Miért van szükség Alapszabály módosításra és a szövetségi struktúra megreformálására? Kiderül az alábbi interjúból, ami Polony Istvánnal, a Magyar Kerékpársportok Szövetségének elnökével készült.
Polony István, a Magyar Kerékpársportok Szövetségének elnöke
Battai Bori: Elnök úr! A Magyar Kerékpársportok Szövetsége éves rendes közgyűlésére készül, mely május végén kerül megrendezésre, ahol az ön korábbi tájékoztatói alapján alapszabály módosításra is sor kerülhet majd. Sok a kérdés a tagság körében, hogy pontosan miért is van erre most szükség?
Polony István: Valóban, alapszabályt kell módosítanunk, mert rengeteg sebből vérzik a jelenlegi működésünk alapját képező dokumentum, illetve az erre alapozott szövetségi működés.
Lássuk legelőször a jogi helyzetet:
Mindenek előtt el kell mondani, hogy a jelenlegi alapszabályunk a 2013-as verzió, ugyanis a 2014-es alapszabály módosítást a bíróság elutasította – illetve formai és tartalmi hiányosságok okán nem jegyezte be. Vagyis jelenleg az alapszabály nem felel meg az új Polgári Törvénykönyv előírásainak – gyakorlatilag törvényellenes a működésünk, a törvényi felügyeletet hivatalból gyakorló ügyészség bármikor törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a szövetség ellen, és amennyiben nem orvosoljuk a hiányosságokat, a bíróság akár a szövetséget megszűntetheti.
Ugyancsak jogi probléma, hogy az MKSZ, és alszervezetei, az új törvényi környezetnek való megfelelés hiányában elveszítették közhasznú jogállásukat. Ez azt jelenti, hogy nem tudunk bizonyos pályázatokon elindulni, közhasznú státuszt megkövetelő támogatásokat, szponzorációt a szövetségbe befogadni. Magyarán, a szövetség jelenleg képtelen üzleti támogatásokat becsatornázni a sportba, kizárólag az állami támogatás, illetve a tagi befizetések jelentik működésének pénzügyi hátterét.
BB: A jogi helyzetet lehetne elvileg a jelenlegi szövetségi struktúra keretében is kezelni? Miért van szükség az egyszövetségi rendszer kialakítására?
PI: Pusztán a jogellenes működés megszűntetésével csupán a fejünk fölött lógó Damoklész kardjától lehetne szabadulni – megszűnne az ügyészségi, bírósági eljárás veszélye, de a lényegi problémákat nem oldanánk meg. Véleményem szerint, és ezzel tudom, hogy nagyon sokan egyetértenek, a jelenlegi, kétszintű szövetségi rendszer működésképtelen. Vegyük sorjában!
Gyenge MKSZ, gyenge szövetségi működés
Az érvényben lévő alapszabály szerint, az MKSZ elnöksége jelenleg a szakágak elnökségének egy “mutációja”. A szakági szövetségek elnökségei “alulról” próbálják irányítani az ernyőszövetséget, és a partikuláris érdekeknek nem megfelelő, MKSZ szintű kezdeményezések obstrukción rendre elbuknak. Példaként említhetem azt a kezdeményezést, hogy a szövetségi kapitányi rendszer, illetve a válogatottak működése szigorú kritériumokhoz legyen kötve. Javasoltam, hogy pályáztatás útján válasszunk szövetségi kapitányokat, akik felelősek a programjaik megvalósításáért, az eredményes működésért, illetve, hogy a válogatott kereteket ugyancsak előre meghatározott elvárások alapján állítsák össze a kapitányok és ténylegesen azokat a sikeres versenyzőket támogassa a szövetség, akik eredményeket szállítanak. Sajnos nem sikerült kellő számú támogatót találnom a javaslathoz a jelenlegi elnökségben. Itt érdemes elmondani, hogy a jelenlegi alapszabály 6 fős elnökséget ír elő, és szavazategyenlőség esetén nem szabályozza a döntési mechanizmust, vagyis például nincs kikötve, hogy ilyen esetekben az elnök szavazata dönt. Így aztán se igen, se nem a végeredmény sokszor, ami gyakorlatilag egy nemmel ér fel, hiszen a jelenlegi rendszer marad érvényben.
Ugyancsak a jelenlegi kétszintű rendszer sajátja, hogy folyamatos súrlódások alakulhatnak ki az ernyőszövetség és az MKSzSz / MMTBSzSz / MBMXSz között – ami a szövetségi rendszer bénultságához vezet, és a tagság számára az “egy helyben” topogás jogos érzetét kelti.
A szakági szövetségek külön szabályok szerint, külön utas politikát folytatnak – pl. szakági edzők, szövetségi kapitányok folyamatosan a MOB / EMMI felé önállóan próbálják érdekeiket érvényesíteni a saját szakági szövetségük ernyője alatt, ami a támogató szervezetek oldaláról komoly visszatetszést vált ki. Erről, egy kicsit később még ejtek néhány szót, mert a MOB és az EMMI viszonyulása sportágunkhoz korántsem pozitív, aminek következményei lehetnek, lesznek.
A kétszintű rendszer sajátossága még, hogy egyes szakági szövetségek szakmai érvek mögé bújva eredményesség szempontjából elszámoltathatatlanok, illetve mivel az MKSZ elnökségét is ők adják, saját magukat nem fogják akarni elszámoltatni – amelynek kézzel fogható eredménye, hogy folyamatosan stagnáló, vagy hanyatló eredményesség tapasztalható egyes szakágakban.
Végül, de nem utolsó sorban, az MKSZ szintjén megfogalmazott egységes működési szabályzatok bevezetése és betartatása szinte lehetetlen, az MKSZ gyakorlatilag pénzügyi és adminisztratív közvetítő szerepet játszik, miközben saját érdekeiket a közösség érdekei fölé helyező kiskirályok uralják a sportágat.
BB: Ezek elég kemény állítások, nem fél, hogy tyúkszemekre lép a szavaival?
PI: Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsön a sportág a pohárba. A kerékpársport Európa és világszerte fénysebességgel fejlődik, és az egyik legsikeresebb, legnézettebb sportágak közé tartozik. Mindenközben nálunk évtizedes, régen elavult és a világtól messze lemaradt struktúrák határozzák meg a működést, ami meggyőződésem szerint a bajaink fő forrása. Azok, akik tenni akarnak a sportágért kiszorultak, érdektelenségbe húzódtak vissza, rengeteg lelkes és tehetséges fiatal hagyja ott a sportágat, mert kilátástalannak látja a helyzetet, edzőink frusztráltak és kiábrándultak, mert tudják, látják, hogy a világ boldogabb vidékein ezt másképp, profibban csinálják.
Ugyanakkor nagyon fontos elmondani, hogy a változás igénye nagyon erős. A Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség például legutóbbi közgyűlésén, 100%-os támogatással kötelezte el magát a megújulás mellett. A BMX szakág képviselőivel folytatott beszélgetések is abba az irányba mutatnak, hogy végre legyen rend és lehessen dolgozni, ahelyett, hogy egy helyben topogunk. Az MKSzSz tagjai között is nagyon sokan vannak, akik látják, érzik, hogy ez így nem mehet tovább, és elkötelezettek a változás mellett. Tehát, hogy a kérdésére válaszoljak, attól, hogy néhány ember tyúkszemére lépek egyáltalán nem félek, mert egyértelmű számomra, hogy a többség véleményét fogalmazom meg, amikor a reform szükségességéről beszélek.
BB: Mi a helyzet az ún. kis szakágakkal, akik a sportágunk egyedülálló sokszínűségéhez járulnak hozzá?
PI: A jelenlegi rendszerben a kis szakágak sokszor képviselet nélkül, érdek érvényesítési képesség nélkülinek érzik magukat. Sokszor keresnek meg akár az egyik, akár egy másik szakági szövetség keretein belül vergődő kis szakágak tagjai, hogy lepattantak a szakági elnökségről, és segítségért kiáltanak. A jelenlegi rendszerben az MKSZ elnökének gyakorlatilag semmi eszköze nincsen, hogy az ilyen helyzeteket határozottan, erős kézzel kezelje. 9 szakág működik az UCI rendszerében, miközben nálunk csak 2 + 1 szakági szövetség létezik az MKSZ alatt (+1, mert a BMX szakági szövetség jogállása, egy jogi patthelyzet miatt ugyancsak rendezetlen, annak ellenére nem tartoznak az ernyő szövetség alá, mint tagszervezet, hogy annak idején alapítói voltak az MKSZ-nek – de ez megint egy külön történet). Egyértelműen látszik, hogy a rendszer nem jó, változtatni kell.
BB: Sokszor felvetődik a “származtatott jogi személy” rendszerből fakadó pénzügyi és jogi kockázat kérdése is? Tisztába tudnánk tenni ezt a kérdést?
PI: Nagyon fontos, hogy ebben is tisztán lássunk. A “származtatott jogi személy” mint szervezeti forma, azt jelenti, hogy a szakági szövetségek, mint az MKSZ “leányvállalatai” működnek, saját adószámmal, saját szerződés kötési joggal, saját bankszámlával, saját kötelezettség vállalási lehetőséggel. Az a nagy különbség ugyanakkor, hogy amíg a gazdasági életben, egy leányvállalat pénzügyi problémája, az adott vállalat keretei közé van szorítva, tehát az anyavállalat nem automatikusan veszi át a leány kötelezettségeit nem teljesítés esetén, addig a szövetségek esetében, a tagszövetség által vállalt kötelezettségek, nem teljesítés esetén, automatikusan az ernyő szövetségre, mint következő szintű kötelezettre szállnak. Egészen egyszerűen ez a következőt jelenti: ha egy szakági szövetség, köt egy olyan szerződést, amely révén fizetési kötelezettséget vállal, de azt teljesíteni nem tudja, a hitelező, automatikusan az ernyőszövetségen követelheti a pénzét. Azt gondolom ez egy újabb nonszensz helyzet, főleg a fentebb részletezett fő és alszervezeti viszonyok figyelembe vételével.
BB: Végül térjünk vissza a támogató szervezetek – MOB, EMMI – és az MKSZ között kialakult helyzetre? Mi itt a probléma?
PI: A kerékpársport 2013 óta részese a 16 kiemelten támogatott sportágnak Magyarországon. Ennek eredményeképpen éves szinten 150 – 170 millió forint extra támogatás jelent meg a sportágban az utóbbi években. Emlékeztetőül, korábban a szövetség maximum néhány tízmillió forintból gazdálkodott. Nagyobb támogatás nagyobb lehetőséget jelent ugyanakkor nagyobb elvárások is járnak vele. Sajnos mind a MOB, mind pedig az EMMI megítélése, hogy a sportág ezzel a lehetőséggel eddig nem tudott élni, és a nagyobb felelősségnek sem felelt meg. Új, átfogó, és jövőbe mutató szakmai programjaink nincsenek, eredményességünk nem javult, és még a támogatási pénzekkel sem tudunk rendesen elszámolni. Közeleg az igazság pillanata, és sokan állnak sorba, hogy az értékes kiemelt sportági státuszunkat “elvegyék” – triatlon, sízés, vitorlázás. A nyáron kerül sor a minisztérium és a MOB kormány felé történő beszámolójára a kiemelt sportágfejlesztési program eddig elért eredményeiről, és nem áll jól a szénánk. Hacsak valami drasztikus és nagyon határozott változás irányába tett lépést nem tudunk felmutatni, félő, hogy 2016-tól kiszorulunk a kiemelt sportág támogatási programból. Nem szeretnék az az elnök lenni, akinek a nevéhez fűződik ez a kudarc!
BB: Köszönöm az interjút!
***
Forrás: MKSZ / BringaSport hírlevél, 2015.04.23 http://bringasport.hu/?p=6855
