A Shimano felső kategóriás országúti alkatrészeiről már részletesen olvashattunk a Retroblog sorozatban, beleértve a cikk egyik főszereplőjén található első generációs Crane-ről. Az első nagy versenysikerekig a japánoknak tizenöt évet kellett várni, így az ifjabb főszereplőnk bemutatásával szép keretbe foglalható mind a Simplon, mind a Dura Ace alkatrészcsalád története.
Mindkét most bemutatott versenykerékpár ugyanazon gyártótól származik, és teljesen újszerű állapotában csodálható meg. Mivel korábban egy Shimano Dura-Ace Crane fekete szettel szerelt Liberia szerepelt már a bemutatott bringák közt, nem is szükséges az „öreg” Simplont itt most részletesen bemutatni. Szerencsére egyetlen festékhorzsolódástól eltekintve karcmentesen vészelte át a több, mint négy évtizedet, teljesen gyári állapotában konzerválódott. Az osztrák gyárban 1961 óta készítenek kerékpárokat, a hetvenes évekre hagyománnyá vált az országúti gépeiket csillagokkal kategorizálni. Így az egyes az amatőr, az ötös a profi versenygépet jelöli. Az internetes kutakodás közben arra jutottam, hogy a hetvenes években csúcsot jelentő ötcsillagos kivitel Campagnolo szettel került piacra, így a japánok legjobb szettje csak a második lehetett a rangsorban. Hiába, akkoriban az olaszok világuralma a kerékpársportban szinte megdönthetetlennek tűnt…
A japánoknak kezdetben leginkább más európai országokban szavaztak bizalmat, jó példa erre ez a 1974-ben gyártott Simplon is. Korai katalógusokból könnyen kiszámolható az árkülönbség, amivel a piachódításra készülő Shimano racionálisan érvelhetett az olasz gyártók termékeivel szemben. A megjelenést követő néhány évben még az olasz másodvonalba tartozó Gipiemme alkatrészekért is többet kellett leszurkolni, mint a Shimano csúcstermékeiért!
A négycsillagos modell a vázszettben is különbözik a profi géptől, amelyből eddig leginkább Reynolds 531 csövekből építetteket találtam. Mivel vázanyagra utaló matrica nem volt a bringán, ez a kérdés még pontosításra szorult. Csak hónapokkal később kaptam erre válasz, amikor egy ugyanilyen szettel szerelt, gyári fényezésű Kristall Professionelle járt nálam, aminek érdekes módon ugyanaz volt a gravírozása és muffolása, csak a papucsok különböztek. Az átfedésre nem találtam magyarázatot, de ezen legalább volt egy Colombus 3 matrica, amellyel akkoriban a Tretubi, azaz a későbbi Aelle csőszettet jelölték. Így már biztossá vált, hogy a Simplonnál a váz felső csövén lévő négy csillag egy olcsó, de profi edző-, vagy amatőr versenykerékpárt takart.
Ami a kiegészítőket illeti, nem sajnálták sógoréknál a legjobbakat kiválasztani: a méregdrága Cinelli Unicanitor nyereg mellett a kormány és a befogó is a patinás olasz gyártótól érkezett. A pedál japán Mikashima (MKS), a klipsz és a szíj pedig Cristpohe gyártmány. A kulacstartó szintén eredeti, az olasz Cobra szállította, ahogyan a nyeregcsőcsavart és a nyeregcsövet is, utóbbin az egyik csavar zavaróan modernnek tűnt, de ezt leszámítva gyári. A szettről már esett szó: a kerékpáron található összes alkatrész Dura-Ace, beleértve például a csodaszámba menő gyári fékkargumit. Ebből harminc éveset hasonló állapotban nem gyakran látni, ezek a példányok viszont tökéletesen egyben maradtak. A kormány egyszerű fekete textilbandázzsal lett betekerve, szintén eredeti. Egyedül a szingók fáradtak el az évtizedek alatt, helyükre egy pár új 21mm széles Vittoria Competition került. Szerencsére ezek sötét zöldesszürke oldalfalúak, így szépen illenek a fekete szett-ezüst váz alkotta összképbe.
Hogy mekkorát fordult a világ az 1974-től eltelt 16 év alatt, azt az osztrák gyár 1990-ben született csúcskategóriás, minden igényt kielégítő versenygépe prezentálja a leghangsúlyosabban. A felsőcsövön már öt csillag díszeleg, de a részletek sokkal árulkodóbbak: a gazdagon krómozott váz és a gravírozott villa, amelyekhez valaki huszonöt éve a kor szelleméhez hű, feltűnő sárga és gyöngyházfehér fényezést választott. A technikai tartalomra sem lehet panasz, hiszen a Columbus TSX csőszett belső merevítésénak köszönhetően jóval merevebb a hasonló ötvözetből készült SLX csőszettnél. A gyári leírások alapján valamivel könnyebb is, alapvetően azonban hosszútávú, napi 150 km-nél is nagyobb etapok leküzdésére tervezték, változó útviszonyok mellett. Ennek ellenére hamar kikopott a Columbus kínálatából. A Simplon gyárban összeállított végtermék súlya 52 cm-es vázmérettel nagyjából 9,8 kg.
Ami a legszembetűnőbb változás a versenygépen, hogy a másfél évtized kemény munka jót tett a Shimano megítélésének, összhangban a nyolcvanas évek végére elért versenysikerekkel. A Dura-Ace 7400-as széria – főleg a 8-as sorral – már méltó felszereltség lett egy profi országúti kerékpáron is. Érdekesség, hogy a vázváltókaros, nyolc fokozatú rendszer UniGlide lánckerék sorral működött, pedig eközben már rengeteg tapasztalatot szereztek a hamarosan debütáló HyperGlide váltáskönnyítő megoldással is. A váltást viszont már az ST-7400 fékváltókarokra bízták, de az egy másik történet…
A maga 25 évével aránylag fiatalnak számít gyűjteményemben. Az ötcsillagos Simplon is újszerű állapotban került hozzám, de az élénk színeket hangsúlyozni akartam valamivel. Mivel a kerékpárral összességében nem sok teendő akadt, így a kiegészítőket variáltam kicsit: egy új, békebeli Ambrosio sárga bandázs, illetve egy fiatalabb évjáratú, szintén új hímzett nyereg került rá. A sárga színt továbbvittem a köpenyeken is, például a Michelin Pro3 jól passzol a fekete Mavic felnikhez. A beállításokhoz természetesen ki kellett próbálnom a bringát, de sajnáltam volna a legkisebb fékezést is a felniktől, így a saját használatú, HyperGlide sorral szerelt Dura-Ace kerékszettemet használtam. A szett állapotáról szerencsére nem kell hosszasan írnom: egy apró gumi dugó hiányzott az egyik féktestből, amit természetesen pótoltam. A kakukktojás a PD-6500 Ultegra típusú pedál, amely jóval fiatalabb: akkoriban eredetileg klipszes vagy LOOK rendszerű opció volt elérhető, PD-7400 és PD-7401 jelöléssel.
Szöveg: Zatykó Péter
Fotók: Rovó István Photography
