Török Joe, a Tatanka Racing Team Master 1-es versenyzője egy hónapja még a csapat transalpi élményeiről írt, most egy olyan sztorit oszt meg a Bikemag olvasóival, amit szívesen elfelejtene. Történt ugyanis, hogy a pénteki edzés levezetése nem a hagyományos lazítás lett, hanem kumite Győr belvárosában… de ne rohanjunk ennyire előre.
Török József
– Edzés után kerekeztem hazafelé, a győri Baross hídról egyenesen haladtam tovább a sétálóutca felé, majd az Árpád-úti kereszteződésben jobbra fordultam. Ugyanekkor érkezett balról egy sötét Audi, a sétálóutcát keresztező, emelt burkolatú gyalogos átkelőhelyen megállás, sőt lassítás nélkül keresztül hajtott, és a sérelmének – hogy előtte fordultam ki – megelőzésemmel majd ráfékezéssel, erőteljes szitkozódásával adott hangot. Én ezt a jobb kezem középső ujjának felmutatásával nyugtáztam, majd elhaladtam mellette.
– Ezzel akár végét is érhetett volna a történet…
– Igen, bár nem így történt. Ekkor már az Árpád út egyirányú részénél jártunk. Én az út bal oldalán gurultam. Újra rámgyorsított, jobbról beállt mellém, az ajtaját kinyitotta és próbált felkenni a bal oldalon parkoló kocsisorra. Ez nem jött össze, úgyhogy kielőzött, leszorított, majd megállt. Kipattant a kocsiból a kopasz, kigyúrt audista fiatalember és elkezdte sorolni a sérelmeit. Közben egy parasztlengővel próbált megkínálni, de elhajoltam előle. Mondtam neki, nyugodjon meg, nincsen semmi baj… 🙂
Erősködött, hogy menjünk vissza a “tett” színhelyére, majd bebizonyítja, hogy neki volt elsőbbsége. Visszatolatott (!) vagy 100 m-t az egyirányú utcában, és mutogatta a bringaút végén az elsőbbségadás kötelező táblát. Ekkor már azért képben voltam az értelmi képességeivel, úgyhogy nem erősködtem megmagyarázni, hogy az én szabályos kanyarodásommal ellentétben Ő milyen szabálytalanságokat követett el, visszaültem a nyeregbe és hajtottam volna el, amikor váratlanul megkínált egy újabb parasztlengővel, eltalálva a bal szememet. Némi küzdősporttal a hátam mögött (10 év), ahol azt tanítják, hogy ne használjuk a dojon kívül a “tudást”, eddig tudtam magam türtőztetni, itt már elgurult a gyógyszer nálam is. Lepattantam a gépről, majd bevittem neki egy rúgás-bal egyenes kombót, amitől kissé megrogyott és kiköpött egy fogdarabot. Próbált lefogni, majd a muskátliágyásban folytattuk földharccal. A nyakszorításból nem nagyon tudott szabadulni (mondjuk én se, mert rajtam feküdt), ekkor már a járókelők is kérték, hogy ne így rendezzük a nézeteltérést. Elengedtem, majd hívtam a rendőröket.
– Nem szelelt el?
– Nem, csodálkoztam is. Megvárta amíg kiérkeznek, közben ecsetelte, hogy majd mennyire igazat fog adni neki a Yard. Persze a rendőrök felhomályosították, hogy minimum könnyű testi sértés a vád (mivel Ő ütött először, amitől felrepedt a szemem), de ha a röntgen pl. repedést mutat ki, akkor már súlyos testi sértés, kiegészülve közúti veszélyeztetéssel, és egyéb szabálysértésekkel.
– Teszel feljelentést?
– Mindenképp, látleletet már vetettem, attól talán majd elgondolkozik legközelebb, hogy verekedjen-e az utcán… Igaz, legközelebb én is inkább otthagyom az ilyen barmokat, Parti Andris is helyesen cselekedett a múltkor, amikor konfrontálódott az úton egy kisbusznyi “értelmiségivel” és gyorsan lelépett… mindenkinek ezt a módszert tudom én is javasolni.
– A küzdősportról már beszéltünk, mi újság a Tatanka Racing Team berkein belül?
– Várallyai Laca és Vock Bali már kipihenték a Transalp fáradalmait, Bali a héten még a Balcsin nyaralt a családdal. A következő verseny, ahol a komplett csapat képviselteti magát, a vasárnapi Nyugat Maraton Kupa herendi állomása, majd a szeptember elsejei Mátra Maraton.
– Jó versenyzést kívánunk a csapatnak!
– Köszönjük!
.
