Rózsa Balázs Luxemburgba igazolásával ötre nőtt az UCI-bejegyzésű kerékpáros csapatokban tekerő magyar bringások száma, aminek kapcsán érdemes pár szót ejteni arról, milyen messze vagyunk a profi világtól.
Rózsa Balázs és Stubán Ferenc
Jelen pillanatban – függetlenül attól, hogy ezen hogyan, mennyi idő alatt lehet változtatni – kész helyzet, hogy itthon nincs megfelelő létszámú és színvonalat képviselő utánpótlás és felnőtt mezőny, ennek megfelelően nem rendeznek elegendő regionális versenyt sem. A fiataloknak szüksége van a folyamatában felépített versenyeztetésre, megfelelő mennyiségű versenykilométerre évről-évre ahhoz, hogy felnőtt korukra ne induljanak eleve hátrányból a világ élvonalához képest.
Egy szinten túl jelenleg csakis a kontinentális, majd a profi csapatokba előrelépés garantálhatja a fejlődést. Per pillanat azonban már nem arról beszélünk, hogy ki mehetne el profinak, hanem arról, hogy a köztes lépcsőt képes-e megugorni valaki, azaz be tud-e kerülni egy erős UCI-harmadosztályú, kontinentális csapatba. Pedig fiatal tehetségek vannak, még a nagyon szűk merítés ellenére is bizonyítottak juniorjaink a szezonban, például a szeptemberi Európa-bajnokságon.
Az idei bajnokság dobogósai, balról: Lovassy, Pelikán, Dér – mind kontinentális csapatban
Jelenleg Dér Zsolt (Vorarlberg), valamint Kusztor Péter és Pelikán János (Amplatz-BMC) tekernek osztrák kontinentális gárdákban, Kusztor Péter segítségének köszönhetően Pelikán János előtt ott a lehetőség a továbbfejlődésre, fiatalon került be egy olyan csapatba, ahol ha megfelelő számú versenykilométert gyűjthet, messzire vezethet még az út. Lovassy Krisztián és a Differdange-Losch-nál dolgozó magyarok, Haiszer Ákos és Liska Gergely is segítettek, hogy a luxemburgi csapatban is kétfős magyar kontingens szerepeljen jövőre, és a 2014-ben magyar bajnoki címet szerző Rózsa Balázs is tovább gyűjtse a kilométereket.
Balázs igazolása kapcsán idei csapata, a Szuper Beton Team vezetője, Stubán Ferenc mondta el, milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal versenyzőnek, minek kell teljesülni a továbblépéshez:
Soma barátom (Somogyi Miklós) 2013. októberében keresett fel, hogy van egy versenyző a KSI-ben, akivel érdemes lenne foglalkozni. Balázst hamarosan meg is hívtam és eljöttek hozzám édesapjával, Dr. Rózsa Szilveszterrel. Bár nem láttam őt versenyezni, de Soma szavaira adok, biztos úgy van, amit mond.
Balázsnak 2012-ben 6 UCI által jegyzett versenynapja volt, 585 kilométerrel, 2013-ban 14 versenynapja 1289 kilométerrel, ami annyit jelent, hogy a 2012-2013-as időszakban összesen 20 versenynap, 1874 versenykilométer. Kiegészítve magyar versenyekkel ez nem olyan rossz, de azt tudni kell, hogy ez a versenykilométer mennyiség nemzetközi szinten az ilyen korú srácok versenykilométerének a fele. Vagyis már itt elkezd távolodni a nemzetközi élmezőny, erről doktori disszertációt tudna írni Lengyel Tomi, aki idén Balázs felkészülését irányította: hogyan kerülünk egyre messzebb ifi/U23 korosztályokban a világtól.
Nagyon nehéz akár kontinentális (azaz nemzetközi harmadosztályú) szintre is felhozni versenyzőket. Balázs idén 3. éves U23-as volt (ekkor került hozzám Kuszti is 2005-ben és Lovassy is 2009-ben), a 2014-2016-os időszak úgy néz ki, hogy 3 év, 100 nap edzőtáborban, 10-12 repülőút, 100 000 km-nyi utazás autóval, utóbbi nem túl optimális, de nincs mit tenni, kevés itt a megfelelő számú verseny, ha csak 4-500 km-t kell utazni, akkor már boldogok vagyunk.
Balázs olyan munkát tudhat magáénak, hogy bátran állíthatom, az elmúlt évtized legjobban menedzselt versenyzője még az ismert problémák ellenére is ebben a korban. Nem voltak kimagasló eredményei az ob-n kívül, de néhány top10-es, egy top5 eredményével bizonyított a nemzetközi versenyrendszerben is.
Rózsa Balázs
2014-ben 35 versenynapja volt 4843 versenykilométerrel, 2015-ben 31 versenynapja 4269 km-rel, 2016-ban 50 nap 6983 versenykilométerrel (összesen 3 év, 115 nap, 16 095 km – továbbra is UCI által jegyzett versenyekről beszélünk: http://www.procyclingstats.com/rider/Balazs_Rozsa). A 115-ből Balázs 95 versenynapot teljesített értékelhetően, de ezen kívül az elmúlt 3 esztendőben rajthoz állt még rangos olasz, lengyel, szlovák és szerb nemzeti viadalokon, melyek 100%-át fejezte be.
Ennyi munkával a háta mögött megjönnek az eredmények, ugyanúgy ahogy ez történt Kuszti és Lovassy esetében is. Tudomásul kell venni azonban, hogy ennyi meló nélkül nincs keresnivalójuk magyaroknak még kontinentális szinten sem. Akik 25 évesen rendelkeznek 2-3000 versenykilométerrel, az ő helyzetüket úgy tudnám definiálni, hogy olyan vonatra várnak, ami már rég kifutott az állomásról.
Mindenkinek a képzelőerejére bízom, hogy évi 6000-nél több versenykilométer mekkora pénzösszeget emésztett fel, tekintettel arra, hogy ezen viadalokon már nem lehet “Pistikékben meg Józsikákban” gondolkodni, csak egész csapatok nevezését fogadják el az UCI versenynaptárba tartozó események szervezői Itt jegyeznem meg, hogy a Szuper Beton csapat további három versenyzője – Filutás Viktor, Móricz Dániel és Lóki Bence – is több mint 6000 versenykilométerrel rendelkezik, de a tavaly életmentő műtéten átesett Lengyel Zoli is 4000 km felett végzett. Filutás és Móricz 20, Lengyel 21, míg Lóki 22 évesek.
A végére szeretnék megosztani egy örömhírt is a jövő szempontjából, megköszönve a segítséget a Differdange magyar különítményének is. Gabriele Gatti 2017-ben Móricz Danit kiemelten fogja figyelni, és amennyiben Balázs teljesítménye is megfelelő lesz, 2018-ban ismét csapattársak lehetnek.
