A következő sorokban Orosz Anita (Trek SE) beszámolója olvasható, aki második alkalommal indult a Salzkammergut Trophy C távján (73,6km/2446m szint). Anita tavaly egy defekt ellenére 4. lett és idén úgy érezte, hogy van esély egy jobb helyezésre. Mondhatjuk, hogy a női megérzés beigazolódott, hiszen egy harmadik helyezést zsebelt be!
Jó kis társaságban zajlott a kiutazás is (Cséri Szilvi és Káldi Tomi – ZKSE, Manka és Fityisz – Deviant MTB, Danó Peti – HegyiBringa.hu), ami már jó alapot adott a versenyhez. Azért hogy tovább javítsuk a hangulatot, Vámosi Gergő és Cseh Roni (Alpinbike) is csatlakozott hozzánk. Az időjárás ezúttal a lehető legideálisabb volt, hiszen száz ágra sütött a nap, viszont még nem volt nagy forróság.
Az előző évi eredmény miatt beszólítottak, így kiváló helyről vághattam neki az első mászásnak. A sóbányás meredélyekkel még nem is volt gond, de az első schotteres lejtőn elkövettem egy alapvető hibát: versenyezni próbáltam az osztrákokkal, ami mint tudjuk butaság, hiszen ők ezen nőttek fel, ezért van egyfajta érzékük hozzá, ha már a technikásabb lefelékhez kevesebb.
Ennek az lett a következménye, hogy egy élesebb kanyarban, kb a 18. km-nél túl későn kezdtem el fékezni. Sok választásom nem volt, mivel tudtam, hogy a kanyart már bevenni nem tudom, fának nem akartam neki menni és a szakadék sem lett volna jó választás, ezért maradt az, hogy minél hamarabb megpróbáltam elfektetni a bicajt, de ez azzal járt, hogy a könyökömön tátongó seb keletkezett és a bordáim is rendesen megütöttem. A közeli frissítőponton eléggé tétlenkedtek a seb láttán ezért elkértem a vizet, hogy lelocsoljam a sebet és betekerjem gézzel. Sajnos ez rengeteg időbe került, így a mögöttem lévő lányok közül kettő el is ment mellettem.
A hátralévő kilométerek elég küzdelmesre sikeredtek, mert a levegővétel nehéz volt és a könyökömön lévő seb is lüktetett. A két lányt már nem sikerült beérnem a célig és igazándiból nem is hittem, hogy ezek után meglehet a dobogós hely. Az első utam az elsősegélyhez vezetett, ahol ellátták a sebemet, majd elküldtek letusolni és vissza kellett mennem újabb ellátásra.
Anita a dobogó harmadik fokán
Cseh Roninak köszönhetem, hogy egyáltalán megtudtam, idén egy szép követ vihetek haza. Sajnos neki, aki eddigi legjobbját mente a B távon (119,5km) nem sikerült bezsebelnie a 3. követ, pedig nagyon szurkoltunk neki, de így is nagyon büszkék vagyunk rá 🙂 Másnap már csak a díjátadó volt és egy jó kis séta Hallstatt-ban a többiekkel.
Jó kis lecke volt ez a sorstól, hiszen sikerült a biztos vezető helyet elvesztenem egy buta hiba miatt! Tanulság: osztrákokkal nem minden áron szállunk harcba a schotteren, főleg nem feleslegesen, ha felfelé úgyis le lehet őket küzdeni…
A távonkénti végeredmények itt érhetők el
