Gunn-Rita Dahle Flesja minden idők egyik legsikeresebb MTB versenyzőnője tavasszal Magyarországon járt és a Merida hazai forgalmazója jóvoltából lehetőségünk volt vele bringázni és kötetlen formában beszélgetni. Egy pozitív értelemben vett hihetetlen személyiséget ismertünk meg a norvég bajnoknő személyében, alább olvashatjátok az “élménybeszámolónkat”.
Gunn-Rita Dahlét valószínűleg nem kell bemutatni olvasóink többségének, hiszen az elmúlt 20 évben több interjút is készítettünk vele és többször beszámoltunk hihetetlen eredményeiről. Röviden összefoglalva, Gunn-Rita mindent megnyert, amit meg lehetett, olimpiát, világkupát, VB-t, EB-t és példátlan hosszú karriert tudhat magáénak, végül a tavalyi év végén, 45 évesen vonult vissza az aktív versenyzéstől és lett a Merida márkanagykövete. Részletesen ebben a cikkben olvashattok a visszavonulásáról.
Még tavasszal történt, hogy a Merida magyarországi forgalmazója meghívta Gunn-Rita Dahle Flesját egy hazai kerékpáros eseményre és mivel a bajnoknő pár nappal hamarabb érkezett, így egy nyilvános közös bringázást is szerveztek vele, melyre minket is meghívtak.
A program az volt, hogy a Merida Concept Store-nál találkozunk, majd onnan közösen, kényelmes tempóban felmegyünk a Hármashatár-hegyre és közben szabadon beszélgethetünk Gunn-Ritával. Személyesen én még soha nem találkoztam a legendával, így egy zord vikingként képzeltem el, ami óriási tévedés volt részemről. Az üzletbe belépve egy kedves, mosolygós kerékpárossal találkoztunk, aki ha nem kérdezték akkor is beszélt, mindenkivel szívesen fotózkodott és leállt beszélgetni, és látszott, hogy nem azért teszi, mert ez a munkája.
A tavalyi EB győzelméért kapott Merida montija is érkezett vele Magyarországra, amit mint kiderült még soha nem használt ezelőtt, lényegében csak egy kiállítási bringa volt, amit eddig csak mutogattak. Így a Merida Concept Store szerelőjére, Jurecska Matyira várt a feladat, hogy rendesen összerakja és Gunn-Rita alá hangolja az Európai-bajnoki színekben pompázó csúcs Merida bringát. Éppen a szemtanúi voltunk, amikor a kerékpár nyergén az utolsó beállításokat végezték.
Végül egy 25 fős csapat jött össze, akik nekivágtak a Hármashatár-hegynek Gunn-Ritával. Tempósabbá sikerült az élménybringázás, mint amit előzetesen ígértek, de végül mindig összevártunk mindenkit. Ezek a pihenők pont jó alkalmat szolgáltattak arra, hogy lehessen kérdezni a legendát és persze mindenki kérdezni akart 🙂 . Volt jó pár érdekes és nyílt válasz a kérdéseinkre, pl azt is megtudhattuk, hogy azért vonult vissza, mert a Meridától szóltak neki, hogy már nincs szükség arra, hogy versenyezzen, hanem azt szeretnék, hogy innentől márkanagykövet legyen (persze valószínűleg ez kicsit bonyolultabb kérdés, de ő így válaszolt), és az is kiderült, hogy a visszavonulásának azért örül legjobban, mert végre azt ehet, amit akar, nem kell folyamatosan az étkezésre figyelnie.
Annak ellenére, hogy Gunn-Rita a visszavonulása után gyakorlatilag alig vagy inkább nem ült kerékpáron, mert el kellett végezni rajta azokat a műtéteket, amikre nem volt idő versenyzőként, nagyon jól haladt, bár páran próbálták megráncigálni a legenda “bajszát”. Annyit mindenesetre sikerült elérniük, hogy voltak percek, amikor már nem kérdezett/beszélt bringázás közben, hanem a levegővételre figyelt, mondjuk a többségnek sem a beszéd járt ekkor a fejében. 🙂
A csúcson pár percre sikerült kisajátítanom Gunn-Ritát és a számomra érdekes kérdéseket tettem fel neki, itt megjegyezném, hogy nem biztos, hogy minden olvasónkat fogják érdekelni ezek a válaszok, de engem, mint egykori versenyzőt és jelenleg aktív edzőt nagyon érdekeltek.
Ami egy ilyen hosszú és eredményes pályafutás kapcsán engem kíváncsivá tett, hogy mi motiválta időről-időre, hogy még mindig versenyezzen és ne hagyja abba, hiszen nagyon ritka az ilyen hosszú karrier és sportolók többsége gyakran szenved motivációs problémákkal. A válasz nagyon egyértelmű volt, még most is libabőrös leszek (pozitív értelemben), amikor visszagondolok rá, annyira érezhető volt a Gunn-Ritában található tűz. Elmondta, hogy soha nem voltak motivációs problémái, mindig megvoltak a célok amikért küzdött, vitte a kerékpározás iránti szenvedély előre megállíthatatlanul. Persze mindezt legalább 3-4 percig mesélte. 🙂
A közösségi médiában is jelen kell lenni 🙂
Köztudott, hogy Gunn-Rita edzője a férje, Kenneth Flesja volt, (akivel egyébként jelenleg is együtt dolgozik Norvégiában a helyi önkormányzatnál, ahol a város kerékpárosbarátabbá tételén dolgoznak) és nagyon érdekes, hogy egy edző-versenyző és egy férj-feleség kapcsolat hogyan fér meg egymás mellett hosszútávon (összemosódhatnak, az egyik alá-fölérendeltségi, a másik mellérendeltségi viszony, lehetnek bonyodalmak). Erre is rákérdeztem, hogy ők hogyan oldották meg. A válasz szintén egy maximálisan profi versenyző válasza volt, a recept valójában nagyon “egyszerű”, tisztelni kell a másikat és mindig tudni, hogy ki éppen melyik szerepben van és ennek megfelelően viselkedni, és így minden tökéletesen fog működni. Ami Gunn-Rita pályafutását, Kenneth szurkolását a pálya szélén és a közös edzéseiket elnézve biztos, hogy a tuti megoldás, és minden tiszteletet megérdemelnek, hogy így tudták csinálni ennyi ideig.
Mindenkivel szívesen odaállt egy közös fotóra
Azt mindenképpen meg kell hagyni, hogy a Merida nagyon jó vásárt csinált Gunn-Ritával versenyzőként és márkanagykövetként is. Hihetetlen mennyiségű energia áramlik belőle, mindenkit tölt maga körül, egy elképesztő személyiség, nem az a típusú versenyző, aki szigorú tekintettel tőmondatokban válaszol, hanem megállíthatatlanul folyik belőle szó és kedves, közvetlen mindenkivel.
