Az utóbbi időben egyre több helyen olvashatunk kritikákat a hazai mountain bike versenyekkel kapcsolatban, ami hol jó, hol kevésbé. Egy vélemény már bennem is kialakult és hosszan tudnám ecsetelni a versenyek általam vélt előnyeit, hibáit. De ugye az egyéni véleményem kevés lenne egy hiteles értékeléshez, fontosabb általában a versenyzők, a tömeg meglátásai, ezért egy kérdőívvel próbáltuk megállapítani azokat a jellemzőket, melyek ma Magyarországon meghatároznak egy XCO vagy maraton versenyt.
Az első gondolatunk az volt, hogy már év elején kiválasztunk néhány versenyzőt a hobbista lányoktól az elit férfiakig, majd különböző szempontok szerint pontoztatjuk a versenyeket és év végén összegzünk. Ezt végül elvetettük, de most egy év végi összegzést készítettünk, ami remélhetőleg a sportág előrelépését is szolgálja.
fotó: mtb-news.de
Első lépésként rögtön a cross country versenyekkel kezdünk. Összesen hat, talán a legismertebb és legnépszerűbb versenyt választottam (sokkal több közül nem is tudnék választani…), amik közül négy kupafutam, egy országos bajnokság és egy kategórián kívüli verseny volt:
– eBike Kupa – Szlovákgyarmat,
– Kürtős Kupa – Gyenesdiás,
– McDonald’s Magyar Nagydíj – Veszprém,
– Decathlon Kupa – Borsodnádasd,
– Honda Éles Országos Bajnokság – Pilisvörösvár,
– Ózd kupa – Ózd.
Két szempontot emeltem ki, az egyik a versenyről nyerhető információk, a média tájékoztatása, a másik a versenyrendezés színvonala.
Sokkal több szempontot is lehetett volna keresni, mert nem csak ennyiből áll egy verseny, de úgy gondoltam, hogy egyelőre “örüljünk, hogy verseny van” és majd később, amikor a bőség zavarában leszünk, ráérünk foglalkozni a pályával, díjazással stb.
A versenyekről nyerhető információk kérdésében egyedül a McDonald’s Magyar Nagydíjat emelték ki a résztvevők (válaszadók), mondván ott volt a legjobb a kommunikáció. A többi futamról teljesen eltérő vélemények alakultak, az alacsony mintavétel miatt nem lenne érdemes értékelni az ott kapott válaszokat.
A médiakommunikációban jeleskedik tehát a Vuelta csapata, akik az év során folyamatosan számot adnak tevékenykedésükről az online-on kívül az írott médiában és a televízióban egyaránt.
A versenyrendezés kérdésnél a Kürtős Kupa, a McDonald’s Magyar Nagydíj és a Honda Éles OB kapta a legjobb osztályzatokat. Személyesen is részt vettem mindhárom eseményen és igazolhatom, hogy valóban minden flottul zajlott a rutinos szervezőgárdáknak hála.
A 2012-es cross country versenyeken alapvető hibaként a rossz pálya (átgondolatlan nyomvonal; frissen irtott, defektveszélyes ösvények; időjárástól erősen függő nyomvonal) került megemlítésre. Ezen kívül jelentősebb probléma nem merült fel.
Az ideális cross country versenyre nagyon sok és sokféle ötlet felmerült, ez adódik a válaszadók különbözőségéből és az ő saját prioritásuktól. Az elit versenyzők, akiknek “az életük a versenyzés”, már több külföldi versenyt is megjártak, nekik a nemzetközi ismertség és elismertség is fontos. Számukra fontos a technikás pálya, ami felveszi a versenyt a kinti pályákkal, fontos az UCI besorolás, a hasonló kvalitású ellenfelek és nem utolsó sorban a pénzdíj. A pénzdíjat nem csak saját maguk miatt gondolhatjuk fontosnak, ezzel lehet idecsábítani a külföldi ellenfeleket, nekik így éri meg sokat utazni.
De vannak más aspektusok is, Zsivity Zoránnak például a nagy a szurkolótábor tudná a legtöbbet segíteni:
“A pálya mellett ordibáló, tömött sorban álló tömeg, akik a szesztől önfeledten felszabadulva őrjöngenek! Az piszok nagy erőt adhat, de persze nem muszáj szesz, csak nagy biztatás.”
Neruda Nándor is pozitívan tekint a versenyekre és szeretné, ha minél nagyobb közönség előtt nyílna meg ez a versenyforma:
“Technikás pályák, na de azért nem kell beleépíteni 2 méteres letöréseket, mint a világkupán! 🙂 Én a pilisi, meg a veszprémi pályákat ismerem, azok szerintem nagyon jók. Nyitni kell kicsit a hobbisták felé, a maratonokat is ellepik mindig! Azért arra figyelni kell, hogy őket nem kellene összeengedni mondjuk a haladó kategóriákkal, mert abból könnyen összetűzések is lehetnek.”
Juhász Zsolt, aki amúgy nagyon sok külföldi versenyen vesz részt, fontosnak tartja, hogy összeegyeztethető legyen a nemzetközi versenyekkel:
“Kb. 5 futamból állna a hazai sorozat, nemzetközileg bejegyzett, UCI naptárhoz igazított versenyekkel és egyeztetve a válogatottal.”
A futamok egységesítése lenne fontos, ez alatt a rajtidőpontokra, időmérésre, nevezésre kell gondolni. Sok versenyen nem találkozni elegendő pályabiztosítóval – akár a pálya szélén álló “Stuff”-okra vagy a készenlétben levő egészségügyi személyzetre is gondoljunk.
Fontos a jó médiamegjelenés, egyrészt a szponzorok kiszolgálása, másrészt minél több versenyző elérése miatt.
Dr. Molnár Bertold és Filó András is a hobbi versenyzők mellett érvel, miszerint rájuk is kell gondolni, külön kategóriát kell rendezni, hogy kedvet kaphassanak a versenyzésre. Ez fontos, hiszen a hobbi versenyzők adják a versenyek tömegbázisát, közülök nőnek ki a komoly, tehetséges versenyzők, az idősebbek közül pedig a legtöbben megismertetik majd a szakágat gyermekeikkel. És az sem utolsó szempont, hogy az utánpótlás korú versenyzőknek is végig kell menni egy fejlődési folyamaton.
Cser Gabi egyszerűen megfogalmazza:
“Azt gondolom, hogy meg kell velük értetni, hogy végig tudnak menni egy ilyen versenyen és nem fog nekik ez gondot okozni.”
Parti András így venné rá a hobbi versenyzőket a cross country versenyzésre:
“Nagyobb népszerűsítéssel és például egy igazi hobbi kategória rendezésével, ahol egy könnyített pályán mindenki bele tud kóstolni az XCO-ba. A legfontosabb viszont a gyerekek inspirálása lenne, színvonalas gyerekversenyekkel a “nagyok” futama mellett. Ezt is több részre lehetne osztani: a legkisebbeknél pár ügyességi versenyszám pontozással, ami után a hibapontok alapján, hendikeppel indulhatnának a gyerekek, mint az osztrákoknál.”
A kérdőív második felében a maraton versenyek után kérdezősködtem. Jelenleg a maraton versenyek lényegesen nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint az olimpiai szám, ezt az arányt igazolja a kérdőívben található 6 darab XCO és 13 darab maraton verseny is.
A górcső alá vett 13 maraton verseny a következő:
– Buda Maraton – Hármashatár-hegy,
– Villapark Vértes Maraton – Várgesztes,
– Kelly’s Bakonyerdő Maraton – Bakonybél,
– Specialized Szilvásvárad Maraton – Szilvásvárad,
– Kondenzgyík Maraton – Miskolc,
– Crosskovácsi Maraton – Nagykovácsi,
– MTB Piknik – Vértesboglár,
– Duna Maraton – Visegrád,
– Drótszamár Fesztivál – Erdőbénye,
– Gerecse Maraton – Tarján,
– Bükk Maraton – Felsőtárkány,
– Mátra Maraton – Sástó,
– Bölcske Maraton – Bölcske.
A maratonok rendezésénél a nagyobb látogatottságú maratonok közül – tehát amelyeket sokan pontoztak – a legtöbb jó véleménnyel a Mátra Maraton, a Crosskovácsi és a Specialized Szilvásvárad Maraton büszkélkedhet, azonban kiemelendő, hogy bár nagyon kis sokaság x-elte őket, de nagyon jól szerepeltek olyan családiasabb rendezvények, mint a Drótszamár Fesztivál, a Gerecse Maraton és a Kondenzgyík Maraton. Jó osztályzatokat kapott a közepes létszámú maratonok közül a Villapark Vértes Maraton, és a Kelly’s Bakonyerdő Maraton is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a maradék versenyek csupa rossz pontot kaptak, hanem csak azt, hogy jobban megosztották a versenyzők véleményét.
Az információközlés kérdésben a Specialized Szilvásvárad Maraton, a Bükk Maraton és a Mátra Maraton került az élre, merthogy ezekről lehetett a legtöbb információt megtudni, ezeknek a legnagyobb a médiavisszhangja.
Egy örökös nyitott kérdés marad a rajtcsomag és a nevezési díj kérdése. Itt mi is több választási lehetőséget adtunk, érdekes módon a “Szeretem az ajándékokat, tömjék meg rendesen és fizetek többet.” választ nem kattintotta senki. Ez mondjuk érthető is, hiszen “nem a versenyekre járunk vásárolni”.
A legtöbb válaszadó, például Nagy Zsolt is választási lehetőséget szeretne, hogy “ha nem kér rajtcsomagot, akkor ne kelljen annyit fizetnie a nevezésért”. Ezzel a lehetőséggel például a Crosskovácsi maratonon már találkozhattunk, ahol a pólóval vagy anélküli opciót lehetett választani.
A maraton versenyekkel szemben támasztott legfontosabb három pont közt a pontosságot (pályajelölés és időrend), kultúrált rajt-cél terület (elegendő kerékpármosó, zuhanyzási lehetőség, parkoló) és pontos, dokumentált időmérést említették a válaszadók.
A pályakijelölésnél arra is kell figyelni, hogy használható legyen mindenféle időjárási körülmény közt és egyértelmű jelölési rendszert kell alkalmazni – ahol szükséges, ott legyen segítő és ne csak szalagok, nyilak.
A versenyek egyik sarkalatos pontja a frissítés. Hova, mit és mennyit? Ez is említésre került, hogy olyan frissítőt kaphassanak a versenyzők, amelyek sportolóspecifikusak. Például keveseket láttam, hogy édes kekszet majszolnának a frissítőn, ellenben a sok ásványianyag vesztés miatt egy kis sós már sokakat megmentett volna.
maraton
Soltész Gábor példája egy jó ár-érték arányú versenyre:
“Az őszi Kishegy kupán indultam Balatonlellén. Örültek a versenyzőknek, kitűnő volt a pálya, szuper a rendezőcsapat, istencsászár a babgulyás, családias a hangulat.
Míg egyes versenyeken (négyszer ennyi nevezési díj mellett) grammozzák a szétfőtt tésztára a babszószt, addig itt úgy kínáltak többedszerre is, mint egy lakodalomban: “Egyél, nehogy éhesebben menj haza, mint ahogy jöttél!”. Ne értsen félre senki, nem arról van szó, hogy kajáért megyek, és ennél kevesebb is elég, viszont jó ha azt érzem, hogy arányban van a nevezési díj a szolgáltatással. (8 ezres nevezési díj mellett szomorú vagyok ha el van jelölve a pálya, vagy épp le van csukva az erdészeti sorompó, a s..r kaja csak extra “öröm” a végére.)”
Baros Bálint a külföldi versenyek közül az osztrák sorozatot ajánlja:
“TOP SIX … Etalon, érdemes megnézni a munkájukat, jó csinálják a dolgukat. Megéri kimenni egy tesztversenyre!”
A kezdő bringásokban felmerül a kérdés, hogy vajon melyik versenyen induljon el először? Ugye, mint tudjuk az első a legnehezebb. Hosszass dilemmázásokat lehet olvasni a fórumokon is, hogy a kiszemelt versenyt, távot tudják-e teljesíteni.
A válaszadók általában a maratonok rövidtávját ajánlották annak, akik még nem indultak versenyen. Ez a táv általában tényleg arról szól, hogy bárki kedvet kaphasson és könnyedén teljesíteni tudja. Itt még nem fontos az eredmény, inkább a jókedv és a szép emlékek gyűjtését kell előtérbe helyezni.
Bogár Gábor, mint versenyző megosztotta a kérdést:
“Milyen kezdő bringásról van szó? Gyerek vagy felnőtt? Gyerekeknél csak és kizárólag cross country versenyt javasolnék, felnőtt kori kezdőknél maratont.”
Cseh Veronika kettő versenyt javasol:
“Vértes Maraton (abszolút teljesíthető bárki számára) és a
Bükk Maraton (a rövid táv teljesíthető, s nincsenek benne gyilkos, a további kedvet elvevő részek sem)”
A válaszadók közül sokan a versenyek teljesíthetősége, a pálya könnyedsége miatt a Mountainbike Challange maratjonjait javasolták, Blazsó Mártonnal ellentétben, aki máshogy közelítette meg a kérdést:
“A Top Maratonokat javaslom, mert látják, hogy mennyien bringáznak és ott mindig akadnak lassabbak, akármilyen kezdő vagy!”
Mivel a cross country az élsport, ezért fontosnak tartjuk, hogy megtaláljuk a megoldást, mivel lehetne rávenni az embereket az indulásra, főleg fiatalokat, akik sportolóként nyilván ebben a szakágban válhatnak igazi mountain bike versenyzővé, szövögethetnek olimpiai álmokat.
“Engem az motiválna, ha lenne egy versenynaptár időben, helyszínekkel, jó szervezéssel.” – kezdi a motiváló tényezők sorolását Wágner Balázs.
Ezt az elméletet igazolja Fejes Miklós véleménye is, hogy nem szükséges túl nagy feneket keríteni, egyszerűen beszélnünk kell róla:
“Nem kell őket rávenni! Többet kell beszélni erről a szakágról, hogy miről is szól, és sokkal többet kell kommunikálni a létüket, a megrendezésüket!”
Bíró Ádám szokásához híven, viccesen fogalmaz, miszerint a helyzet reménytelen:
“Semmivel. Egy idegbeteg pont és éremhajsza, csak az első 10 élvezi, de inkább azok sem. Daráló!”
Búr Zsolt egyelőre nem látja túl pozitívan a helyzetet, de ő is azon a véleményen van, hogy több cross country versenyre van szükségünk az olimpiai szereplés miatt:
“Sajnos borúsan látom a helyzetet. Az XCO a versenysport, így a pályák “keménysége” miatt nem sokan vállalják ezeket a versenyeket.”
Benkó Barbara szerint fontos az egységes sorozat, ahol példaképekkel találkozhatnak az amatőrök:
“Kellene egy sorozat, amiben érdemes pontokat gyűjteni az összetett miatt (lásd télen Supercross). Több UCI versenyre lenne szükség, ami idevonzza a külföldieket és másnak is érdekes lehet, még ha előtte hobbyban is indult, találkozik egy-két sztárral. Látványossá kell tenni a nézők számára (esetleg eliminátor előtte nap, másnap XCO, meghívott külföldiekkel).”
Galajda Péter szerint a versenyek sajnos nem kerülnek eléggé a középpontba:
“Közelebb hozni az emberekhez, nem eldugott helyen rendezni, hogy legyen néző is.”
Papp Dénes részt venne több helyi versenyen, ami bár nem nagy volumenű, mégis meghozná a versenyzők kedvét a bringázáshoz:
“Közel legyen a lakóhelyemhez – több, kis-regionális verseny(sorozat) – akár hétköznap du/este, különösebb flanc nélkül – ez lenne hasznosabb (meghozza a kedvet és nem kell költségekbe, utazásba verni magunkat), és egy szokásos “nagy” kupasorozat: 3-4 futam elegendő, az egyik lehet az OB.”
Megpróbálom összefoglalni a fent leírtakat: Szervezzünk 5-tel több cross country versenyt, neveljünk utánpótlást és induljon el mindenki legalább eggyel több cross country futamon, mint tavaly!
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki a kérdőív kitöltésével hozzájárult a cikk megírásához!
