Egy nemrég megjelent cikkünk a 2014-es év főbb országúti trendjeit dolgozta fel, ahol az elektronikus váltás és a hidraulikus tárcsafékek elterjedése, a wattmérők elérhetőbbé válása mellett az egyik fő irányvonalként az aszfaltos gépek új kategóriafelosztását jelöltük meg. A tömegre kihegyezett, az aerodinamikus elvek szerint készült masinák mellett a harmadik elterjedőben lévő kategória a kényelem-orientált, leginkább amatőr felhasználásra tervezett gépeké.
Kinek készülnek ezek a „repülőszönyeg-hatást” ígérő gépek, biztosítanak-e valódi kényelmet, illetve milyen hátrányokkal kell szembenéznünk, ha ebből a típusból választjuk majdani országúti masinánkat?
A fenti három kérdés mögött persze több is rejlik: a következő másenka baba a kategória jövőbeli fejlődése, amelyre az év végén a német Canyon adta a leghatásosabb választ. Kezdjük ezzel a még frissnek mondható hírrel!
A Canyon mérnökei a szaksajtó által rendkívül lelkesen fogadott és magasan értékelt Endurance CF és AL, illetve az Aeroad CF SLX „komfort-modell” mellett egy újabb technológiával lepték meg a kerékpáros társadalmat: az MRSC-nek keresztelt projekt minden bizonnyal új távlatokat nyit a kényelem-orientált országúti bringák világában. Az immár két WorldTour csapatot is kerékpárokkal ellátó Canyon szénszálas szerkezetű gépében mágnesrezonancia elven nyugvó felfüggesztés bújik meg, a vezérlést meglepő módon a T-Mobile fejlesztette ki, és mind i-Phone, mind Android okostelefonokkal irányítható. Dr Michael Kaiser kutatás-fejlesztő főmérnök szerint az elkövetkezőkben a kényelem biztosítása lesz az országúti kerékpártervezés egyik fő irányvonala, amely a biztonságunkat és az elérhető teljesítményt is egyarént fokozza. A jelenlegi fejlesztéssel a kommunikáció-technológia, a legfejlettebb alapanyagok és technikai megoldások ötvözetét kapjuk: az alkalmazott felfüggesztés nem befolyásolja hátrányosan a kerékpárváz stabilitását, vezérlése intelligens, nem igényel beavatkozást a kerékpáros részéről. Az út egyenetlenségeinek semlegesítése révén tesztekkel bizonyítottan gyorsabb haladást tesz lehetővé, és tényleg csak minimális súlytöbblettel kell számolnunk.
A technológia kulcsa a villában és a hátsó vázháromszögben alkalmazott forgáspont, amely mindkét kerék függőleges elmozdulását lehetővé teszi. A forgáspontokban az ellenállást karbon laprugók, a csillapítást pedig fémszemcsékkel vegyített olaj biztosítja, amely a mágneses tér változtatásával sűrűbb vagy hígabb közeget alkot. A rugóút 15 milliméter, amely szilárd burkolaton történő kerékpározás esetén az egyenetlenségek 90%-át megfelelően csillapítja, vagy akár semlegesíti.
Az okostelefon segítségével vezérelhető rendszer automatikus működést biztosít, bár manuálisan is állítható. A vázban elhelyezett mozgásszenzorok dinamikus módon puhább vagy merevebb felfüggesztést tesznek lehetővé. A vezérlés már most GPS-szel kombinált rendszer, így külön SIM-kártya lapul a vázban, az ismert rosszabb felületű utak esetében automatikusan előre puhább rugózásra állítja a rendszert.
A T-Mobile számára az ilyen jellegű projektek nem jelentenek újdonságot, hisz a BMW-vel és a Mercedes-szel közösen már fejlesztettek intelligens kommunikációs vezérlőrendszereket, bár ez az első alkalom, hogy a kerékpáriparral eveznek ilyen vizekre. A kommunikációs rendszer egyébként nem csak a felfüggesztés-vezérlésre korlátozódik: egy esetleges bukás esetén az MRSC-rendszer vészhívást küld, amelyben a baleset helyszínét, a kerékpáros vércsoportját és egyéb egészségügyi információt, illetve értesítési elérhetőséget közli a mentőkkel. (A mozgásszenzorokat programozták erre a funkcióra.)
Az MRSC ma még nem tipikus példa a címben szereplő „Kényelem, rezgéscsillapítás, harmónia” elvek szerint kínált országúti kerékpárokra, de jól mutatja a fejlesztési irányt, amely a típus előtt feltárul. Manapság még nagyon az út elején járunk, a kellő fejlesztőkapacitással rendelkező kerékpárgyártók mostanság kísérletezik ki azokat a technológiákat, amelyek jelentősen növelik a kerékpárváz csillapítóképességét, anélkül, hogy ez a tömeg, a stabilitás vagy a komplexitás és a költség rovására menne. Igen, ma már beszélhetünk függőleges rugalmasságról megfelelő oldalirányú stabilitás mellett, ami korábban csak a marketing-szlogenekben létezett!
Egy tényező viszont igencsak megnehezíti a fejlesztéseket: a tömegre kihegyezett kerékpárok esetében a súly hiánya empirikusan is megtapasztalható, az aerodinamikus kerékpárok légellenállás-mutatói szélcsatornában mérhetők, a rezgéscsillapítás számszerűsítése ellenben még nem megoldott. Több száz tényező játszik egyszerre szerepet a kerékpár rezgéscsillapításában, és sajnos szubjektív véleményekre vagyunk ítélve, ami nem segíti sem a fejlesztéseket, sem a tisztánlátást.
A tényezők dióhéjban a következők: a kerékpáros súlya, kerékpározási stílusa, testhelyzete a kerékpáron, tömegeloszlása a két kerék közt, a kerékválasztás, a köpenyválasztás, meg a többi kiegészítő megválasztása és viselkedése. A Cyclist magazin cikkírója az Eurobike kiállításon megkérdezte a Giant fejlesztőmérnökét, hogy meg tudná-e határozni az országúti kerékpár által biztosított rezgéscsillapítást, kényelmet, avagy harmóniát, amelyre a válasz pusztán ennyi volt: „Nem, ez lehetetlen.”
A Specialized fejlesztője, Sam Pickman hasonlóképpen foglalt állást, utalva arra, hogy az angol nyelvben az itt kényelem és rezgéscsillapításként fordított „compliance” szó jogkövetést is jelent, talán annak taglalásával többre mennénk… De komolyra fordítva a szót, Pickman úgy határozza meg a fogalmat, mint „a váz az út felől érkező rezgésekkel szemben tanúsított viselkedését”. Ezzel sem vagyunk beljebb, mondhatnánk!
De vegyük sorjában a rezgéscsillapításért felelős tényezőket, amelyben Pickman a Specialized kutatásaira támaszkodva egy hozzávetőleges sorrendet állít fel. A nyeregszár és a köpeny a két legfontosabb tényező, az előbbi kevesebb korláttal bír, így könnyebben fejleszthető. A ma már számos kerékpárgyártó által kínált „rugalmas” nyeregszárak döntő része valójában nem rugalmas, hanem fifikás rezgéselnyelő tulajdonságokkal lettek felruházva. A Cannondale a hajlékony 25,4 mm-es átmérőjű Synapse SAVE vagy mondjuk a Canyon VCLS nyeregszár jelentik a kivételt: itt a nyeregszár valódi fizikai mozgást tesz lehetővé. A Specialized Zertz betétje a magas frekvenciájú rezgéseket tompítja, így csökkentve a kerékpárost ért nem kívánt hatásokat. Legjobb lenne a két stratégiát összegyúrni: a Specialized például a váz függőleges irányban történő rugalmasságával, illetve a Zertz-betétek rezgéscsillapításával veszi fel a harcot az út egyenetlenségeivel szemben.
Az ugyancsak amerikai székhelyű Trek a Domane modell kifejlesztésével nagyban hozzájárult Fabian Cancellara bámulatba ejtő szerepléseihez a tavaszi klasszikus WorldTour versenyeken. Ben Coates főmérnök szerint a hajtáshatékonyságot kell elsődlegesen szem előtt tartani, azaz „Minél kevesebb legyen az út felől a kerékpárost érő erőhatás, és minél több a kerékpáros irányából az út felé irányuló.” Az IsoSpeed egyetlen forgáspontot alkalmaz a nyeregszár vázba történő becsatlakozásánál, így az képes azon belül a független, előre és hátra mozgásra. A váz rendkívül merev szerkezetet alkot, így Fabian 600 wattot elérő, hosszabb ideig kitartott teljesítménye egy az egybe a kerékpár hajtását szolgálja, míg a medencecsonttól felfele teste attól függetlenül – és viszonylag szabadon – mozoghat. A kerékpár vibrál, ahogy az út (pl. kockakövek) egyenetlenségeit leköveti, ellenben a felsőtest ebből alig érez valamit. Állítólag tesztekkel bizonyították, hogy Cancellara több wattot képes leadni, ha testének nem kell az út által keltett rezgéseket csillapítani, a pedálfordulat során a hajtás egyenletesebb, továbbá a vibráció kisebb tömegre korlátozódik, amely a fizikai törvények alapján így gyorsabban halad át az egyenetlen útfelületen. Tehát kétszeresen jól jár a kerékpáros!
A váz merevségéért Swanson szerint a felsőcső első negyede, a fejcső, az alsócső, illetve a nyeregvázcső alsó harmada felel. Következésképpen ezek az elemek az IsoSpeed technológiában a lehető legmerevebb szerkezetet alkotják. A váz fennmaradó része biztosítja a nyeregszár elmozdulását.
A váz függőleges síkon történő rugalmasságát még egy fontos tényező befolyásolja: nevezetesen a vázméret. A kisebb vázméret esetén egyre nehezebb feladat a kellő rugalmasság biztosítása, főleg, hogy a kerékpáros is feltehetően kisebb termetű, tömegű. Ha a gyártó kizárólag a nyeregszárban helyezi el a csillapítást, számolni kell azzal, hogy a kisebb vázakon a kinyúló nyeregszárhossz is rövidebb, amely csökkentheti a hatást. A legtöbb gyártó tehát kizárólag a nyeregszár legfelső részére bízza a csillapítást, így biztosítva, hogy az bármely vázméret esetében hatékonyan működik. Feltéve, ha a rendszer figyelembe veszi a kerékpáros súlyát is, mint például a Canyon VCLS és a Specialized CG-R esetében…
Végezetül egy kötelező kérdés: lehet-e egyáltalán harmóniát biztosító megoldásról beszélni nem szénszál-szerkezetű vázak esetében? Sokan esküsznek az acél- vagy titánvázak kényelmére, de ott a tervezők jelentős akadályokba ütköznek, ha ilyen ambícióval vágnak a fejlesztésbe. A karbonszál vagy -szövet több száz különböző típusú lehet, biztosíthat fenomenális merevséget vagy meglepő, akár rugózásra alkalmas hajlékonyságot. Minden az alapanyag tulajdonságain, a szálirányon vagy szövetkialakításon múlik. További lehetőségeket biztosít a karbonszálakat összekötő műgyanta megválasztása, illetve az alapanyaghoz egyéb anyagok adhatók, amelyek tovább módosítják annak viselkedését a terheléssel vagy rezgésekkel szemben. Ma még a karbonszerkezet-fejlesztések „középkorában” tartunk, jelentős fejlesztések várhatók, amelyek hatással lesznek a kerékpárgyártásra is.
Tehát kinek készülnek a cikkben taglalt típusok? Profi versenyzőknek rossz útfelületekre, amatőröknek általános használatra, ez utóbbi érdekében akár speciális geometriával, amely a kevésbé edzett és hajlékony testtel rendelkezők számára is megfelelő alapot biztosít. És a harmadik fő kérdésre adható válasz: működnek a kényelem-orientált, rezgéscsillapításra optimalizált, harmonikus masinák? Mérések hiányában ezt magunknak kell eldönteni, meg azt is, hogy a három fő típusból a súlyra kihegyezettel, az aerodinamikussal vagy a harmonikussal járunk a legjobban.
A cikk alapötletét a Cyclist tavaly novemberi számában napvilágot látott anyag biztosította, amelyet számos más forrásból származó információval egészítettünk ki.