Les Gets UCI Downhill Világkupa 2024
Pontosan 20 évvel ezelőtt került megrendezésre az első UCI downhill verseny Les Gets-ben. A világbajnokságon Greg Minaar is indult, és most ennyi év után ismét itt gyűltek össze a világ leggyorsabb downhill versenyzői. Egyébként elmondásuk alapján, sok srácnak az élmezőnyből ez a kedvenc versenye. Lássuk is, francia Alpok, idilli környezet, és meghazudtolhatatlanul franciás pálya. Iszonyatosan gyors, meredek, és látszólag nem is olyan nehéz, de amikor 50 km-s sebességgel haladsz el 2 cm-re a fáktól, akkor máris másabb a leányzó fekvése. Ezért is történhetett, hogy csütörtökön, az első edzés napon a mentőhelikopter úgy járt a pályához, mintha kötelező lett volna. Voltam már néhány downhill versenyen, de ilyet még nem láttam. Nagyon-nagyon sok esés volt. Sajnos többségüknek komoly sérülés lett az eredménye. A közel 400 nevező pikk-pakk lehordta a földet a gyökerekről, amik viszont csúsztak, ez okozta ezt a rengeteg bukást. Vagyis a versenyzők erre fogták. A felfelé út viszont nagyon lassú volt. Átszállással lehetett a pálya tetejére jutni. Először gondolával, majd chair lifttel, amihez képest az eplényi felvonó egy száguldó gyorsvonat. Így a versenyzők 1,5 óra alatt tudtak nagyjából egy kört menni.
Ami a lényeg 30 fok , napsütés, poros pálya. Ez az állapot fogadott minket pénteken is. Amikor kvali futam, majd utána a semi-final következett. Egy röpke 1 órás pálya zárral, mert a helikopter megint csak tiszteletét kellett hogy tegye egy esés miatt. Azt azért még meg kell említenem, hogy már a kvali alatt is több szurkoló gyűlt össze, mint Leogangban, vagy Val di Sole-ban a futam alatt. A francia szurkolók, mint ahogy a francia versenyzők is teljesen őrültek. Hatalmas volt a hangulat. Semi-final futamon nőknél Valentina Höll, férfiaknál Dakotah Norton lett a leggyorsabb, így egy kis csalódást okozva a helyi szurkolóknak, mert hát ugye francia versenyzőnek kellene a leggyorsabbnak lennie. De ennek az esélye még megmaradt másnapra.
Szombaton is gyönyörű időre ébredtünk, plusz egy üzenetre, hogy a junior final-t törölték extrém időjárás változás miatt. Így 11:00-kor rögtön a női elit kezd. És mire ez elérkezett mint a svájci óra a vihar is rajthoz állt és kezdődhetett a műsor. Mert hogy az volt. A mezőny legalább 90 százaléka elesett, még a nézők is hason csúsztak. Az eső, mintha dézsából öntötték volna, vihar volt. És nem hogy javult volna az idő, egyre rosszabb lett. 30 fokból lett hirtelen 10. Deja vu, mondhatnánk, mert hogy ez történt Val di Sole-ban is. A porosan begyakorolt pályát sárban kellett a versenyzőknek a finaléban teljesíteniük. Ez ilyenkor egyébként úgy történik, hogy nézik a versenyzők az élő közvetítést a startházban, hogy lássák, hol csúszik a pálya. Ez itt elég nyilvánvaló volt. Mindenhol… de a kritikus szakaszon a top 10 férfi teljesen megváltoztatta a nyomvonalát, így elkerülve az esést, amit kicsatolva, csúszkálva sikerült végigvinniük. Ennél megterhelőbb szituációt nehéz elképzelni a versenyzők számára.
Nőknél elsőként indult Eleonora Farina, akinek szerencséjére a pálya még nem ázott fel annyira, így egy biztonsági körrel felült a hot seat-re és maradt is a végéig, mert mindenki hibázott utána. Az olasz versenyző hosszú idő után végre ismét dobogón állhatott, méghozzá annak a legmagasabb fokán.
Jöttek a férfiak, vagyis csúsztak-másztak, de Greg Minaar kisebb hibákkal is, de a futama a hot seat-be repítette, amit melegíthetett majdnem a verseny végéig, amikor Andreas Kolb át nem vette a vezetést. De már az ő futama is a WTF faktort súrolta. Majd jött Amaruy Pierron és az ami akkor történt, én mondom, azt még sokáig fogják emlegetni. Végig olyan érzés volt, mint ha egy hollywood-i filmben lennénk. Mondhatni történelmet írt a francia. Több, mint 6 másodperces előnnyel ért a célba. Ekkor Dakotah Norton már a pályán volt, itt már lehetett tudni, hogy ez úgy lesz, ahogy lennie kell: Les Gets-ben francia versenyző fog nyerni. Amint Norton áthaladt a célvonalon, a tömeg megfékezhetetlenül áramlott be a célterületre, letarolva a kordonokat és a rendőrségi szerveket. Majd a nap is kisütött a díjátadó gálára.
Azt még hozzá kell tennem, hogy rohamrendőrök és rendőrök voltak kivezényelve a pálya mellé, hogy visszatartsák a tömeget, ami ekkor megbolondult. Az eddig is epic hangulat a tetőfokára hágott, és a több ezer néző ekkor már a cél körül tolongott. A négyzetméterre eső, bőgetett láncfűrészek száma még sosem volt ilyen magas. Szerintem a versenyutáni legkeresettebb műszaki cikk a hallókészülék lett. A füstölőktől volt, hogy a pályát sem lehetett látni. Tehát őrület volt.
Ha valaki nézőként szeretne részt venni egyszer egy Downhill Világkupán, annak Les Gets-et tudom ajánlani, hatalmas élményben lesz részük. Amire készüljenek, hogy Portes du Soleil nagyon drága térsége Franciaországnak. Viszont ingyen lehet kempingezni nem messze a versenytől. És mindenféleképpen vigyetek magatokkal füldugót.
A teljes eredmény listát itt találjátok:
https://www.pinkbike.com/news/elite-final-results-from-the-les-gets-dh-world-cup-2024.html
Fotók: Seffer Judit
