Próbáljunk meg tanulni a focirajongóktól… Készítsünk be néhány sportközvetítésekhez elengedhetetlen, ámde a korszerű sporttáplálkozás szempontjából mellőzendő élelmiszert magunk mellé, és már készen is van a tartalmas este. Következő lépés: hogyan írjunk könnyen, gyorsan beszámolót egy olyan sporteseményről, amelyen ott sem voltunk? Nagyon egyszerű: a tévéközvetítést kiegészítendő fogjuk az eredménylistákat, és a száraz szám- és helyezési adatokat ültessük át prózába. No kérem, már készen is van a szép, színes híradás…
A Velodrom Ballerupban
Miután leromboltam minden illúziót az internetes újságírással kapcsolatosan, a továbbiakban csak részben követném a fent vázolt metódust, sokkal inkább szemezgetnék a számomra érdekes történések közül, illetve ezeket egészíteném ki lényegesnek tartott dolgokkal. Ez persze nem egyszerű, hiszen a pályasport úgy összességében véve érdekes…
Hogy miért nem a pályakerékpározás a kerékpársport legnépszerűbb ága, az számomra megfejthetetlen rejtély. Pedig ez a leginkább nézőbarát kerékpáros szakág, hiszen az ember letelepedik a velodrom lelátójára, és kivetítő nélkül is mindent lát. Ezzel szemben egy mezőnyverseny nézőjeként hosszú utazással töltött órák után láthatja két percre a kedvenceit, aztán már mehet is haza. A tévés szakemberek szempontjából is telitalálat egy pályaverseny: nem kell például motor meg helikopter a közvetítéshez, a tévénéző enélkül is minden lényegeset látni fog. És arról még csak nem is beszéltem, hogy az országúton átlagosnál kicsit más sebességtartományban mozognak a teknőben a versenyzők, és az intenzitás is szinte végig maximális.
No, elég az hozzá, világbajnokságnak adott otthont ismét a dániai Koppenhága (pontosabban Ballerup), 2002 után ebben a csarnokban immár másodszor találkozhattak a világ legjobb pályásai. Miután kikeseregtük magunkat azon, hogy magyar résztvevője ezúttal nem volt a vb-nek, vessük magunkat bele a közepébe!
Rövidtávmenők
Ilyenkor szokott jönni az unalomig ismert szövegem, miszerint, hát ugye nem véletlen, hogy magyarjaink egy ideje nem igazán versenyképesek egy ilyen szintű világversenyen. A hazai fedett fapálya hiánya ugye, ej-ej… Cáfolatként azonban látni fogjuk, hogy annak megléte sem feltétlenül biztosíték a sikerre. Mivel lehet felkelteni a pályasport iránt (kezdetben) érdeklődést nem mutatók figyelmét? Hát ugye, hogy némi bulvárral… Nem kell messzire mennünk, elég csak a legpatinásabbnak számító pályaszám, a sprint világáig. A sprint avagy repülőverseny mostanság egy 200 méteres időmérő kvalifikációs futammal indul, amikor is a leányok és legények 250 méteres pályák esetében két lendítő kör után a célegyenesben lerobognak (szaknyelven leborítanak), majd az utolsó 200 méter ideje alapján rangsorolásra kerülnek. Ebből a rangsorból Ballerupban az első 24 került a páros futamokba, és szállhatott harcba a dobogós helyezésekért.
Gregory Bauge és Shane Perkins csatája a sprint aranyért
A kvalifikációs futam során elvégzendő nem túl összetett feladatot nem sikerült megoldania a 17.-ként rajtoló francia Charlie Conord-nak, aki szemlátomást elfelejtette, hogy honnan kéne lefelé indulnia. Mire kapcsolt, már a kanyarba érkezett, és megpróbálta a borítást a kanyaron belül kivitelezni. Ennek olyan csúnya arcra hullás lett a vége, amit szerintem UCI világbajnokságon sprint kvalifikációban még nem láthatott a közönség. Tanulság: a hazai fedett fapálya megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott nemzet válogatott versenyzője tudja is azt rendeltetésszerűen használni. Így került a jó Conord neve mellé egy sprint kvalifikációban igen ritka betűkombináció: DNF.
Nem ez volt azonban a jellemző a francia válogatottra. A pályaszámok klasszikusát végül ugyanis 2009 sprint világbajnoka Gregory Bauge nyerte, a bronzot pedig a szintén francia világcsúcstartó Kévin Sireau szerezte meg. A britek klasszisa, Chris Hoy a második legjobb idővel kvalifikált, ennek ellenére végül a 6. helyen zárta a küzdelmet, majd egy keirin világbajnoki címmel vigasztalódhatott. Fordított volt a helyzet a britek szempontjából a hölgyeknél, itt ugyanis Victoria Pendleton sprintben lett világbajnok, keirinben pedig ezüstérmes.
Victoria Pendleton Guo Shuangot verte a döntőben és lett ismét női sprint világbajnok
A hímnemű rövidtáv specialisták a sprint, keirin és csapatsprint számok mellett 1000 méteres állórajtos időfutamban szokták még dolgoztatni derékvastag combjaikat. Ha szívemre teszem a kezemet, azt kell mondanom, ez a legkevésbé izgalmas pályaszám, ha valakit egyszer és mindenkorra el szeretnék riasztani a pályasporttól, ezen versenyszámot nézetném végig vele – a mostani vb esetében összesen 24 futamot. Talán nem véletlen, hogy törölték az olimpia műsoráról, bár helyette egy eléggé furcsa új szám került a programba – de erről majd később. Szóval rajtoltak az emberek, születtek sorra a nemzetközi szinten nem túl komolynak számító (ámde zokognánk a gyönyörűségtől, ha idehaza valaki tudna hasonlót) 1’03”-en kívüli idők, közben a képernyő túloldalán komótosan fogyott a rákszirom, ürült a sörösüveg. Egészen addig, amíg 11.-ként rajtolva jött a holland Teun Mulder, elindult lendületesen, majd sebességét végig jól tartva, látszólag különösebb megerőltetés nélkül ment egy 1’00,341”-et. No, ekkor kezdett valóban izgalmassá válni a dolog. Vajon megverik-e a hollandot? És kezdtek születni az 1’03-on, majd 1’02”-n belüli időeredmények, míg végül két francia közelítette meg egész veszélyesen Muldert, de a dobogó alsó két fokánál tovább nem jutottak.
Teun Mulder 2008 után újra 1000 méteres világbajnok
Vajon megdől-e valaha a 4’11”?
A sprinthez hasonlóan szintén kvalifikációs futamokkal vette kezdetét a 4000 méteres egyéniüldözőverseny. A szám világcsúcsát Chris Boardman állította be 1996-ban, amikor a manchesteri vb-n 4’11,114”-et hajtott. Érdekes, hogy Boardman akkori bringája semmiféle mostani szabványnak nem felel meg, mert sem a váz kialakítása, sem pedig a bringán elfoglalt „superman” pozíció nem megengedett manapság. Ennek ellenére a csúcs valamiért hivatalos maradt, és bár közelítgetik a versenyzők, egyelőre nincsen veszélyben. A csúcsbeállításról készült videót amúgy érdemes megnézni, Boardman ugyanis „vert” helyzetből megy akkorát, hogy majdnem utoléri döntőbeli ellenfelét.
Hogyan készülnek azok a szép, mozgó kamerás felvételek? Hát így…
A mostani vb-n az új-zélandi Jesse Sergent hajtotta a legjobb időt a kvalifikációs futamban, ez 4’15,988” volt, 4’20”-on belül pedig összesen öten teljesítettek. Felgyorsult ez a szakág is rendesen, vicces lenne látni, ahogyan ezzel a teljesítménnyel a nyolcvanas évek félelmetes szovjet 4000-es csapatát megverné valaki egymagában. Érdekes volt azt is látni azonban, hogy nemzetközi szinten már a nyolcvanas években sem túl jónak számító 4’47”-es idő is született 2010-ben. A szám idei világbajnoka végül az amerikai Taylor Phinney lett, a legjobb idővel a döntőbe került új-zélandinak pedig az ezüstérem jutott.
Három a négy ellen
Bevallom a 4000 méteres csapat üldözőverseny az egyik nagy kedvencem. Ez a szám is egy elég brutális világcsúccsal bír pillanatnyilag, ez a pekingi olimpián a britek által felállított 3’53,314”, ami elképesztő, majdnem 62 km/h-s sebességátlagot jelent. Beleszámítva az állórajtos indulást, kijelenthető, hogy ehhez hasonló tempónál végig 63-65 km/h közötti sebességgel haladnak a négyes csapatok.
Kvalifikációs futam itt is van, ebben a britek teljesítettek a legjobban, 2. helyre az ausztrálok érkeztek, őket pedig Új-Zéland és Dánia válogatottja követte. A dánokról jut eszembe, hogy az 1958-as pálya Eb-n pont ellenük vívott döntőt 4000 m csapat üldözőversenyben a magyar válogatott, és sima győzelemnek tűnt a dolog. Az utolsó körök egyikében azonban az akkor már három főre sorvadt magyar különítmény egyik tagja elkészült az erejével, így a vezető pozíciót elveszítették és csak ezüstérmesek lettek. A versenyben ugyanis a célvonalon 3.-ként áthaladó versenyző ideje számít, ezért gyakori, hogy a csapat egyik tagja a vége előtt pár körrel kiszáll. Ilyenkor azonban többet kell vezetnie a versenyben maradó három embernek, úgyhogy fennáll a kockázata, hogy ha még valaki megrogyik, akkor elvesztik a futamot. A 4000 méteres csapat időfutam koreográfiárjáról már írtam egy korábbi cikkemben, ott az olasz válogatott 2010. januári bécsi futama alapján mutattam be a versenyszámot. A taljánok ideje akkor 4’18” volt, itt a vb-n pedig a kvalifikációban ebből faragtak kerek tíz másodpercet, és lettek végül 11. helyezettek.
Rajt után összeáll az ausztrál 4000 méteres csapat
A 2010-es vb 4000 méteres csapat üldözőversenyében a britek és az ausztrálok álltak egymással szemben, a küzdelem pedig hihetetlen izgalmakat hozott. Az ausztrál négyes nagyon gyorsan indult, és a meglepetés erejével egyből némi előnyhöz jutottak. Ezt próbálták mindvégig ledolgozni a britek, de ellenfeleik mindig megtartottak pát tizedmásodpercnyit az előnyükből. Ez azonban ebben a műfajban nem életbiztosítás, és a dolog akkor vált igazán érdekessé, amikor a táv kétharmadánál kiszállt az ausztrál négyes egyik tagja. A britek rákapcsoltak, és az ő negyedik emberük csak nem állt ki, ami ennél a tempónál nem szokványos. Egyértelműen arra ment ki a játék, hogy négy ember mégiscsak több mint a három, és így könnyen bedarálják majd az emberhátrányban küzdő vetélytársakat. Ez végül meglepő módon nem sikerült, és új nemzeti csúccsal, 3’55,806”-os idővel, mindössze 15 századmásodperces előnnyel nyert az ausztrál válogatott. Érdemes megnézni a döntő eredménylistájának „analisis” szekcióját, ekkor válik világossá igazán, hogy mennyire szoros tud lenni egy ilyen küzdelem.
Manapság, az ezredmásodperc pontossággal mért időeredmények világában muszáj megemlíteni, hogy egészen a hatvanas évek közepéig kézi időméréssel, tizedmásodperc pontossággal dolgoztak a világversenyeken. A Tokiói olimpia volt az első, ahol századmásodperces finomsággal mértek, majd innentől kezdve ez lett az általános. Aztán a pályasport annyira felgyorsult, az élmezőny tagjai között pedig annyira minimálissá váltak a különbségek, hogy ez is kevésnek bizonyult, így napjainkban az ezredmásodperc finomság a mindennapos.
Pont jó
A leglátványosabb és talán a nézők szemszögéből legizgalmasabb versenyszám szerintem egyértelműen a pontverseny. Ezen belül az idei vb férfi pontversenye különösen izgalmas volt. A 21 fős mezőnynek 160 pályakört, azaz 40 kilométert kellett teljesítenie, miközben 16 részhajrában az első négy helyezett 5-3-2-1 pontot zsebelhetett be. Az ausztrálok mindössze 22 esztendős versenyzője, Cameron Meyer eleinte szerényen gyűjtögette a pontokat, de végig ott volt az elején. Aztán gondolt egyet, és a táv feléhez közeledve három további vállalkozó szellemű társával együtt meglépett a mezőnytől, és amellett hogy bezsebelt néhány hajrá elsőségért járó pontot, szerzett egy körelőnyt. A szökevény négyes tagja volt a cseh Milan Kadlec is, aki a legvégén még további komoly izgalmakat okozott.
A körelőny elkönyvelése után Meyer már akár le is nyugodhatott volna, de nem érte be ennyivel. Ismét megpattant a mezőnytől, és ezúttal egyedül szerezte meg második körelőnyét. A verseny győztese innentől kezdve már egyértelmű volt, nem így azonban az ezüst- és a bronzérem sorsa. Ekkor lendült akcióba a brit Chris Newton, hajtott rá kőkeményen a részhajrákra, és hozta fel magát a negyedik helyre. Az utolsó hajrá előtt a második helyezett holland Peter Schep pozíciója már biztos volt, az ekkor éppen harmadik Kadlecet és Newtont azonban mindössze 2 pont választotta el egymástól. És az utolsó körben Newton egy magányos szökéssel – avagy hosszú hajrával – megindult az utolsó hajrá elsőségért. Nagyon úgy tűnt, hogy meglesz neki, és bár Kadlec nagyon igyekezett, nem volt már esélye a pontszerzésre. Ekkor azonban meglepő dolog történt. A célvonal előtt mintegy ötven méterrel szabályosan megállt a brit lába, a mezőny pedig hátba verte jól, így csak egy negyedik hely, és az ezzel járó egy pont jutott neki a véghajrából. Így lett végül Kadlec egyetlen pont előnnyel bronzérmes, a sportrajongók eközben pedig tövig rághatták a körmüket.
Pontversenyben törik magukat a lányok
A nők pontversenyét a kanadai Tara Whitten nyerte, a futam pedig inkább a bukások miatt volt látványos, mint túlságosan izgalmas. A 100 kör, 25 kilométer és 10 részhajrá során egy kisebb, és egy orbitális méretű bukást láthatott a közönség. Az utóbbi során az egyik BMC pályagép mindkét fő vázcsöve fejcső mögött kb. húsz centivel elszakadt, így két darabra hullva vergődött a pályán a gép. Ötvenes tempónál az ilyesmi persze egyáltalán nem meglepő.
Itt érdemes említést tenni a pontversenyek során elért sebességátlagokról. A férfiak esetében a 40 kilométert 51,487-es átlaggal nyomták le, de a hölgyek sem szégyenkezhettek, a 25 kilométeren teljesített 47,209-essel. A pontverseny, mint műfaj tehát meglehetősen intenzívnek mondható, hiszen az ötven körüli tempó pályán még pillanatnyi sebesség gyanánt sem esik jól, nem hogy átlagsebességként.
A 2010-es pálya vb éremtábláján 10 éremmel (ebből 6 arany) végeztek az ausztrálok a britek (9/3) és a frenciák (7/2) előtt
„Omnia”
Omnium – erről a versenyszámról mindig a kávé jut az eszembe, vajon miért? A szám 2007-ben szerepelt először a pálya vb programjában, és öt versenyszám összetett értékelése alapján avatják az omnium bajnokot. Ezek a következők: 200 méteres repülőrajtos időfutam, 1000 méteres állórajtos időfutam (nőknél 500 m), 3000 méteres állórajtos egyéni időfutam (nőknél 2000 m), pontverseny és scratch (véghajrás pálya mezőnyverseny). Omniumban indulnak el azok a versenyzők, akik az egyes számokban nem tudnának eredményesek lenni, de az összetett értékelésnél nagy eséllyel hajthatnak a győzelemre. Persze kivételek is akadnak, akik például az önálló számként megrendezett pontversenyben vagy időfutamokban is indulnak emellett. Amiért ez bekerült a vb-k programjába, az valószínűleg az, hogy 2012-ben – első alkalommal – szerepelni fog a szám az olimpia műsorán is. Egyáltalán nem klasszikus pályaszámról van szó, inkább versenyformáról, így a fanatikus pályarajongók nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Omnium rendszerben bonyolódnak amúgy a népszerű hatnapos versenyek is.
Ennyit mára némileg csapongva és közel sem minden részletre kiterjedvén a pályasport világából. Reméljük nemsokára újra izgulhatunk a magyarokért is egy-egy ilyen világversenyen, addig is álljon itt egy kis cikkajánló:
– Hogyan tegyünk harcképtelenné egy komplett nemzeti válogatottat?
– GP Vienna: GP Vienna: 500 méteres pályacsúcs, hetven feletti átlag, pályabringák a varrógépgyárból
– Komoly izgalmakat hozott az egyetlen hazai nemzetközi pályaverseny
Részletes eredménylisták:
http://www.tissottiming.com/sports/cycling/track/cmt2010/
Pálya versenyszámokról a Millenáris weboldalán:
http://velodrom.hu/wiki/doku.php/verseny_tipusok
Fotók forrása és további információk: http://cyclingworld.dk
