Van egy babonája a LiMiT Racing Teamnek, mégpedig Mala Lucivna mumusa. Ez annyit tesz, hogy hiába versenyeznek itt a csapattagok a Szlovák Downhill Kupasorozat futamain már hatodik alkalommal, a helyi mumus minden bizonnyal nem szívleli őket, mert egyet leszámítva, mindig balul sül el a szereplésük. Nem volt ez másképp sajnos az elmúlt hétvégén sem, mikor is az idei ötödik szlovák kupafutammal tértek vissza ismét a Kis-Fátrában található síterepre.
Szokásos módon, pénteken a szabadedzésekkel kezdődött a rendezvény, de a LiMiTes srácok már csütörtökön kiutaztak a helyszínre, így egy kicsit pihentebben gyakorolhattak, mint általában. Bejött nekik az új pálya – ami valójában a régi, de ezen évek óta nem rendeztek már versenyt. Ez valamivel rövidebb, mint a másik nyomvonal, de szintben ugyanannyi, ezáltal meredekebb is. Nagyon látványos elemeket is beiktattak a szervezők, több kisebb-nagyobb ugrató is volt, illetve rengeteg gyökeres szakasz. A sziklakertek helyett elvétve voltak csak kövek a pályán, ám ezeknek igen csak fontos szerepük lett a végére.
Palotai Gábor
Szerencsére az időjárás a mezőny mellé állt, egész hétvégén egy csepp eső sem esett a környéken, gyönyörű késő-nyári idő volt, napos, 20-23 fok közötti hőmérséklettel… röviden: tökéletes bringás idő volt végig. Szombaton rengeteg edzésidő állt rendelkezésre, délelőtt tíztől este hatig rótták a köröket. A LiMiTesek ezt ki is használták, estére pedig kellemesen elfáradtak, nem nagyon volt már kilométerhiányuk.
A döntők napjára kissé feszültebbek lettek, ilyenkor Mala Lucivnán mindig beköszön hozzájuk a helyi mumus. A délelőtti kötelező edzőköreiket teljesítették, majd következett az időmérő futam. Annak rendje és módja szerint lefutották köreiket, Keresztes Peti a 19., Palotai Gábor a 22., Gács Peti pedig a 26. helyről várhatta a délutáni rajtot. Ezeket az eredményeket még akár alá is írták volna előre, bár mindegyikük szotyira vette a figurát jó néhány mp-t hagyva még a pályán, amit a döntő körükre szoktak tartalékolni. „Jól éreztem magam a hétvégén, főleg pénteken, mert fizikálisan semmit nem éreztem nehézkesnek a pályán – kezdte beszámolóját Palotai Gábor. – A szlovák kupasorozat eddigi állomásai közül ez a két pálya jött be a legjobban és remélem, jövőre megint kimegyünk egy remek versenyre a többiekkel. Örülök annak, hogy bejutottam a top20-ba, mert még oda is meghívót kell váltani lassan. Várom a következő állomást ami Ruzomberok lesz!”
És ezen a ponton lépett a képbe a jól ismert negatív figura. Hármuk közül csak Gábornak sikerült a döntő köre, ő végül a 17. helyen végzett az Elite mezőnyben. A csapat két Pétere kb. egy perces különbséggel érkezett a pálya aljára, mindketten defektet kaptak a mindent eldöntő futamban. Értelemszerűen elmaradt a szokásos öröm a csapat háza táján, mert bár hatalmasat bringáztak az elmúlt napokban, a pont nem került fel az i-re, ami beárnyékolta a korábbi jókedvet. Keresztes Peti így idézi fel a döntős körüket: „Kubinska Hola után megkönnyebbülés volt Mala Lucivnán bicikliznem, nem volt semmi kézfájdalom, semmi fáradság. A talaj és az időjárás 10/10-es volt, szóval minden klappolt egy fullos versenyhez. Gács Petivel próbáltuk „elűzni a gonoszt”, de úgy látszik, a mumus visszatért a döntőre és a pálya felénél defektet kaptam. Nagyon sajnálom, mert időmérőn a 19. helyen végeztem egy nagyon laza körrel és sajnos ismételni tudom csak magam, miszerint az egyik szemem sír, a másik nevet, mert csak az eredmény hiányzik, a hangulat utánozhatatlan volt.”
Keresztes Péter
Gács Peti még a pálya elején kapott defektet, így a mögötte érkezők akadályozása helyett egyből utat vett a depó felé, értelmetlen lett volna átgurulnia a célvonalon. „Ez volt az első olyan versenyem idén, amin teljesen felszabadultan tudtam biciklizni, nem kellett egyéb munkákkal foglalkozni avagy OB-t szervezni, így nagyon egyben is volt minden. Az előző Kubinska hola-i futam után meg sem lehetett nagyon érezni a pályát fizikálisan, pedig itt is volt több mint 500 méter szintkülönbség. Tíznél is több telikört mentem, Keresztes Petyával eléggé jó programon voltunk a hétvége folyamán. Egyértelműen a pontszerzés volt számomra a cél, azaz a top 30, ami az időmérőn egy abszolút biztonsági körrel meg is volt, pedig törött láncvezetővel, a láncomat földön húzva érkeztem a célba. A döntőben a legjobb edzőkörömet akartam teljesíteni, az első néhány kanyarban össze is jött szépen, aztán az első gyökeres leugráson már hátsó defekttel érkeztem le. Nem tudom mi történt, de ez van, ha jól emlékszem döntőben még nem is volt defektem az elmúlt 10 év során. Kár, hogy pont most, de remélem pont ilyen ritkán lesz a jövőben is. Gábor szépet ment a 17. hellyel, Peti pedig… sajnálom, hogy ő is hasonló sorsa jutott, mint én, de talán feledteti majd a hétvégi első osztályú hangulatot” – mesélte később a csapatfőnök.
A csapat ezúton is szeretne gratulálni Liszi Attilának és Soronics Olivérnek a hétvégén elért sikeres eredményükért.
Idén már csak egy állomása lesz a sorozatnak, legközelebb három hét múlva, Ruzomberokban csap össze idén utoljára a szlovák és cseh mezőny.
A versenyről készült fotóalbumok az alábbi linkeken érhetőek el:
augusztus 23., péntek
augusztus 24., szombat
augusztus 25., vasárnap
További információk a LiMiT Racing Team facebook oldalán.
