Vajon a Rose-nak sikerült megalkotni a mindenre jó hegyikerékpárt, egy montit minden felett? Vagy mindössze egy újabb “áldozat” a marketing oltárán? Egy valami biztos: a németek szokatlan ötlettel rukkoltak elő a Root Miller esetében…
1993 óta hegyikerékpározom. Az első 10 évben folyamatosan “A montit” kerestem, de tucatnyi merevvázas gép és jó pár fully után rájöttem, hogy a technika rohamos fejlődése miatt nincsen értelme a “nagy Ő” után kutatni. Ezután jött a “mindenre külön bringa” korszak: a 35 m2-es albérlet erkélyén egy dirtbringa, egy merev XC-gép, egy tekerhető freeride bringa (akkoriban még nem volt enduro), egy országúti és egy trekking pihent. De lettek egyéb célok az életben, mint a kerékpárok halmozása, így visszatért az „egy bringa mindenre” szemlélet iránti vonzalom. Manapság számomra ez azt jelenti, hogy van egy tárcsafékes komfort országútim, ami gravelre is jó, illetve egy alig 12 kilós enduro bringám, amivel maratonozni is tudok, de túrázásra is megfelel.
Minek a fenti hosszú bevezető? Le szerettem volna rakni mondanivalóm alapjait, hogy erre építve pontosan elmagyarázzam, miért is jött be ennyire az új Rose Root Miller, illetve és annak hosszabb rugóutas kivitele, a Root Miller Supertrail. Képben vagyok „rútmiller” ügyben, mivel sajátként is birtokoltam egyet 2015-ben, emellett teszteltem a tavalyi kivitelt is. A Root Miller mindig is sokoldalú bringa volt, 13 kg körüli súlyával megfelel hobby maratonozásra, mindazonáltal a 130 mm-nyi rugóút a 29”-os kerekekkel már “állatkodásra” is alkalmassá teszi.
A 2017-es modell esetében azonban nagyot dobbantott a német cég: a Root Miller immár kétféle kerékmérettel is használható! Alapesetben 29×2.4”-os van rajta, de a konfigurátor segítségével lecserélheted 29×2.6”-osra, emellett a váz és a villa a megfelelő keréken fogadja akár a 27.5×3.0”-os gumikat is. Ha XC versenyzés vagy kemény endúrózás a cél, akkor nyiván nem ez az ideális bringa, de hazai viszonylatban, „átlagfelhasználására” tökéletes. No meg a képek tanulsága szerint nem riad vissza a bikeparkozástól sem, sőt!
A Root Miller és a Root Miller Supertrail igazából csak névben hasonlít, valójában két teljesen különböző karakterű bringa. Mindazonáltal ugyanarra a vázra épül. Ellentmondás? Egyáltalán nem! A tesztelt „sima” Root Miller 3 elöl 140 mm-t mozgó Rock Shox Revelation villával érkezik, hátul pedig egy Deluxe RT rugóstag mozog benne. Úgy válik Supertrail-lé, hogy a konfigurátorban a durvább felépítésű és vastagabb 35-ös becsúszóval ellátott 140-es rugóútas Rock Shox Pike villát választod, ami a nagyobb a beépítési magasságnak köszönhetően laposabbá teszi a fejcsőszöget. Így fokozott tempónál a bringa stabilabb lesz, és persze a puhább, lineárisabb rugóút is javít a tempón. Hátul pedig a Deluxe-ot lecseréled egy túlfolyó tartályos Monarch Plus-ra, így valójábn egy „rövid rugóutas” enduro bringához jutsz. Vagy ha úgy tetszik, egy durva trailbringát kapsz!
A „Blue Miller-ben” 29”-os kerekek voltak 2.4”-os Continental Mountain King gumikkal, ami jellemzően kemény talajú pályákra ideális felállás. A „kisebbik” Root Miller az ösvényeken már eleve stabillabb, köszönhetően a 2017-re módosított geometriának. 15 mm-rel hosszabb a felsőcső, így rövidebb stucnit lehet/kell használni, a tengelytáv pedig 38 mm-rel nőtt! A tavalyi modell 68.5 fokos fejcsőszöggel rendelkezett, az idei pedig 67-essel. Tehát láthatóan a jobb egyenesfutásra és a nagyobb tempóra hegyezték ki a geometriát. Emelkedőn az irányíthatóság romlása nem volt érezhető, eleve másképpen mászik egy ekkora bringa az XC fullyhoz képest. A szűk kanyarokra kicsit szélesebben kell ráfordulni, amit a Lisi Osl Trail-en könnyen meg lehet érezni, főleg ha nem vagy Matt Hunter! Hát én nem vagyok Hunter… Már a 140 mm-es rugóút is elegendő az élvezetes lejtőzéshez, főleg úgy, hogy a 2.4-es Mountain King-ek megfelelően ballonos kivitelűek.
A gépen az új 2×11 sebességes Shimano SLX szett virít. Eddig azt mondogattam, hogy a földi halandónak valójában nincs szüksége XTR-re, bőven elég az XT. A japánok viszont úgy tolják lejjebb és lejjebb a fejlett technológiákat, hogy jelenleg akár a SLX szettel is maximálisan elégedett vagyok. A fékhatásban semmilyen különbséget nem tapasztaltam az XT-hez képest, a SLX betétek az ott használt hűtőbordás Ice-Tech kivitelűek. Persze súlyban az SLX kissé nehezebb, mint az XT, de inkább költeném az árkülönbözetet könnyebb gumikra vagy kerekekre, az szerintem többet ér.
A kék szín elég megosztó. Nekem nagyon bejön, de ismerettségi körömben hozzávetőleg 50-50 % volt a “tetszési index”. A kiegészítőkön a Rose sem spórolt, ezt ugyebár már megszokhattuk. A kerékszett SUN Ringlé SRC agyakból és Mavic EN 627-es felnikből áll, a stucni/kormány/nyeregcső kombó pedig a kanadai Race Face-től érkezik. A tesztelt Root Miller 1 a belépő szintet jelenti a palettán, alig kerül többe 2000 EUR-nál, ami egy igazán jó vétel ennyi élményért. Tömege éppen 14 kiló fölé kúszik – nem mintha a konkurensek nem ennyit nyomnának akár kétszeres ár mellett! 590 EUR-s felár mellett választhatsz bele DT Swiss XM 1501-es kerékszettet, amely két jó gumival kiegészítve majd fél kilót vesz le a bringáról…
Összességében az új Root Miller tökéletesen elegendő a hazai terepviszonyokhoz. Lehet vele hobbiszinten maratonozni, a Mátrától a Mecsekig mindenhol helytáll, de a klasszikus tereptúrázáshoz is ideális. Nem áll tőle távol az “állatkodás” sem, a Boost szabványú kerekek és a váz ebben (is) partner. De azért mégiscsak van az agresszív “bátyó” a durvább Pike villával, a laposabb fejcsőszöggel, a túlfolyós rugóstaggal, no meg a 29×2.6”-os Nobby Nic gumikkal. És a tapasztalatok alapján mintha nem is ugyanazon a vázon lenne a két specifikáció!
Persze simán el lehet túrázgatni a Root Miller Supertrail-lel, főleg úgy, hogy a tesztgép alig 13,4 kilót nyom, és a RM 1-essel ellentétben “telós” nyerecső is van benne. (Nem is venném meg nélküle, de szerencsére a konfigurátorban ez választható opció.) A Supertrail érezhetően „nagyobb” gép: a Pike finomabban rugózik, a hátsó tagról nem is beszélve. Van benne háromállású kompresszió csillapítás, tehát nemcsak arra van, hogy menj egy Duna Maraton középtávot! A Supertrail-t akkor válaszd, ha évente többször bikeparkozol, és egyébként is durván tolod a lejtőket. A ballonosabb gumi és a lineárisabb rugóút a köves, gyökeres szakaszokon érezhetően sokat tolerál, így gyorsabban lehet menni vele, a laposabb fejcsőszög pedig a letöréseken növeli a biztonságérzetet.
Pontosan azért került bele Race Face Atlas cockpit, mert várhatóan durvábban fogod használni, illetve a Magura MT5 négydugattyús tárcsafékeknek sem kell a szomszédba menni a fékerőért. Sajnos 27.5×3.0”-os kerékkel nem volt szerencsém kipróbálni a bringákat, de tuti, hogy még egy szintet ugrik a kezelhetőség és a tempó. A ballonosabb gumik több mindent tolerálnak!
Egy valami biztos: a Root Miller személyében egy igazi multifunkciós trailbringát kapsz. Sőt, elvileg arra is lehetőség van, hogy egyszerre két kerékszettel rendeld meg, bár egyelőre ezt a konfigurátorban még nem látható. Ha engem kérdezel, akkor biztosan egy könnyű 29-es kerékszettel, plusz egy „kommerszebb” 650B-vel rendelném. A nagyobb átmérőjű kerék legyen haladósabb, ami túrázáshoz, maratonokra jó választás, ha pedig bikeparkozni megyek, akkor lefelé annyira nem számít a plusz súly, viszont a kisebb kerékátmérő előnyös.
Biztosan nem hagynám ki az állítható Reverb nyeregcsövet, pedig 270 EUR a felár igen “combos”. (400 EUR külön újonnan!) Pont ez a jó a Rose bringák vásárlásakor, hogy a felszereltség az egyéni igényekhez szabható. És ha a variációk száma nem is végtelen, de sokkal több, mint amit a konkurensek “tudnak”. Ha minden igaz, az új Root Miller már megérkezett a Király utcai ROSE bemutatóterembe, így ha megtetszett a cikk alapján, a tesztgépet magad is kipróbálhatod!
A Rose Root Miller 1 alapára 2149 EUR, a csúcs Root Miller 3-ast pedig 4270 EUR-ért veheted meg. A Root Miller 1 Supertrail-esítve dropper post-tal kiegészítve 2682 EUR-tól “legózható” össze.