Őrség túra: Szalafő – Farkasfa – Szentgotthárd – Kondorfa – Őriszentpéter – Hodos – Dolány – Kétvölgy – Apátistvánfalva – Orfalu – Szalafő
Az Őrség nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére. A hullámzó dombvidék kiválóan alkalmas erre a célra, a magaslatokról folyamatosan figyelni tudták a határvonalat, amely az Árpád-korban az ismétlődő német betörések miatt a nyugati határvidéken különösen fontos volt. A településszerkezet is ezt a célt szolgálta, így a néhány házból álló dombtetői településrészek, az ún. „szerek”, laza együttese alkotta az egyes településeket. Túránk során mind az említett földrajzi adottságokat, mind a települések különleges elhelyezkedését tapasztalni fogjuk: rengeteg, rövid, meredek kaptatót kell leküzdeni, az apró településszilánkokat pedig nem a völgyekben, hanem a dombok tetején találjuk. És ne lepődjünk meg azon sem, ha egy helységnévtáblával egymás után háromszor találkozunk!
Reggel kissé párás volt az idő...
A "szoknyás" haranglábak egyike
Túránk kiinduló pontja a festői szépségű Szalafő, amely hét halmon épült „szeres település”, mindegyik dombja egy-egy „szer”: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer, illetve Pityerszer. A falu a mai napig őrzi a honfoglalás-kori településszerkezetet. Nevét a határában eredő Zala folyóról kapta. A Templomszeren lévő Gatter Fogadóból (ismertető a cikk végén olvasható) a pityerszeri elágazás felé indulunk, Templomszer határában az út kettéválik: kövessük a jobb felé tartót Papszer felé. Varázslatos vidéken melegítjük be az izmokat, Papszerre felkapaszkodunk, a rövid fennsíkot követően pedig bezuhanunk Farkasfára Nem fogunk betelni a látvánnyal, az apró települések autentikus portáival. Akár egy óriási skanzenben kerékpároznánk, minden olyan, mint egykoron volt, az utolsó szegig.
Megkerüljük a Gyöngyösszeri-hegyet, majd egy combos kaptatón felkapaszkodunk Farkasfára. Az ott lévő néhány portától minden bizonnyal dobunk egy hátast: egy fénykép erejéig érdemes megállni, talán addig nem merevednek le izmaink. Farkasfát elhagyva ismét egy combos emelkedő következik, fennsík, majd zuhanás a völgy irányába, ahol az út ismét kettéválik. Megint a jobb irányzék lesz a nyerő, így érkezünk meg a Hársas-tóhoz. Talán még korai lenne megpihenni a parton, de a látvány igencsak csábító.
Egyenesen begurulunk Máriaújfalura, Szentgotthárd bolygótelepülésére, ahol kiérünk a 8-assal párhuzamos közepes forgalmú “falujáró” útra. Innen már mindössze 3 km Szentgotthárd, így ha kíváncsiak vagyunk rá, vagy szükségünk van étel- vagy folyadék-utánpótlásra begurulhatunk belvárosába, de e nélkül is teljes értékű lesz a túra. Szentgotthárd érdekessége, hogy az osztrák Deutsch-Minihof mindössze egy, a szlovén Martinje pedig 9 km-re van a várostól, azaz Szentgotthárdról három országban is kerekezhetünk egyetlen nap, és még meg sem izzadunk!
Szentgotthárd, Hársas tó
A falujáró úton jobbra tartunk, elindulunk keleti irányba. Ez utóbbi redundáns információ, mivel Szentgotthárdnál nyugatabbra nincs több magyarországi település. Az utat követve Magyarlakon keresztül Csörötnekre érünk, ahol jobbra visszafordulunk Őriszentpéter irányába. Ismét egy jelentős emelkedő tornyosul előttünk, de ezt ugye már megszokhattuk itt az Őrségben. Most éppen a Vasi-hegyhátat másszuk meg, a lejtmenet után Kondorfa következik.
Kondorfa étterem
A falu hagyományai, építészete, kultúrája, nyelvjárása, illetve vadállománya révén az Őrségi Nemzeti Park szerves részét képezi, érdemes nyitott szemmel hajtani a főutcáján. Kondorfán keresztezzük a Lugos-patakot, de ez nem éppen jó hír, mivel a szemközti dombvonulatra még fel kell másznunk, mielőtt visszérnénk Őriszentpéterre. Északról közelítjük meg az Őrség központját, így először Kovácsszerhez lesz szerencsénk. A hídon még ne menjünk át, forduljunk balra, és így az idefele ugyancsak kihagyott Alszer is felkerülhet a szeres listánkra.
Őriszentpéter - Szent Péter templom
Őriszentpéter méreténél fogva az Őrség turisztikai központja, a város szeres elrendezésű, kilenc szerből áll. A központi magot a Zala folyó déli partján lévő Városszer és Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Jelentősek továbbá az ettől nyugatra fekvő Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer és Galambszer. Pont ezért el is tart egy ideig, amíg a városon átérünk, közben számos csodálatos szépen felújított házat, harangtornyot és templomot vehetünk szemügyre.
Az újonnan megnyitott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonal az egyetlen kötött pályás kapcsolat Magyarország és Szlovénia között és ez Őriszentpéter határát is érinti. A települést észak-déli irányban szeli át a Bajánsenyén át Hodosra tartó alsóbbrendű út, amely a vasúttal többé-kevésbé párhuzamosan halad a szép fekvésű völgyben. Bajánsenyén jobbra kanyarodunk, majd 4 km után megérkezünk a határállomásra. (folytatás a szállásbemutató után!)
71,7 km, majdnem 900 m szint, legmeredekebb 19%!
Szaggatott vonal az esetleges útvonal-rövidítés
Gatter Fogadó
Az őrségi szálláshelyek közül kiemelkedő a Gatter fogadó, amely 52 fő hangulatos elhelyezésére is alkalmas. A kerítésénél lévő 400 éves tölgyfa, az Őrség legidősebb fája, már kívülről is különlegessé teszi a hatalmas kertet. A fogadót egy közel 100 éves fűrészüzemből alakították át, megőrizve annak természetes jellegét. Még ma is látható a régi „Gatter” (fűrészgép) illetve az akkor használatos szerszámok. Emellett a fogadóban kerékpár is bérelhető, a kerékpárral érkező vendégek részére pedig a pincében tágas “kerékpárgarázs” áll rendelkezésre.
100 éves fűrészgép a nappaliban!
Az Őrségi Nemzeti Park állatvilága és növényvilága a különböző tanösvényeken való túrázás során fedezhető fel, ezek egy része MTB kerékpárral is bejárható. Az árak mérsékeltek, a hangulat családias, egyedi, a tágas közös helységek (lásd képgaléria) hozzájárulnak a jó hangulathoz. Az őrségi falusi turizmus keretein belül sajt- és tökmagolaj készítés, kópickötés, fazekasság és szövés is megtekinthető a szomszédban található helyi mestereknél.
Érdeklődni: http://www.gatterfogado.hu/, szallas@gatterfogado.hu, további képek a cikk végén!
(folytatás…) Hodos nem nagy település, nem is túl szép, szerencsére mindössze 1 km megtétele után a kisboltnál jobbra fordulunk a dombok irányába Dolány felé. A kisbolt az utolsó lehetőség, hogy élelmet szerezzünk be: errefelé nincs közért, nem is értjük, hogy a szlovén falusiak mit esznek azon kívül, amit megtermelnek. Viszont makulátlan errefelé az utak minősége, illetve az egész kerékpáros infrastruktúra. A határral párhuzamosan haladunk, majd amikor már a dolányi templom közeleg, az elágazásban balra az emelkedőnek bekanyarodunk.
A szlovén oldalon nyitottabb a táj, még több a legelő...
Ha itt egyenesen továbbmennénk, lényegesen lerövidíthetnénk a túrát, mivel az elágazástól 2 km-re, a dombtetőn lévő kápolna után, új összekötő utat nyitottak hazánk irányába, Orfalura. 1 km-t kell a múrvás burkolatú régi határőrúton haladni, a “Körtike tanösvényt” követve. De ha még a sok kis kaptató ellenére még erőnk teljében vagyunk, válasszuk a Dolány-Büdfalva-Cepini útvonalat a Kétvögy határátkelő felé.
Minden úgy van, mint egykoron...
Dolány szép fekvésű szlovén vend település, ugyancsak “szeres” szerkezetű, így a dombtetőn találjuk a templomot néhány házzal, majd a következőn a többi házat, majd a rákövetkezőt már Budincinek, avagy Büdházának nevezik egy újabb szép kis templommal, maréknyi házzal. A szlovén Vendvidék szerintem van olyan varázslatos, mint a mi oldalunkon lévő rész: dimb dombot követ, gyönyörű a kilátás a környező völgyekre, erdőkre.
Szlovén porta
A nemrég létesült közúti határátkelőhöz Markovci közelében a buszmegálló után jobbra kanyarodunk, innen igen jó minőségű, de keskeny út vezet, forgalom – mint a Vendvidéken úgy általában – itt se nagyon tapasztalható. Minden második jármű traktor, a többi pedig osztrák vagy szlovén turista. Cepinire ne menjünk be, előtte ismét jobbra tartunk a szerpentin irányába. Jelentős kaptatót kell leküzdeni, de a kilátás a völgy irányába minden fáradtságot kárpótol.
Panoráma a kilátótoronyból Ausztria felé
A határt átlépve balra meglátogathatjuk Kétvölgy települést, de ha nem vagyunk rá kíváncsiak, akkor is érdemes lekanyarodni, és az út mellett lévő kilátótoronynál megállni, arra felmászva lenézni az őrségi dombokra, illetve a Graz melletti közel 2000 méteres csúcsokra. Ez egyben jó alkalom egy kis energia-utánpótlásra. Visszatérve a főútra folytassuk utunk Apátistvánfalvára – egyébként kellemes gurulás után érkezünk meg a Vendvidék egyik fő de aprócska turistaközpontjába. A “központban”, azaz a templomnál balra fordulunk Orfalu-Farkasfa felé, óriás zuhanás a völgybe, majd jöhet a kaptató a következő dombra.
Az eldugott utakhoz nem árt a turistatérkép vagy túrakönyv...
Orfalura érkezünk, a megye legapróbb falvába, kevesebb, mint 100 lakost számlál, ellenben most már határátkelőként is funkcionál, illetve itt is találunk egy szép “szoknyás” haraglábat. A településen áthaladva egy ugyancsak csodálatos úton mászunk vissza ahhoz az elágazáshoz, ahol túránk elején jobbra fordultunk a Hársas-tó felé. A forgalom lényegében őzekre korlátozódik, az út minősége még éppen elfogadható, keskeny országúti köpennyel sem vészes.
A Vendvidék a tökmagolaj hazája
Az elágazásban most jobbra fordulunk Farkasfa felé: a következő 6 km-t Szalafőig már ismerjük. Farkasfán idejövet a nagy sebesség miatt nem biztos, hogy jól szemügyre tudtuk venni a házat, amelyből két fa nő ki – az itt készült fénykép úgymond kötelező értékű. Meredek, 14%-os az emelkedő vissza a fennsíkra, majd Szalafő Papszeren zuhanás a Pityerszeri elágazásig.
Ha még mindig van bennünk egy kis erő, levezetésképpen másszuk meg a pityerszeri emelkedőt a skanzenhez, amely méltó befejezése a napnak. Aki ezt a túrát abszolválta, örökké emlékezni fog a hazánkban semmihez sem hasonlítható tájra, településszerkezetre, illetve a skanzenjellegű hangulatra. Nem véletlen, hogy rengeteg külföldi turistával találkozunk – őket is lenyűgözi az Őrség szépsége. Szerencsére egyre több a kerékpáron közlekedő turista, amely mindenképpen ez a tájegység megismerésének legideálisabb módja. Az infrastruktúra is egyre inkább kerékpár-orientált, aminek mi kerékpárosok csak örülhetünk.
A túra végén mindenképpen másszunk fel a pityerszeri skanzenhez!
Adatlap:
Távolság: 71,1 km
Szint: 897 m
Max emelkedő: 19% (!)
Nehézség: közepes
Megjegyzés: A meredek kaptatók miatt nem könnyű az útvonal, de nagyon látványos, így csak úgy repülnek a kilométerek. Az út minősége a turizmusra szabott infrastruktúrának köszönhetően Szlovéniában igen jó, nálunk változó.
További képek a Gatter fogadóról:
A tágas közös helység óriási cserépkályhával
Egyedi hangulat a szobákban, van akár nyolcágyas is!
A közös helység egyik sarka...
A sarokban mindenhol ott a cserépkályha...
A padlásszoba
Majdnem minden szobából a templom látszik, lévén Templomszeren vagyunk...
A nagy cserépkályha a közös helységben
A közös helység a padlásszobától letekintve
Udvaron a kemence, ahol bármit sütögethetünk..
