Történt még februárban, hogy Mallorcán a Vuelta a Mallorca tengerparti etapja után Palmából hazafelé tekerve a két Tamással (Kovács és Takács) három Caisse d’Epargne-s piros-fekete mezest értünk utol. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen mi edzettünk, ők meg levezettek. Csatlakoztunk hát hozzájuk egy jó huszas erejéig. Alaposan szemügyre véve Pinarellójukat, az egyikük cipőjén akadt meg pillantásom: a „pipás” márka – mely egyedi szponzoráció esetében eltérhet a többiekétől – elgondolkodtatott. Mellégurultam. A felső tépőzáron a pipa, alul egy spanyol zászló piktogramja, a középsőn pirossal egy név… Hirtelen kameramozgást imitáló tekintetemmel az arcába néztem: és tényleg Ő volt… A Tour 2006-os győztese, Oscar Pereiro Sio vezette a hatfős bolyt…
fotók: Vasvári Ferenc
A spanyolországi Mos-ban született 1977 augusztusában. Profi karrierje 2000-ben a portugál Porta da Ravessánál kezdődött, majd 2002-től már a svájci Phonak Hearing Systemset erősítette. A spanyol Caisse d’Epargne-ben 2006-ban Tour-győzelemmel debütált, azóta is csapata egyik húzóembere. Jelentős győzelmei az 1998-as U23-as ciklokrossz bajnoki aranyával kezdődtek. Kettőezer-egytől minden évben megmutatta magát: ekkor a Grande Premio 3. szakaszán, 2002-ben a Setmana Catalana 5. szakaszán, 2003-ban a Tour de Suisse 6. etapján, 2004-ben a Classique des Alpes egynaposon, 2005-ben a Tour de Romandie prológján és a Tour de France 16. szakaszán állt a dobogó tetején. Aztán 2006-ban a Tour de France összetett győztese, 2007-ben a Tour de Catalogne időfutamának legjobbja. Legalább ennyi dobogós helyezést tudhat még magáénak. Idei naptárában megtalálható többek közt a Párizs-Nizza, az Amstel Gold Race, a Fléche Wallonne, a Liege-Bastogne-Liege, a Criterium du Dauphine Libere és a Tour de France.
A Mallorcai Körversenyen a Caisse d'Epargne vonat élén
Különös győzelem az övé. A spanyol menő, Valverde segítőjeként utazott 2006-ban a Francia Körre, majd második helyével a Tour felfedezettjeként távozott Párizsból. Időben nem sokon múlt… Kevés különbséggel Floyd Landis állhatott a Diadalív árnyékában felállított győzelmi emelvényre. Az amerikai fiú nem sokáig örülhetett, ő volt az első a Tour történetében, akitől doppingügye (pozitív doppingtesztje) miatt elvették a győzelmi trófeát. A spanyol Oscar Pereiro 2007 őszén Madridban a spanyol sportminiszter és a Tour-szervezők (többek között Christian Prudhomme versenyigazgató) jelenlétében, egyben a nemzetközi szövetség (UCI) elismeréseként kapta meg végérvényesen az összetett legjobbjának járó sárga trikót.
Pereiro egyik jelentős profi győzelme a 2005-ös Tourhoz köthető, ahol a legendás pau-i befutó után, a 16. szakasz alkalmával állhatott a pódiumra. Legendás, mert ha a Francia Kör történetét nézzük, Párizs (133), Bordeaux (79) után Pau (60) az a város, ahol a karaván a legtöbbször startolt, vagy finiselt. Olyan bringások értek először ott célba, mint Coppi, Gimondi, Hinault, Chiapucchi, Zabel – no és Pereiro. A spanyol fiú abban az évben a legharciasabb (combativity competition) versenyző címét is elhódította, összetett ideje a 10. helyre volt elegendő (2004-ben és 2007-ben is tizedikként zárt). Ezt a címet az előző esztendőkben olyan sztárok kapták, mint Virenque, Vinokurov vagy Jalabert.
Akkori teljesítménye talán előszele volt a 2006-os Tour de France sikerének. Az Alpok felé vezető 13. szakaszon közel félórás sikeres szökés után – Voigt mögött másodikként érkezve – öltözhetett sárgába. A 20 szakasz során 3657 km-t tekert a mezőny, a 176 kerekes közül végül 139-en értek Párizsba, Pereiro 5 szakaszon tekerhetett a „Maillot jaun”-ban. A 2006-os Tour egy érdekes statisztikával is bevonult a francia kör almanachjába, hiszen a verseny több mint száz éves történetében a dobogós helyezéseket tekintve a legszorosabb összetett eredmény született: a korábban győztesként kikiáltott Landis után következett Oscar Pereiro Sio 57 másodperccel, majd Andreas Klöden nem egészen másfél perccel az amerikai után.
Oscar Pereiro vajon hogyan élte át e különös győzelmet? Rövid találkozásunk után, csapata sajtófőnökének közbenjárásával a Párizs-Nizza idején sikerült interjút készítenem vele, így ezt is megkérdeztem…
Mesélj picit a gyermekkorodról, Mos-ról, a családodról, a bringás kezdetekről!
Mos, egy kis falu Északkelet-Spanyolországban, Galícia délkeleti részén, nagyon közel Vigóhoz és a tengerhez. Ez egy olyan terület, ahol ritkán esik az eső, de akkor viszont kiadósan. Ott nőttem fel, négyen vagyunk testvérek. Apám focista volt, azonban én vagyok az egyetlen, aki valóban a sportnak szentelte az életét. Tizenkét éves koromban kezdtem el bringázni, akkor jöttek az első versenyek. Egy porriño-i klubba jártam, tíz percre az otthonunktól.
Sok kitűnő bringás van nálatok. Kik voltak a példaképeid?
Természetesen Miguel Indurain és Pedro Delgado. Közös bennük, hogy spanyolok és mindketten nyertek Tourt. Amikor évekkel ezelőtt a tévében láttam őket versenyezni, akkor én még 15 év körüli ifjú voltam, pár esztendeje bringáztam csak. Nagyon hittem bennük, és ennél talán nem is kell többet mondanom…
A versenyidőszakodat nyomon lehet követni, a felkészülésedet kevésbé. Mondanál róla néhány szót?
Télen zömmel konditermi edzéseim vannak, erősítek sokat, gimnasztikázom, napi három órában. A felkészülés időszakát mindig otthon, Galíciában töltöm. Csapadék ugyan nálunk is van ilyenkor, ellenben nincsen hideg. A formaidőzítésem szempontjából júliusra kell csúcsformában lennem, tehát van időm az év elején fokozatosan felhozni magamat. Használok pulzusmérőt, egyik fontos kellékemnek tartom, de ugyanakkor szeretek „érzésből” edzeni.
Mit szeretsz jobban: hegyi szakaszt, időfutamot, egy- vagy többnapost?
Újabban az időfutamokat szeretem, de ha formában vagyok, a hegyi szakaszok edzés szempontjából is sokat érnek. Ha erős vagyok, akkor kedvelem a mászást, emellett hasznosnak is tartom. Az időfutamokra visszatérve: hetente egyszer kifejezetten azokra edzem.
A párizsi szakasz előtti időfutamon. Itt még sárgában…
Térjünk rá a 2006-os Tourra. Mennyire érezted magad közel a győzelemhez az utolsó időfutam alkalmával, amikor is sárga trikóban teljesítetted az 57 kilométeres távot?
Több opciót is láttam, de realista voltam. Mivel Landis is ott volt, kevés esélyem volt megnyerni a Tourt.
Milyen érzéssel érkeztél Párizsba? Az amerikai az említett időfutamon vette vissza a „sárgát”. Nem sokon múlt az összetett győzelem, ha az időt nézzük, nem egészen egyetlen percen…
Úgy érkeztem Párizsba, hogy a második helyet ünneplem. Két napig nem tudtam, hogy én vagyok a győztes. Onnantól 15 hónapot vártam…
Az a bizonyos 2006-os TdF dobogó. Itt még Landis és Klöden között a második helyen, háttérben Hinault
Érzel elégtételt, hogy a közelmúltban, Madridban, a sportág prominensei előtt megkaptad hivatalosan is a győztesnek járó elismerést?
Igen, érzek, mivel számomra egy hosszú történet ért ott véget. Nem a legkívánatosabb, de hát így történt… Viszont a győztes én vagyok, ez a fontos, bárhogy is alakult. És ezt most már mindenki tudja.
Hogy érzed, hogyan néznek rád a társaid egy-egy verseny alkalmával, mint Tour győztesre? Jobban odafigyelnek rád? Tudva, hogy elég ütős névjegyed van…
Igen, jobban figyelnek, jobban számításba vesznek, kalkulálnak velem, mint potenciális versenyzővel. Igaz, a pelotonban mindenki egyenlő, egymást kölcsönösen tiszteljük. Aki ezen a szinten kerékpározik, már mindenki letette valahol a névjegyét. Ki több, ki kevesebb versenyen, de állt már dobogón.
Tour de France 2007. Milyen eredménynek tartod az összetett 10. helyet?
Egy számomra bonyolult és nehéz év után azt állíthatom: elégedett vagyok ezzel az összetett eredménnyel. Érdekes, hogy minden Touron, melyen elindultam, tizedikként zártam. Na persze kivétel a 2006-os győzelmem…
A londoni prológon. Mint előző győztes, utolsóként rajtolt, a végelszámolás aztán az összetett 10. helyet hozta
Tour de France 2008. Idén mit vársz magadtól?
Úgy érzem, idén fejben jobban „ott vagyok”. Kicsit ugyan egészségileg gyengélkedem még a szezon elején, most, amikor az interjú készül, a Párizs-Nizzát is korán be kellett fejeznem, bronchitis miatt. De hát a július még odébb van! Akkorra kell igazán formában lennem. Készülök, jó a csapat, mindent megteszünk a sikerért.
Hogyan látod, mi kell ahhoz, hogy egy kerékpáros Tourt tudjon nyerni? Ha Te mondod, az mégiscsak hiteles…
Kitartás, képesség, egy jó csapat és nagyon sok szerencse!
Ha már a csapatot említetted. Erős gárda a Caisse d’Epargne: Valverde, Carpets, Guttierez… Milyen a kapcsolatod velük? Hogyan dől el, hogy ki az aktuális „első ember”? El tudod itt képzelni még néhány évig a jövődet?
Egytől egyig nagy, eredményes versenyzők, lehet rájuk számítani. A kapcsolat közöttünk fantasztikusan jó, nem csak csapattársak, hanem barátok is vagyunk. A jövőmet csak úgy tudom elképzelni, hogy ide tartozom. Ami pedig a csapatvezetői státuszt illeti, ez relatív. Mindig a verseny jellege, hogy kinek kedvezhet igazán, na meg az aktuális formánk alapján dől el, hogy kiért dolgozik az egész csapat.
Mennyire motivál egy világbajnoki érmes helyezés, egy jó olimpiai szereplés? Egyáltalán, hogy látod, tagja leszel az olimpiai csapatnak?
Az olimpiai válogatottba előzetesen kiválasztottak, de ez még nem biztosíték, hogy ott is leszek Pekingben. Tőlünk, Spanyolországból, öt bringás mehet az ötkarikás játékokra. Szép dolog lenne természetesen ott lenni és egy kiváló eredményt elérni a csapattal, de ez csak a szezon előrehaladtával fog eldőlni. Van még idő… (kerékpársportban a nemzet kvalifikál, nem a versenyző – a szerk.).
Előkelő társaságban Morzine-ban: Schleck, Klöden, Boogard és Pereiro. Az alpesi városka mérföldkő volt a Tour, Landis és Pereiro életében egyaránt…
Mi lehet a spanyolok titka, hogy annyi jó kerékpárost tudnak kitermelni? Indurain, Delgado, Ocana, ma Valverde, Sastre, Contador és persze Te magad…
Nálunk, Spanyolországban igen népszerű a kerékpársport. Sok verseny van, ezeknek pedig nagy hagyományai vannak, na és ott van a Vuelta, a világ harmadik legjelentősebb körversenye. Sokan követik az eredményeket, ahogy korábban meséltem, én is a televízióban láttam versenyezni például Induraint. Emellett jó az ország fekvése abból a szempontból, hogy a kerékpározás számára kedvező az időjárás. Továbbá jók a spanyol együttesek, mindenki egységes csapatban gondolkodik, egymásért is dolgozunk, összetartunk, ennek tudatában készülünk. Úgy gondolom, ez mind-mind alapja a sportág népszerűségének. Ha pedig népszerű, akkor jönnek a fiatalok a klubokba, akik közül előbb-utóbb többen is „odaérnek”.
Milyen a közhangulat a ProTour mezőnyben? Kérdem ezt azért, mert egyre-másra látnak napvilágot a doppingesetek, a nagy körversenyekre pedig nem kapnak meghívást neves csapatok, híres versenyzők. Ti ezt hogyan élitek meg?
A kerékpársport nehéz napokat él, de remélem, ezt már múlt időben mondhatom. Bízom benne, hogy a sportág jön kifelé ebből a gödörből, ebből a zűrös időszakból. Amire utalsz, azt gondolom, vannak olyan csaták, melyek a pelotonon felül vívódnak, ezekbe mi nem tudunk beleszólni. Ezek a dolgok rajtunk, versenyzők fölött állnak, meghaladnak minket.
Magyarországról egyedül a vb-ezüstérmes Bodrogi László (Credit Agricole) teker ProTour csapatban és indul ProTour versenyeken. Mi kell ahhoz, hogy valaki a pelotonba kerüljön?
Nehéz bekerülni. Nagyon jó eredmények és versenyeken elért idők kellenek hozzá éveken keresztül, hogy fölfigyeljenek rád, és leszerződtessenek egy ProTour istállóba.
Jelenleg 31 éves vagy. Meddig tervezed az aktív profi pályafutásodat? Mit tervezel az után?
Elvileg két éves szerződésem van a Caisse d’Epargne-nél. Amíg az le nem jár, csinálom a dolgom, szeretnék csak a versenyekre koncentrálni. Ha majd eljön az idő, akkor megvizsgálom a körülményeket, a lehetőségeimet, akkor majd újraértékelem a jövőmet, de most tényleg nem ezzel foglalkozom. Ha majd egyszer befejezem, hogy azután mi lesz? A családomnak többet szeretnék adni magamból, van feleségem, gyermekem. Sokat utazom, keveset találkozunk, többet akarok velük lenni. A civil életben természetesen nem szeretnék elszakadni a sporttól, ehhez értek, ezt szeretem. Ismernek, elfogadnak. Meglátjuk… Van még pár évem, ráérek eldönteni.
Bringás magazin lévén mindig rákérdezek az aktuális márkára. Pinarello-Campagnolo – már a nagy Banestós elődök is ezzel a párosítással mentek. Van esetleg személyes kötődésed? Mi a véleményed az olasz technikáról?
Nincsen személyes kötődésem, de a Pinarellóval harmadik esztendeje tartó kapcsolatom és a tapasztalataim alapján kijelenthetem: ez a piac legjobb országúti biciklije!
Magyarországon is vannak rajongóid. Mit üzensz nekik?
Üdvözlöm őket, szeretem őket, ölelem őket!
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. áprilisi lapszámában – és akkor most érdemes visszagondolni az idei Tour de France versenyére, a ProTour sorozatra…
