Julian Alaphilippe sikerét hozta az Országúti Világbajnokságon az elit férfiak futama. A francia többszöri támadás után 17 km-rel a cél előtt tudta végleg otthagyni a többieket, mellyel zsinórban a második országúti világbajnoki címét szerezte meg.
Az Országúti Világbajnokság utolsó napján rendezték meg a királykategória, azaz az elit férfiak mezőnyversenyét. A világ legjobb férfi kerékpárosai számára 268,3 km volt a táv a flandriai pályán. Előzetesen a hazaiak versenyzőjét, Wout van Aertot tartották a legnagyobb esélyesnek, a belga csapat komoly győzelmi szándékkal állt rajthoz a VB-n. További esélyesként Mathieu van der Poel és Sonny Colbrelli neve került szóba. A magyar színeket Peák Barnabás képviselte ebben a futamban.
A hosszú táv ellenére hamar megkezdődött a verseny, “csupán” 200 km volt hátra, amikor már akcióba léptek a nagyok ezzel megalapozva, hogy biztosan kemény verseny fog zajlani egészen a célig. A franciák az EB-hez hasonlóan sokat próbálkoztak, a belgák pedig az egyik legnagyobb sztárjukkal, Remco Evenepoellal fárasztatták a többieket. A mezőny gyorsan fogyott, rengeteg versenyző adta fel verseny közben, végül pedig másfél tucat kerékpáros maradt az élen. A belgák taktikája egyértelműen az volt, hogy megpróbálják Wout van Aertot elvinni a célig, ahol a sprinten megnyerheti a versenyt, ezért Evenepoel folyamatos tempót ment a mezőny élén. Az olaszok hasonló taktikával vágtak neki a versenynek, csak ők Colbrellit akarták a hajráig vinni. A franciák pedig azt akarták megakadályozni, hogy sprintre érkezzen a mezőny.
Julian Alaphilippe volt a franciák kulcsembere, többször próbálkozott 2020 világbajnoka és végül miután Evenepoel elfáradt és kiállt az élről 25 km-rel a cél előtt tudta bevinni a győztes támadást, 17 km-rel a cél előtt megindult és senki nem tartott vele. A maréknyi mezőnyből a belga Stuyven, a holland Van Baarle, a dán Valgren és az amerikai Powless vált ki üldözőként, de nem igazán volt meg köztük az összhang, ezért nem tudtak felérni a franciára. Csak teltek a kilométerek és Alaphilippe előnye nemhogy csökkent volna, hanem nőtt az üldözőkkel szemben, míg hátul a mezőnyben passzívan ült van Aert és van der Poel (nem is mehettek, mert elöl emberük volt), a mezőnyt pedig nem sok sikerrel Colbrelli olasz segítője húzta, amíg bírta. Egyre jobban látszott, hogy Alaphilippe-nek sikerülni fog a címvédés, míg az üldöző négyes a második helyért fog versenyezni, a mezőnyből pedig csak Pidcock próbált meg felérni az élen lévőkre, sikertelenül.
Végül hatalmas ünneplés közepette Julian Alaphilippe érkezett elsőként a célba, a második helyért folytatott sprintet Dylan Van Barlee nyerte, míg a bronzot Michael Valgren szerezte meg, Stuyven pedig csak egy negyedik helyet hozott a belgáknak. A verseny után érdemes elgondolkodni a belgáknak és az olaszoknak, hogy mit rontottak el ennyire…
Peák Barnabás nem tudta befejezni a versenyt.