Már teszteltük is a 2019-es Merida újdonságokat!

2018.08.13.

Tavaly rendezte meg először a Merida a németországi Ruhpoldingban az új modelljeinek bemutatóját, így idén már fix programként volt bevésve a naptáramba, hogy ott a helyem! És akkor még nem is tudtam, hogy mik várnak rám, hiszen olyat dobott a taiwani óriás, amire gondolni sem mertem. No meg persze ott voltak a 2019-es modellek is 🙂

Tesztgépekben nem volt hiány, többszázan sorakoztak

Az utazás része talán egész médiás pályafutásom legkényelmesebb része volt, hiszen a TC-s Anti egy még nem is kapható Audi A6 50D-vel járult hozzá a csapatáshoz, ami egy űrhajó, így váltott vezetéssel 600 km után úgy szálltunk ki, mintha csak a sarki tecsóba ugrottunk volna be. Ruhpolding pedig egy kis gyöngyszem Németország legdélebbi részén az Alpok lábánál. Egyedül az volt a bajom, hogy tavaly is gyengécske volt a kijelölt montis útvonal, de sebaj, gondoltam, úgyis az új CX bringa lesz bemutatva, azzal meg mindenhol (IS) lehet menni.

Persze kiderült, hogy az új One-Twenty-t is most mutatják be, így a megérkezés után már hónunk alá is csaptuk a karbon fullyt, ami sokat változott és nem is a Eurobike-on mutatták be, így az erről szóló cikkbe be sem került. A Merida is hanyagolja már a hanyatló kiállítást és inkább külön rendez egyet a sajtónak és a kereskedőinek. Na ezt nem is aprózták el, hiszen egy komplett művelődési házat elfoglaltak, plusz egy brutál rendezvénysátor is rendelkezésre állt a tényleg teljes paletta bemutatásához. Szükség is van rá, hiszen a kerékpárboltosok itt megtapogathatnak, megnézhetnek minden bringát és így pontosabban tudják leadni az előrendeléseiket.

Giccses vagy sem?

Persze minket újságírókat jobban érdekelt a két újdonság. A One-Twenty-t 2009-ben mutatták be először, természetesen 26″-os kerekekkel, és inkább XC/Maraton specifikus bringa volt, mint trailbike. Elég komoly sikert aratott, így 2010-ben jött is a karbon vázas kivitele, ami csúcs felszereltséggel 11 kiló volt csak. Sajnos azóta a gyártók teljesen elengedték ezt a súlycsökkentés dolgot, így az általam is tesztelt monti felülről nyalta a 13-at… A bringáról részletes teszt is készül, de annyit elárulhatok, hogy menet közben minden bűnét megbocsátottam annyira jó volt veretni vele, és végre a hátsó féktől független lett a rugózása is!

Gyorsan megszerethető az új Mission CX

A másik durranás a Mission CX volt, ami kicsit sportos gravel bike lett, és nagyon cyclocross versenygép. Mentem a karbon és alu kivitellel is, és akárcsak a Silex esetében itt is két külön bringát kapsz, mintha nem is egyeznének meg semmiben, pedig a geometria csak hajszállal tér el, és nem is a lényeges paraméterekben. Szerencsére még a karbon sem töri el a derekad, ellenben repül mint a madár. Engem nehéz lenne már hagyományos országútira visszacsábítani, főleg az otthoni utakon. Természetesen erről is lesz részletes teszt, a fejlesztések bemutatásával.

Egy sajtótáborban mindig van a “meló”, amit ha tetszik, ha nem, el kell végezni. Ez most a One-Twenty és a Mission CX tesztje volt. Nagyon persze nem kellett fenyegetni és szerencsére az új Time Warp TT itthon nem tartozik a legtöbbet eladott bringák közé, így arra nem kellett felfeszegetni magam. Ahhoz ember kell na. Leginkább triatlon vagy országúti versenyző. Olyan meg nem vagyok 🙂 Ellenben megbeszéltük, hogy a tavalyi mókán felbuzdulva idén is elmegyünk egy eMTB körre José Hermidával és az eOne-Sixty enduró géppel, ami most ugyan nem újdonság, de qrva nagy móka. Sajnos José idén nem jött velünk, ellenben két Távol-Keleti űrlény igen, akiknek sikerült már az elejétől fogva Trail módban veretniük, így a jó kis enduro kört le kellett rövidítenie a túravezetőnek, mert mindkét csóka bringája lemerült…. Szerencsére kérésünkre felmentünk egy lehetetlenül technikás hegyre, ahonnan Antival ketten lezúztunk a trail-en, míg a többiek a szervizúton ereszkedtek le. Mivel a guide látta, hogy odébb tudunk állni terepen egy enduroval, ezért megsúgta, hogy ebéd után csatlakozhatunk hozzá és három ukrán sajtóshoz egy durva downhill körre.

Innen csak lefelé vezetett az út!

És mit csinál az idén rengeteget gép előtt ülő ezért keveset edző sajtós, aki már így is rottyon van? Naná, hogy bevállalja a délutáni mókát, méghozzá a “sima” One-Sixty nyergében. A “lejtőzés” igazából egy 3 órás enduro körben teljesedett ki, én pedig utoljára akkor voltam ennyire kifingva, amikor lenyomtam a World Games maraton hosszútávját 3800 méter szinttel. De minden percét megérte. A Merida megcsinálta az elképzelhetetlent: Németországban leszervezte, hogy felvigyenek minket egy olyan felvonóval a hegyre amiben mindig tilos bringát szállítani, majd lejöhessünk egy olyan ösvényen, ahol alapesetben lelő a erdész, de csak miután kicsengettél 500 EUR-t. Persze előtte aláírtuk, hogy minden csakis saját felelősségre.

Itt még friss és üde volt a csapat!

A Rauschberg 1600-as csúcsáról ezután olyan lejtőzés kezdődött, ami beírta magát nálam a Top5-be, pedig elég sok helyen megfordultam már! Gyakorlatilag egy ultrabrutál köves, gyökeres, alig fél méter széles ösvényen kellett leereszkedni, ahol a kanyarokat csak első keréken fordulva és a hátsó irányba téve tudtál elfordulni. Hibázni meg nem nagyon volt szabad. Nem is tudom mi volt a legnagyobb meglepetés? Az, hogy a guide előreengedett minket, mert meghaladta a képességét a terep, vagy az, hogy az új négydugattyús szérián kívüli Shimano fékek kibírták amit adtunk nekik, vagy az, hogy egyben leértem/leértünk? Egyszeri és megismételhetetlen élmény volt, remélem Anti videója is elkészül róla hamarosan!

Este egy pohár sör is elég volt, hogy kellemesen megbillenjek 🙂 Most mondhatod, hogy rohadjunk meg, de igazából ez is meló nem pihenés. Vannak akik autókat tesztelnek, mások szállodákat, mi pedig bringákat. Persze amikor beesel éjfélkor az ágyba és még képeket válogatsz, azt már kevesebben irigylik, de így van ez jól. Minden esetre a Merida ismét nagyot dobott nem csak a bringák terén, hanem a tábor megszervezésével is, hiszen nem csak mi próbálhattuk ki ezeket a kerékpárokat, hanem a kereskedők is, akik utánunk érkeztek.