesség került belülre, egyébként tiszta volt a tag.
A specifikáció:
A Scott Spark RC Team Issue AXS tesztbringa tulajdonképpen Schurter vb-győztes csúcsmodelljének elérhetőbb árú replikája, hasonló festéssel. Nyilván az árkülönbség tükrözi a specifikációban való eltérést is. A WorldCup verzió vázát könnyebb HMX karbonszövetből gyártják és mindenből a legdrágább alkatrész kerül bele (RS SID Ultimate villa, SRAM XX Eagle AXS váltás, Shimano XTR fékek, Syncros Silverton karbonkerekek, karbon Fraser integrált kormány és Fox dropper), ennek megfelelően ára közelíti a 10 000 eurót. A Team Issue AXS szinte féláron kínál SRAM GX Eagle AXS elektromos váltórendszert Rock Shox SID Select RL3 villát és Nude 5 RL3 rugóstagot TwinLoc karral, Shimano Deore XT fékeket és Syncros Sliverton alumínium kerekeket, dropper post nélkül. Röviden összefoglalva hasonlóan kiváló, precíz működést nyújt, de megjelenik plusz 1300 gramm. Versenyzők döntsék el, megéri-e az árkülönbözet, élménybringázáshoz biztos, hogy nincs szükség a drágább verzióra. Egyetlen pontot mutat különbséget a top verzió és a tesztelt gép, ez pedig a dropper post hiánya, a leengedhető nyereg ráférne a tesztelt gépre, még a további plusz grammok ellenére is.
Menet közben:
Folytatva a specifikációt érintő utolsó mondattól, beszerelve egy droppert nem nagyon tudok elképzelni olyan sportos mountain bike-ot, amit jobban ki tudnék használni itt Magyarországon. A felfüggesztést-rugóutat-geometriát annyira zseniálisan eltalálták, hogy az én szerény lejtőző tudásomhoz nem adna többet hozzá egy nagyobb rugóutas bringa sem. Pont annyit sikerült kibiciklizni az új Spark RC-ből lefelé, mint amennyit egy 150-160 mm-t mozgó Scottból, vagy Speciből ki tudok hozni.
A felfüggesztés merevsége lefelé is érdemben megmutatkozik, nagyon pontosan irányítható a kanyarokban, rázós terepen is. A 2,4-es tubeless gumik tovább fokozzák a tapadást, ez egy olyan gép, ami óriási – és nem hamis – biztonságérzetet ad. Nyilván felmerül a kérdés többekben, hogy ok, de akkor ez már inkább trail bringa, mint cross-country versenygép? Őszintén erre saját tapasztalat szerint nem tudok válaszolni, hiszen nem tudnék gyors köröket futni mai XC-pályákon. Az viszont biztos, hogy az általam próbált trail/all mountain bringákhoz képest (beleértve a Scott modelljeit is) fényévekkel jobb felfelé, főleg, ha játszunk a geometria állítás lehetőségével.
Az alkatrészek közül papíron kiemelkedik az elektromos SRAM GX Eagle AXS váltó, ami a coolfaktort erősíti és a wifi hívőknek nyilván vonzó. Kétségtelen előnye, hogy eggyel kevesebb vezetéket kell eldugni a vázban, de ezen kívül sokat nem tudok felsorolni. Szubjektív, de a SRAM AXS-nél nehezebben megszokható váltókarral nem találkoztam az elmúlt 30 évben, de van, aki meg nagyon szereti. Ízlés dolga. A működés mindenesetre precíz, jól dolgozik az egész hajtás, egyetlen észrevétel, hogy az 55 mm-es láncvonallal a legfelső lánckeréknél talán túlságosan keresztbe áll már a lánc. A Shimano Deore XT fékekért pirospontot adnék a Scottnak. Nem véletlenül találunk sok SRAM szettes bringájukon Shimano fékeket, ár/érték arányban ezek verhetetlenek.
A Rock Shox csillapítás elöl-hátul remekül működik együtt a TwinLoc karral, jobban, mint korábban saját Scottokon a Fox+TwinLoc kombó. Azt mondanám, hogy egy Fox tag önmagában jobban belőhető, finomabb és progresszívebb a mozgása, amikor kimozogja a teljes rugóutat és jobban szeretem, mint a Rock Shoxot. A Rock Shox+TwinLoc rendszernél azonban markánsabban elkülönül a középső „Trail” állás. Ebben az üzemmódban éppen annyit, ami a talaj egyenetlenségeinek kezeléséhez feltétlenül szükséges, de nem szívja el az energiát a tekerésből. „Open” állásban maximálisan kimozogja a 120 mm-t a rendszer, még többnek is érződik a rugóút. Ez nem csak érzés, mert tekerés közben sziklás terepen ilyenkor előfordul, hogy nem várt helyeken leér a hajtókar.
Ha zárjuk a csillapítást a TwinLoc karral, egy brutálmerev bringát kapunk, amivel nem hagyunk el Wattokat felfelé. Igazából a geometria és a plusz grammok következtében lassabb egy régi vágású XC gépnél. Érdemes azonban számolgatni: könnyű kerékszett, kicsit könnyebb, kevésbé ballonos, mondjuk 2,35-ös gumik, egyéb könnyítések, amivel leugrik még fél kiló… Amatőr szinten rögtön versenyképes bringát kapunk a cross-country pályákra, vagy a nehezebb alpesi maratonokra is. Ha pedig simán csak sportosan szeretnénk bringázni a technikásabb traileken, akár egész nap, nincs jobb választás.
Mindent egybevéve az új Sparkkal szerintem elérte a célját a Scott. Egy olyan XC mountain bike, amire kipróbálatlanul is elkezd vágyni az ember, de legalábbis birizgálja a csőrét, milyen lehet. Miután felültem rá, nekem egyértelművé vált, hogy ilyen fullyt szeretnék, ha mostanában fullyt vásárolnék. Nem pont ilyen alkatrészekkel rendelném a Spark RC-t, de szerencsére lehet választani 10-féle modell közül, szóval bárki rábökhet a katalógusban álmai bringájára. Ismerd meg a 2022-es kínálatot a következő linkre kattintva.
A Spark RC Team Issue AXS, illetve a Spark 910-es modelljei kipróbálhatóak a K2 III. kerületi, illetve az Ebike2Go 12. kerületi üzleteiben! Keresd bátran!
Fontos megjegyeznünk, hogy ugyanezzel a felfüggesztési rendszerrel rendelkező Scott Spark 960 kerékpárt most megnyerheted a nyereményjátékunkban, melyet ide kattintva találsz.
Fotók: Farkas Péter (akció), Takács Tamás
