A kockaköves klasszikusok az izgalmas, heroikus küzdelem mellett a kerékpárok szempontjából is mindig különösen érdekesek, most a Párizs Roubaix és a Flandriai Körverseny technikai érdekességei közül szemezgettünk.
Nem, ezzel így szabálytalan lenne
Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi két évben a nagyobb gyártók ezeken a versenyeken próbálják reklámozni a „komfort országúti” kerékpárjaikat, persze a kényelmes, komoly rezgés-csillapítással rendelkező karbonvázakon messze nem a széria felszereltséget láthatjuk. Másrészt a sportosabb versenygépeknél lényegesebben magas homlokcső miatt a legtöbb versenyző számára problémás a konfekcióméretek közül választani, az jár jól, akinek méretre készít a gyár a széria komfort országútira hasonlító, de más geometriájú vázat – tegyük hozzá, ilyen sztár kevés van.
A Lottó csapatából többen mentek Ridley cyclocross géppel a Roubaix-n
Akik kénytelenek a széria komfort-bringákkal menni, nem ritkán hosszú, 140-es, meredeken lejtő kormányszárakat használnak, vagy egyszerűen maradnak a hagyományos versenygépnél. Sokan a Flandersen és a belga klasszikusokon – ahol nem annyira borzasztó a pavék minősége, mint a Párizs-Roubaix-n – a kerékpárszponzor versenyzésre kihegyezett vázára építtetik a bringát, és csak a Roubaix-n ülnek fel a sokkal jobb csillapítással rendelkező komfort gépekre. Persze akad példa arra is, hogy egyes versenyzők cyclocross kerékpárokkal abszolválják a Roubaix-t.
Zdenek Stybar Specialized Roubaix-ja
A kockaköveken való versenyzésre alkalmas kerékpárok általános tulajdonságai közé tartozik a különböző rezgéscsillapító megoldásokon túl a nagyobb férőhely a szélesebb – 25-30 mm – gumik számára, a laposabb szögek, ebből fakadóan a nagyobb tengelytáv is. Nyilván ezeket a vázakat a kényelemre optimalizált karbonszövetből készítik, nem az ultramerev tulajdonság az elsődleges. Általában erősebb villákat használnak, erősebb karbon, vagy fém villanyakkal.
Még felbukkanak a jól bevált Ambrosio felnik, az Asztana csapatánál Corima-felirattal
Korábban még túlnyomórészt fűzött kerekeket használtak a csapatok a Roubaix-n, de pont az utóbbi egy-két évben ezek helyét már a pavékon is átvették a karbonfelnis modellek. A szingók tekintetében sok csapatnak szállít a kerékpárgumi-specialista Dugast cég, még eltérő felirattal is. A szűk kockaköves utakon egy defekt a verseny elvesztését is jelentheti akár, ennek ellenére mindenki keresi a kompromisszumot, hogy minél alacsonyabb nyomást fújjon a gumiba, ugyanakkor megússza felütés nélkül. A speciális gumikat használva vannak, akik még az 5 bar nyomástól sem riadnak vissza, de azért nem ez az általános, inkább egy 28-as szingó 6-7 bar nyomáson.
Tartalék bringa és kerekek Cancellara számára
A speciális „pufi” kormánybetekerő, vagy a duplán tekert bandázs alap, amíg korábban jobbára csak alumínium stucni-alumínium kormány kombinációkat láthattunk, most már integrált karbonkormányok is felbukkannak a mezőnyben. Az elektromos váltás elterjedésével sokan kihasználják a lehetőséget, hogy a felső kormányfogáshoz is felszerelnek kiegészítő váltógombokat, ugyanakkor vannak, akik pont a Roubaix-n a mechanikus váltásra esküsznek, például Cancellara is. Ebben van ráció, hiszen egy apró összeakadás, bukás alkalmával ha a hátsó váltó minimálisan elmozdul, az elektromos verziót nehezebb utánállítani a bringáról.
Itiner az extra hosszú (140-es vagy talán 150-es) kormányszárra ragasztva
Több ponton túlbiztosítják a bringát, például előszeretettel alkalmaznak különböző megoldásokat, hogy a nyeregcső ne mozduljon befelé, utóbbira egy plusz bilincs a legalkalmasabb, közvetlenül a váz fölé. A láncleesés gátló használata is egyöntetű, és ha már a meghajtásnál tartunk, a Roubaix-n az áttételezés is más, mint egy átlagos országúti versenyen. Mivel nincsenek komoly emelkedők a 257 kilométer során, előre 44-es, 46-os kistányért is felszerelnek, hátulra pedig a tartomány nagy részében egyesével emelkedő fogakat. A rázkódás miatt még a kulacstartókat is biztosítják, általában erősebb fém modelleket használnak, és nem ritkán dörzspapírt ragasztanak rájuk, hogy nehezebben csússzon ki a kulacs.
A szingók biztonságos felragasztása itt még nagyobb jelentőséget kap
Ahogy említettem már, hiába kockaköves és kockaköves klasszikusokról van szó, a Roubaix teljesen más a belga versenyekhez képest, jóval rosszabb minőségűek a francia műemlék-pavék. Ha megnézzük például az elmúlt két hétben posztolt képeken az Omega Pharma-Quick Step gépparkját, a Flandersen láthattunk a depóban Specialized Tarmac, Roubaix, de még Venge gépeket is, az Észak Poklában jobbára már Roubaix-gépeket hajtottak a versenyzők. Utóbbinál hatalmas rezgéselnyelő „Zertz” betéteket alkalmaznak a villákban elöl és hátul is.
A Belkin Bianchi Infinito kerékpárjai, speciálisan hajlított támvillákkal
Több gyártó komfort országútiján is vannak érdekes megoldások, ilyen például Peter Sagan Cannondale Synapse bringája, ahol a merev középrész feletti rész már üreges ialakítású, „vékony lábakon” állva ad rugalmasságot az ülőcsőnek. Cancellara Trek Domane gépén az ülőcső és a felsőcső találkozása nem fix, hanem az ülőcső bizonyos határok között elmozdulhat előre-hátra. Utóbbi két bringás sztár egyébként ugyanezt a kerékpárt használta a Flandersen és a Roubaix-n is.
Cancellara Berner-tuning hátsó váltója
A végére nézzünk pár finomságot is, itt van például a Cancellara kerékpárján látható Berner karbon váltókanál, aminek alkalmazásával a lánc ellenállása is kisebb és feszesebb is a kisebb fogakon. De a pavékon való használat szempontjából érdekesebb a nem cserélhető váltófül megoldás. Cancellaráék úgy okoskodnak, hogy kis esésnél, összeakadásnál – ami bőven benne van a pakliban – így nem mozdul el automatikusan a váltó, tovább lehet menni a bringával úgy, hogy nem állítódott el a váltó. Ha pedig nagy a bukás, akkor úgyis valószínűbb a bringacsere, ezen a szinten belefér annak a kockázata, hogy akár használhatatlanná váljon a váz.
S bónuszként egy csemege: David Millar egyedi Fizik csukája
.
