Az alábbi írás merész próbálkozás, és sokak számára minden bizonnyal talány, hogy a felvázolt probléma mitől olyan fontos, hogy taglalására eme lapszámban egy egész oldalt szentelünk. Megpróbálom közérthetően elmagyarázni a dilemmát, és rámutatni a benne rejlő veszélyekre. Továbbá segítségeteket kérem, hogy együtt alkossuk meg a kerékpározás modern írott szókincsét!
Érdekünk, hogy nyelvünkben mindent egységesen nevezzünk el. A technika fejlődése, életünk változásai folyamatosan új tárgyakkal, jelenségekkel árasztanak el minket. Lett űrhajónk, számítógépünk és benzinbefecskendezéses gépjárműmotorunk. A legtöbb ilyen szó magyarítás, mely nyelvünkbe kiválóan beilleszkedik. Néha megmarad az idegen kifejezés, mint a “manager” vagy a “marketing”, melyből az előző egy-két évtized során fonetikusan átírt változatban terjedt el (menedzser), míg az utóbbi a fonetikai hasonlóság miatt nem.
A sportban is szép számmal találunk példát magyarításra és átírásra. A fociban a szabadrúgás, a büntető vagy a csatár magyar szó, de a gól már fonetikus átírás (eredeti: goal). Lehet taccsot dobni (hivatalosan partdobás) és rüszttel eltalálni a labdát. A motorsportban már gyakoribb jelenség az átírás: motokrossz, triál, rali (eredeti: motocross, trial, rally), melyből az utóbbit helytelenül még sokszor “rally”-ként írják le. Mi dönti el, hogy mi a helyes és a helytelen? Ebben a kérdésben egy dolog perdöntő: a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott helyesírási szótár. Ez a szabály, ez teszi nyelvünket egységessé, közérthetővé, és ezzel szembeszállni nem célszerű vagy ildomos. (Melyik magyar ember nézi jó szemmel, ha valaki a “tetszik” igét “teccikként” írja le?)
A sportok között a kerékpározásban nyelvileg igen nagy káosz uralkodik. A kerékpár népszerűvé válásakor már leáldozóban volt a nyelvújítás szelleme, így a szókincs egy részére nem született vagy nem terjedt el magyar kifejezés. Talán többen használják a fonetikailag átírt stucni, nipli, felni és racsni megjelölést a kormányszárral, a küllőanyával, az abronccsal vagy a szabadonfutóval szemben. A modern találmányok terén a kazetta minden bizonnyal lenyomja a fogaskeréksort, a teló pedig az első felfüggesztést. A Bikkmakk számára az egyik fő cél mindig is az volt, hogy a kerékpáralkatrészek és stílusirányzatok elnevezése legyen egységes és – ha egy mód van rá – magyar.
Amint piacra kerül egy új technológiai fejlesztés, mi megpróbáljuk elnevezni. Így honosítottuk meg többek között a bordástengelyt (először Octalink-tengelyként szerepelt), a féktárcsát (régebben sokan próbálkoztak az angol “rotor” erőltetésével), vagy a visszaút-csillapítást (máshol lehetett “reboundot” olvasni). Kevésbé sikerült az “emelős kormányt” elfogadtatni, mivel kicsit furcsa képzetet kelt, de talán jobb, mint a konkurens “riser kormány”. A teleszkópok (felfüggesztések?) “beülése” sem aratott osztatlan sikert, így zárójelben az angol elnevezés, a “sag” is szerepelni szokott. A “lockoutból” nem lett telóblokkolás, a Shimano Center Lock-ja is melléknévként úgy szerepel, hogy “Center Lockos”, pedig akár lehetne “kazettás tárcsarögzítéses” is. Tehát nem végzünk tökéletes munkát, és sajnos a szakágak elnevezése során a problémák csak szaporodnak…
Mi legyen a “dirttel”? – szólt már többször a kérdés a szerkesztőségben. És a “streettel” vagy a “freeride-dal”? Az MTB, CC, XC, BMX, DH, DS, 4X esetében a probléma magától megoldódik, mivel angolul is a rövidítés terjedt el. De mi legyen az újakkal, ahol nincs lehetőség rövidítésre? Tartsuk meg eredetiben (ami nyelvünkben igen ritka jelenség), írjuk át fonetikusan (ami gyakoribb), vagy találjunk rá egy magyar szót? Kicsit furcsa számomra a “dört”, “strít”, “fríride” vagy a „fletlend”, bár mondjuk az enduró esetében a dolog akár még működhet is. És mi legyen a két szóból állókkal, mint az “all mountain” vagy a “bunny hop”? Ezen csak egy új magyar elnevezés segíthet…
A ciklokrossz is jól szemlélteti a problémát. Rajtam kívül majdnem mindenki az eredeti angol “cyclocross” változatot erőlteti, amikor a motokrosszt már elfogadta az MTA, a “ciklo-” előtag ugyancsak elfogadott, így értelmetlen tűnik nem átírni a kifejezést. A “triathlonból” hivatalosan triatlon lett, bár egyes maratonszervezők – gyanítom nagyzolásból – a “marathon” kifejezéssel illetik rendezvényüket. (A maratonfutást sem “th”-val írjuk!) Mi nem tudjuk megváltoztatni nyugatmajmoló butaságukat, így lelkük rajta!
Talány számomra, hogy mi lesz az olyan szakkifejezésekkel, mint a “manuál”, a „wheelie” vagy a „nose wheelie”. Mindegyik egykerekezés, csak más technikával, illetve más keréken hajtjuk végre. De ami számomra tényleg borzasztó, az a „bunny hop”. Egy bizonyos technikával végzett akadályátugrásról van szó, amit sikerült írásban is számtalanszor megjelentetni – ráadásul létezik már igeként is. Biztos klasszabb dolog átbunnyzni egy akadályt, mint átugrani. Legalábbis kúlabb. Jaj! Ezt még Dave honosította meg ebben a fonetikus átírásban, amin változtatni már nem fogunk. (Az Akadémia erre nemigen bólintana rá.) Ennyi talán jár nekünk – már ha a többi ide vonatkozó szabályt lelkiismeretesen betartjuk!
Még több tucat problémás esetet sorolhatnék szakszókincsünkből, ami csak beszédben egyszerű: mihelyt le akarjuk írni (ugyebár a Bikkmakk ezt a szerepet vállalta fel), máris folyamatos fejtörést okoz. Tehát nincs más hátra, mint előre: azaz meg kell alkotni a kerékpározással kapcsolatos kifejezések hivatalos és egységes írásos változatát! Ehhez egy-két ember erőfeszítése és akarata nem elegendő, tehát segítségeteket szeretnénk igénybe venni. Internetes Fórumunkon nyitunk egy topikot (látjátok: íme egy eredetiben leírt és egy fonetikus átírásos elnevezés a számítógépes szakszókincsből!), ahova várjuk ötleteiteket az összes kerékpározásban felmerült idegen szakszóval kapcsolatban. Néhány hónap múlva beszámolnék az eredményről, és javaslatot tennék néhány végleges megoldásra. Ha Ti is benne vagytok, akkor sikerülhet felzárkóznunk az olyan technikai sportokhoz, ahol már szerencsére nem küszködnek az elnevezésekkel!
Eredeti cikk: BikeMag, 2005 július
Szerző: Németh Balázs
