Talán az év legmagasabb szintű országúti kerékpárversenye zajlott a múlt héten magyar résztvevővel: Lovassy Krisztián, a luxemburgi Team Differdange Losch versenyzője az UCI kiemelt kategóriás Tour de Luxembourg-on indult csapatával, kemény profi mezőnyben.
Ahogy Krisztián is írja, az olimpiai bajnok Greg Van Avermaet (BMC) kiemelkedett a mezőnyből, két etapot nyerve az összetettben is első lett a nehéz terepen zajló ötnapos viadalon (prológ+négy szakasz). A magyar versenyzőnek ezúttal csapatáért kellett sokat dolgozni, teljesítette a teljes versenyt, az összetettben 78. helyen végezve:
A pályaszezon miatt jóval később kezdtem az országúti idényt a többieknél, így 5 versenynappal a lábamban vágtam neki az év legnehezebb többnaposának (a többiek már 12 felett jártak, már egy többnapossal). Idén telt ház van a csapatban, vagyis 17 versenyző jutott erre a 8 helyre, akit beválogattak a keretbe. Fel voltam rá készülve, hogy idén nem állok rajthoz a Luxemburgi körön, ami érthető is lett volna.
Ha már megkaptam a lehetőséget, nem csak a túlélésre játszottam, hanem a csapat fő embereit segítettem, néha talán erőn túl is. Az első szakasz volt egyedül „sík”, a maga 2300 m szintkülönbségével… Ezen a napon még nem az összetett versenyzőnkért, hanem egy másik gyors lábú srácért mentem, az ő 9. helye pedig bizonyítja, hogy jól dolgozott össze a csapat. A következő három nap kezdődött igazán a verseny a napi 3300 m szintkülönbséggel, ami hogy ha igazán nagy hegyekre megyünk fel könnyen össze jön, de ezen a héten a leghosszabb emelkedő 4 kilométeres volt…
Minden napot a csapat élén töltöttem és jó pozícióban tartottam a fontos embereket. Annyit mentem a szélben, hogy akár beállhattam volna legelőre is. Általában az utolsó 15-20 km-ig bírtam ezt, aztán szépen bejöttem ott ahol tudtam. Van Avermaet teljesen más szinten versenyzik, mint itt az egész mezőny az egészen biztos, mert – míg elmondása szerint ez csak egy HC körverseny volt edzésképpen – könnyedén nyert két szakaszt és az összetettet.
Én úgy érzem nagyon fontos versenykilométereket sikerült gyűjtenem, amit pár hét múlva fogok tudni kamatoztatni, de most hátra dőlni nem tudok, mert szerdán már utazunk egy újabb többnaposra a Ronde de l’Oise-ra Franciaországba. Ha most 3 nap alatt kipihenem magam, ott talán már én is jó lehetek egy két szakaszon. Onnan pedig megyek haza és finomítom a formám a számomra egyik legfontosabb idei versenyre a Magyar Körre.