Nyelvészkedés még nem volt a retroblog keretein belül, így most ezzel is megpróbálkozunk! Apropója, hogy a retrokerékpárok szerelmesei a legritkább esetben profi kerékpárosok, ráadásul sokszor nem is aktív bicajosok. Ellenben a kerékpárokat, a kerékpározást, de még a kerékpáros versenysportot is imádják, rajonganak érte, jellemzően kedvenc időtöltésük.
„A profi kerékpárosok nem szeretik sem a kerékpározást, sem a kerékpárt” – olvastam egy blogban, és többé-kevésbé igaznak is tartom a megállapítást. Szíve mélyén ritka az a profi versenyző, vagy hivatásaként a kerékpárokkal foglalkozó, aki valóban rajong a kerékpározásért, illetve a kerékpárokért. A „rajongás” definíciója már eleve tartalmazza az elérhetetlenséget, ahogy egy filmsztárért abban az esetben rajong valaki, ha nem ismeri személyesen, és mondjuk nem a filmiparban dolgozik.
A magyar nyelv kissé körülményes a választóvonal meghatározásában, de az olasz nyelv ismeri és használja azt a kifejezést, amely tökéletesen kettéválasztja a rajongót és hivatásost. Ez a „dilettanti”.
A „dilettanti” főnév, jelentése: egy személy, aki valamely tevékenységbe – általában művészi vagy műszaki jellegűbe – kizárólag saját örömére belekezd, semmilyen kötelezettsége nincs ezzel kapcsolatban, a tevékenység eredményessége sem lényeges. Eredete olasz, 1725-ből található először írott formában, a “dilettare” főnévi alakja, a latin “dēlectāre-ból” ered, jelentése “örömet okoz”. Szinonimája: “amatőr”.
A magyar nyelv átvette a „dilettanti” szót, de nem ebben az értelemben, ami kissé félrevezető. A „dilettanti” nem dilettáns: éppen ellenkezőleg, mindent tud a választott érdeklődési körről, esetünkben a kerékpárokról vagy a kerékpározásról. Olyan részleteiért lelkesedik, amelyet egy hivatásos talán észre sem vesz. Ilyen például az esztétikum. Nem mindegy számára a kerékpárváz vagy az alkatrész megjelenése. A „dilettantit” bizonyos formák lenyűgözik, amíg a „profit” hidegen hagyják: a kerékpár a versenyző számára munkaeszköz, ha pedig kerékpár-kereskedésben dolgozik vagy forgalmazó, akkor pedig a kerékpár vagy az alkatrész egy értékesítésre váró termék – akkor is ha szép, akkor is ha kinézete ellenszenves.
Magamat „dilettantinak” titulálom, de mások szemében nem vagyok az, mert évi 15 000 km-t hajtok, és írásaim jelennek meg a kerékpározásról és annak kellékeiről. De higgyétek el, hogy szeretem! Szívem mélyén nem a hivatásom, hanem a hobbim. Ti is „dilettantik” vagytok?