Nem panaszkodhatnak az aszfaltbetyárok. Idén ismét sok érdekes országúti újdonsággal jelentkeztek a gyártók, folytatódott az elektronikus váltásvezérlés előretörése, majd’ minden nagyobb márka kínálatában megjelentek a tárcsafékes országúti kerékpármodellek, illetve egyre elérhetőbb lett a kerékpáros által leadott teljesítmény követése.
Aero nyeregszár és kényelemfokozás: van akik két legyet ütnek egy csapással!
Ezen kézenfekvő technikai fejlesztések mellett számomra a 2014-es év meghatározó tendenciája az aszfaltos „altípusok” átalakulása, a kerékkínálat sokszínűsége, a köpenyek ballonosodása, illetve az aerodinamikai szempontból tervezett fejvédők elterjedése. A bevezetőben említett három meghatározó irányvonalat a cikk második részében taglalnám, a hangulatot az ugyancsak fontos „másodlagos” trendekkel fokoznám. Akkor vizsgáljuk meg közelebbről a ma leggyakoribb három országúti kerékpártípust: az aerodinamikust, a kényelem-orientáltat, illetve a tömegre kihegyezettet!
Egészen az utóbbi évekig a tömeg csökkentése jelentette a fő fejlesztési csapásirányt. Amelyik új modell nem ilyen elvek szerint készült, vagy kedvező árfekvéssel kecsegtetett, ritkább esetben kerékpár-túrázásra született. A városi használatra tervezett modellek pedig majdnem kizárólag egyenes kormányt alkalmaztak, így nem is voltak hasonlíthatók az országúti gépek palettájához.
A Merida Ride széria: a hagyomácsos országútikhoz képest teljesen más lánc- és támvilla kialakítás, így csökkentve a kerékpárost ért rezgéseket…
2014-ben már egyetlen gyártó sem engedheti meg magának, hogy kizárólag a tömegre vagy az árra koncentráljon: pontosabban az ilyen elvek szerint fejlesztett modelleket törvényszerűen kiegészíti az amatőr kerékpárosok igényei szerint kialakított kényelem-orientált “országúti komfortkerékpár”, illetve az aerodinamikát előtérbe helyező, légcsatorna-tanúsítvánnyal felvértezett masina. Továbbá ezeket már nem specialista gyártók kínálják, mint mondjuk fél évtizeddel ezelőtt, hanem az adott márkától választhatjuk ki a szájízünk, kerékpározási szokásainknak és céljainknak legmegfelelőbb országúti kerékpár-változatot.
Városi közlekedésre országúti? – ha ilyen, szerelhető rá sárvédő, csillapítja a rezgéseket, akkor miért ne!
A „jóárasított” országúti komfortkerékpárok ma már egyre több kerékpáron közlekedő alatt teljesítenek szolgálatot, bizonyítván, hogy van igény a hatékony, gyors haladásra a városokban is, és minden bizonnyal idáig a kényelem hiánya jelentette akadályt az országúti gépek ilyen célra történő alkalmazása előtt.
Ami talán még ennél is fontosabb, hogy a fent említett variánsok 2014-ben semmivel sem kerülnek többe, mint a súlyra kihegyezettek, ráadásul tömegük alig múlja felül a néhány évvel ezelőtti pillekönnyű gépekét. Az egy kiló alatti aerodinamikus vagy rezgéselnyelő, függőleges síkban rugalmas váz már egyáltalán nem kuriózum, és a legtöbb bicajosnak nem is kell értük bankkölcsönt felvenni. Hogy konkrét példát is hozzak: a Merida 2014-es hazai kínálatában szerepel a tömegre kihegyezett Scultura, az „aerós” Reacto, illetve az amatőr bicajosok ízületeit kímélő Ride szekció, mind kiló alatti tömeggel, természetesen nem ugyanarra a felhasználásra, célra, vagy kerékpáros számára. Bár az utóbbi megállapítással a Lampre-Merida csapat profi bringásai vitatkoznának: ők mindhármat használják más-más versenyeken, edzéseken, bár nekünk amatőröknek anyagi okok és helyhiány miatt általában választani kell a felkínált tulajdonságok közt.
Rui Costa Reacto-ja
Kerekek
A tárcsafékes országúti gépekben már balonnosabb köpenyek is simán elférnek…
2014-ben soha nem látott kerékválaszték áll rendelkezésünkre mind alapanyag (alu vagy karbon), mind profilmagasság (25-80 mm), mind köpenyrendszer (drótperemes, szingó vagy belső nélküli) tekintetében. Erre jön még a színes alkatrészek trendje, amely idén már a kerekeket is egyértelműen elérte, a 11-fokozat való kompatibilitás, illetve a tárcsafékek elterjedésével párhuzamosan bővülő modellkínálat. Egyetlen szerencse, hogy az országúti vonalon nem keletkezett új kerékméret-szabvány, mint a montis vonalon!
Az aszfaltra használt gumiköpenyek pedig többé-kevésbé olyan ütemben „híznak”, ahogy a vázak „fogynak”. Ma már szemünk sem rebben annak láttán, ha egy felső kategóriás gép karbonkerekén 25 mm széles gumi feszül, de még az sem ritka, hogy egy profi versenyző ilyen méretet rakat fel. A 20 mm-es modellek teljesen kikoptak a kínálatból, és a korábban „középútnak” tekintett 23-asok lettek az új „virsligumik”. Állítólag a nagy kerékpárgyártók 2015-re már a 28 mm-es méretet célozzák meg, amelyhez adottak az elterjedőben lévő szélesebb abroncsok. Az új országúti vázak – részben a tárcsafékek, az új patkóféktípusok (direct mount) illetve a kényelem-orientált szermpontok elterjedésének köszönhetően – már képesek fogadni a korábban legfeljebb túrafelhasználásra gyártott köpenyméreteket. A trend várhatóan tovább folytatódik, az országúti „komfortkerékpárokon” előbb vagy utóbb 32 mm lesz a standard, ennek megfelelő alacsony nyomással és jobb tapadással.
Igen, 28 mm széles és 230 gramm!
A Road Tubeless kínálat még igen szerény…
Ellenben a belső nélküli köpenyrendszer továbbra sem mutat átütő eredményt. 2014-ben alig láttunk előrelépést, kizárólag a német Schwalbe és a francia Hutchinson kínál ilyen köpenymodelleket, bár a „tubeless-kompatibilis” új kerékszettek száma ennél lényegesen nagyobb. A piaci trendek szakértői szerint logikus, hogy a belső nélküli köpenyek fogadására alkalmas kerekeknek kell először elterjedni, ennek ellenére a folyamat egyáltalán nem tűnik olyan gyorsnak, mint a montik esetében, vagy ahogy azt sokan előre vetítették. Talán a piacnak elég most a „ballonosgumi” trend, illetve ott van a tárcsafék és az elektronikus váltás, amely kellő mennyiségű új vásárlást vonz.
[divider scroll_text=”2014-es országúti trendek”]
Etalon mind légellenállásra, mind megjelenésre, mind szellőzésre!
Sisakok
Egészen 2011-ig egyetlen fejvédőgyártó sem merészkedett új vizekre: mereven ragaszkodtak az axiómához, hogy a jó kerékpáros sisak könnyű, jól szellőző és kényelmes… a légellenállás csökkentése pedig legyen az időfutam-specialisták vagy a triatlonosok gondja. Eme gondolkodás azóta nagy fordulatot vett: mára már minden jelentősebb gyártó kínál aerodinamikai szempontok szerint tervezett országúti sisakmodellt, esetleg többfélét különböző célra és árfekvésben. Sokan vélik, hogy a fordulópontot Mark Cavendish 2011-es világbajnoki címe jelentette, amelyet egy utólag műanyag héjjal borított hagyományos sisakkal ért el. Ezt a pofonegyszerű megoldást az UCI hamar betiltotta, így gyártók manapság döntően „specializált” aerosisakokat kínálnak.
A „aerosisakok” fifikás módon biztosítják a megfelelő szellőzést mindössze néhány jól elhelyezett szellőzőnyílással, azokat létcsatornává alakítva hűtik a fej felületét. Egy-egy gyártó kínál utólagosan burkolt modellt amatőr versenyzők számára, akik fittyet hányhatnak az UCI regulákra: ezek a modellek akár ide-oda alakíthatók a célok és az időjárás függvényében.
Talán még fontosabb trend, hogy a legújabb aero sisakok már nem is olyan csúnyácskák, mint a korábbiak, akár szalonképesnek is nevezhetnénk a 2014-es felhozatalt. Gondolok itt például a Casco Speed Airo-ra, amely az egyik első, és egyben legnépszerűbb modern “aeromodell”. Párhuzamosan az aero sisakok tömege is csökken, ma már 20-30 grammnál sokkal többet nem kell áldoznunk a légellenállás oltárán – 10-20 wattot megtakarítva a többlet tömeg miatt elvesztett watt-töredékek árán. A szellőzés pedig közel olyan hatékony, mint a megannyi nyílást alkalmazók esetében, a különbséget pedig legfeljebb 30 fok feletti időjárásban tapasztalhatjuk.
