Azt már mindenki fejből fújja, hogy 2022-ben Magyarország rendezi a világ egyik legnagyobb és legnívósabb (és mindemellett egyik legrégebbi) kerékpáros eseményének számító Giro d’Italia rajtját, azaz a Grande Partenzát. A szakaszokat sem kell különösebben részletezni, az utóbbi hetek kiemelt médiaszereplése közepette mindannyiunknak a fejébe vésődött a három magyar etap útvonala. A verseny további szakaszait már korábbi cikksorozatunkban bemutattuk Önöknek, most azonban egy hosszabb, összefoglaló írással jelentkezünk a körversenyről, a tisztán látás érdekében. Nézzük, mi vár ránk idén az év első háromhetesén!
Október végét írtunk, amikor megszellőztettük, hogy a 2020-ban a pandémia miatt eltörölt budapesti Giro-rajt 2022-ben végre valósággá válhat. Ennek az igazolása volt az a november 3-i konferencia, amelyen kiderült, hogy nem voltak alaptalanok a felvetések, és ha a vírus nem szól közbe, májusban Magyarországra érkeznek a világ legjobb kerékpárosai, mind a 18 World Tour-csapattal együtt. A beszélgetésen fény derült a három hazai szakasz útvonalára, majd a rákövetkező héten Rómában a többi szakaszra is. Ezeket szedtük most csokorba.
A 105. Olasz Körverseny Nagy Rajtjának programja május 4-én, szerdán kezdődik: ekkor kerül sor a csapatok bemutatására a Hősök terén. A 18 élvonalbeli sor mellett szabadkártyásként ott lesz négy prokontinentális csapat – ugyanaz a négy, amely tavaly is ott volt. Az Alpecin-Fenix, a Bardiani–CSF–Faizanè, és a Drone Hopper-Androni Giocattoli mellett ismét köszönthetjük a sorozatban másodszor indulási jogot szerző, félig magyar szponzorral rendelkező Eolo-Kometát, amelynek soraiban ezúttal Dina Márton helyett Fetter Erik tekerhet majd egyedüli magyarként. Az első szakaszra pedig május 6-án, pénteken kerül sor, Budapest és Visegrád között, Székesfehérvár és Esztergom építésével. Ezzel a kerékpárverseny kilép eredeti funkciójából, és egyfajta turisztikai látványossággá avanzsál, melynek célja Magyarország bemutatása, az ország imázsának építése. Kétségünk se legyen afelől, hogy az első etappal a szervezők egy legyet ütöttek két csapásra: egyrészt történelmi jelentőségű helyszíneket mutatnak be a nagyvilágnak, másrészt legjobb kerékpárosunknak, Valter Attilának is kedveztek a visegrádi befutóval.
“Nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy figyelik, hol edzek, mert a visegrádi emelkedő az egyik kedvenc helyszínem, de nem csak nekem, Eriknek és Marcinak is. Erikkel pont arról beszélgettünk, hogy már csak azt kell eldönteni, melyikünk nyerjen. Bármennyire is nehéz feladat – sokkal nehezebb, mint idén a rózsaszínű trikó megszerzése – két hete azzal kelek, hogy valahogy meg kéne nyernem ezt a szakaszt. Idén ismeretlenként sikerült meglepetést szereznem a Girón, jövőre azonban már sokkal nehezebb dolgom lesz, figyelni fognak rám, senki nem akar majd elengedni. Ráadásul nekem egyszerűen szükségem van pár napra bemelegedni, jó lenne, ha az ötödik, hatodik napon lenne a „Grande Partenza”… A csapatvezetés részéről elhangzott egy érdekes kérdés nemrég, miszerint ha én dönthetnék, szeretnék-e jövőre indulni a Tour de France-on. Egyértelmű volt részemről a válasz, hogy semmiképpen sem hagynám ki hazai közönség előtt a Girót és szeretnék itt egy nagyon jó eredményt elérni!” – nyilatkozta a Groupama-FDJ hegyimenője.
Az első szakaszon Valter Attila kívánságait is figyelembe vették. Kép: giroditalia.it
Budapest és Visegrád között 195 kilométer hosszan 900 méter szintkülönbség vár majd a versenyzőkre. A teljes szakasz profilja alapján a sprinterek küzdelmére lehetne számítani, de a végén a visegrádi emelkedő megkeverheti a lapokat. A szakasz Székesfehérvár felé indul Budapestről, majd Esztergom felől éri el a mezőny Visegrádot. A befutó a XIII. században emelt Visegrádi fellegvár előtt lesz esedékes.
Május 7-én, szombaton egy 9,2 kilométeres időfutamra kerül majd sor, az útvonal hajaz a két évvel korábban tervezettre. Tulajdonképpen egy budapesti városnéző túrának is beillene, ha nem háromszor olyan gyorsan mennének a versenyzők, mint a hétköznapi bringások. A Hősök teréről indul majd a pálya, a Parlament felől éri el a Margit hidat, ahonnan a Bem rakparton keresztül az Alagútig kell tekerni. Innen egy meredek emelkedő következik a Halászbástya felé a Várba, amely a befutónak ad majd otthont.
Budapest minden szépségét magában hordozza a szombati etap. Kép: giroditalia.it
A harmadik etap rajtja Kaposváron lesz, ahonnan a mezőny Nagykanizsán, a Balaton-felvidéken és Tihanyon keresztül éri el Balatonfüredet. Itt szinte borítékolható a sprintbefutó, ahogy az is, hogy a közvetítés alatt folyamatosan csodaszép felvételeket láthatnak majd a nézők Közép-Európa legnagyobb tavának festői környezetéről. A szakasz az amatőr és profi bringásokhoz is egyaránt közel áll, hiszen ki ne tekerte volna már körbe a Balatont… A személyes emlékek mellé ezúttal további felejthetetlen pillanatok csatlakoznak majd.
Füreden borítékolható a mezőnyhajrá – ennél nagyobb esély nem kell a sprintereknek. Kép: giroditalia.it
Magyarország után jön a jól megérdemelt pihenőnap, ez lehetőséget biztosít a csapatoknak arra, hogy áttelepüljenek Dél-Olaszországba. Mondanunk sem kell, hogy a szervezők a lehető legtávolabbi olasz tartományt találták megfelelőnek, amikor a negyedik szakaszról diskuráltak.Az első hegyi szakasz gyakorlatilag a tengerszintről, Avola városából indul majd, és egy rendkívül izgalmas, első kategóriás hegyi befutóval végződik 166 km-el később. Már a szakasz elején szétszakadhat a mezőny, ugyanis közel 900 méteres emelkedők már ott is lesznek, az igazi csatákat azonban a vége tartogatja: a kerékpárosoknak déli irányból kell feljutniuk az Etnára, amely komoly kihívásnak ígérkezik (25,6 km, átlagosan 5,6%). A híres vulkán korábban már számtalanszor szerepelt az útvonalban, jövőre az első héten kapott helyet a 3580 méter szintet tartalmazó etap részeként. Bízunk benne, hogy a versenyzők még kipihentek lesznek, és kemény párharcokat látunk majd az Etnán.
Az első olasz szakasz rögtön hegyi befutóval végződik. Kép: giroditalia.it
A következő szakasz az Etna lábánál fekvő Cataniából indul majd, és két sprint között a mezőnynek meg kell másznia az 1125 méteres Portella Mandrazzit. A szakasz végén szinte biztos, hogy sprintbefutó lesz, ráadásul nem is akármilyen, hiszen a verseny ezen, korai szakaszában kevesen fognak lemorzsolódni, így várhatóan az összes komoly sprinter ott teker majd a pelotonban. A 172 km-es szakasz 1200 méter szintet tartalmaz.
A sprinterek is kapnak egy esélyt Szicíliában. Kép: giroditalia.it
A következő sprintszakaszra Palmi és Scalea között kerül majd sor, ezzel áttérünk az olasz csizma hegyére. A 192 km-es szakasz a Tirrén-tenger gyönyörű partvidékén fog végigvezetni minket, és egy kezdeti negyedik kategóriás emelkedő után kisimul a pálya, kiváló lehetőséget adva a sprintereknek, akiktől egy újabb izgalmas befutót remélünk a 900 méter szintet tartalmazó etap végén.
A peloton megérkezik a szárazföldi Olaszországba egy könnyed, sík szakasszal. Kép: giroditalia.it
Az első hét utolsó napjára érkeznek meg a dombok a Giróra, amely idén is várhatóan a dombosabb, illetve a hegyi befutókat tartalmazó szakaszokon fog eldőlni. Ha a legkegyetlenebb szakasz díj kiosztásra kerülne ebben a kategóriában, akkor arra a Diamante és Potenza közötti 198 km-es, 4500 méter szintet tartalmazó szakasszal jó eséllyel pályázhatna. (Nem véletlenül rakták a verseny korai szakaszára ezt a távot.) Az útvonal során a versenyzőknek meg kell mászniuk az 1402 méter magas Monte Sirinót, amely 23 év után tér vissza a programba. Az első kategóriás hegy mellett még két második, és egy harmadik kategóriás emelkedő is vár a mezőnyre. Igaz, a szakasz vége sík lesz, így akár sprintbefutóra is lehet számítani. Hivatalosan ez a verseny első dombos szakasza, bár elnézve a szintrajzot, egy hegyi etapnak is simán elmenne.
Minden esély megvan rá, hogy együtt érkezik meg a mezőny – ahogy arra is, hogy a szökni vágyók az utolsó hegyeken támadást indítanak. Kép: giroditalia.it
A második dombos szakasz kicsit könnyebben emészthető, mint az előző: “mindössze” 149 km. Esetleg a monotonitás zavarhatja a versenyzőket, akik a 2130 méter szintet a Monte di Procida ötszöri megmászásával teljesítik. Ebből csak az utolsóért osztanak pontot, előtte pedig kétszer sprintelni is van lehetőség. A szakasz Nápolyból indul és ugyanoda is érkezik vissza, de előtte a kerekesek a vulkáni tevékenység során kialakult Flegrei-félszigeten kanyarognak majd, érintve a szintén geológiai erők által létrehozott Lucrinói-tavat.
Nápolyban a versenyzőknek lesz lehetőségük megcsodálni a tájat, hiszen ötször haladnak el ugyanarra. Kép: giroditalia.it
A második hegyi szakaszra már a félszigeten kerül sor, kicsit hosszabb lesz (187 km), és több szintet is tartalmaz, egész pontosan 4990 métert kell felfele tekerniük a versenyzőknek. Isernából indulunk, és északkeleti irányban vágunk neki az Appennineknek. Először a második kategóriás Roccarasót kell leküzdenie a mezőnynek, majd lejtmenet következik, amiben remélhetőleg sikerül felkészülni a két első kategóriás hegyre. Először a Passo Lanciano jelent kihívást, majd a kétszámjegyű emelkedőket is tartalmazó Blockhaus következik (13,6 km, átlagosan 8,4%), amely egyben a szakasz végpontja is. Éles hajtűkanyarok, kilométeres szerpentinek és izgalmas csatározások várnak a versenyzőkre.
A második hét egyetlen hegyi befutója lesz a Blockhaus-on. Kép: giroditalia.it
A következő szakaszra során áttérünk Olaszország adriai partvidékére. A versenyzőkre egy igazi dombos szakasz vár, amelynek a fele teljesen a lapos, a másik felére pedig megérkeznek az emelkedők. A 194 km-es, 1730 métert tartalmazó etapon három darab, egyenként negyedik kategóriás dombocska vár a mezőnyre. Az emelkedők nem hosszúak, de meredekek lesznek, így várhatóan kicsit szétszakad majd a mezőny, mielőtt megérkezik a hamisítatlan olasz kisvárosba, Jesibe.
A Blockhaus után jól jön majd egy lazább nap. Kép: giroditalia.it
A harmadik olaszországi sprintre Santarcangelo és Reggio Emilia között kerül sor, ezzel átkelünk az Appennini-hegységen, és a félsziget keleti partvidékén folytatódik a verseny. Rimini mellől, Santarcangelóból indulnak majd 201 km-es útjukra a versenyzők, és a rómaiak által épített út mentén, a Via Emilia nyomvonalán haladnak tovább, és érintik a 2012-es földrengés által leginkább sújtott településeket (Persiceto, Crevalcore, Camposanto, Carpi) is, mielőtt megérkeznének Reggio Emiliába. A szakasz a Kaposvár-Balatonfüred etappal holtversenyben a leghosszabb lesz a jövő évi körversenyen, és 480 méter szintet tartalmaz.
Sok kilométer, cserébe nulla emelkedő. Kép: giroditalia.it
Az utóbbi két szakasz pihentetőbb volt, ezért iktatták be a szervezők a Parma és Genova közötti 186 km-es etapot. Egy szép hosszan, közel 100 km-en keresztül elnyúló emelkedő vezet fel a Passo del Boccóra (Boccói-hágó), majd egy hosszabb lejtő következik annak érdekében, hogy a kerekesek lendületet vegyenek a még előttük álló két kategorizált hegyre. Az utolsó, 700 méter feletti hegyen lehet majd várni az nagy csatákat, itt fognak ugyanis megindulni azok, akik meg szeretnék nyerni a szakaszt, így várhatóan a peloton is szétszakad majd a végére. Az Appennini-hegység áttörése 2840 méteres szintet jelent a versenyzők számára.
A Monte Becco lehet a kulcs – aki nyerni akar, az valószínűleg itt fog indítani. Kép: giroditalia.it
San Remo mindenki előtt jól ismert, aki kicsit is követi a sportágat: ez a végpontja ugyanis a Milánóból induló monumentumnak. Most starthely lesz, méghozzá egy 157 km-es szakasznak a kiindulópontja, amely során a versenyzőknek egy harmadik kategóriás hegyet kell leküzdeniük, mielőtt megérkeznének Cuneo városába. A verseny sok év után újra érinti majd a Vicofortei-szentélyt, illetve Mondovi városát. A sík szakaszok közül ez tartalmazza a legtöbb szintet, összesen 1450 métert kell hegymenetben tekerniük a kerékpárosoknak, de ennek ellenére izgalmas hajrára van kilátás.
San Remo szokatlan szerepkörben tűnik fel. Kép: giroditalia.it
Egy igazi hullámvasút vár a mezőnyre északon Santena és Torino közötti 153 km-en, 3470 méter szinttel megtoldva. Aki nem bírja a monotonitást, annak ez sem lesz könnyű, gyakorlatilag két és fél kört tesznek meg a kerekesek egyazon útvonalon. Háromszor kell majd megmászni a Colle Della Maddalenát, mindháromszor részpontokért cserébe. Közben kétszer kell majd feljutni a Bric del Duca tetejére is, amely már keményebbnek ígérkezik, nem véletlen az a kettes szám a hegy alatt. A pálya során háromszor is érintik Torinót – kétszer másszák meg a város felett ékeskedő, bazilikájáról híres Superga-dombot – de megpihenni csak a legutolsó alkalommal lesz lehetőség. A befutó várhatóan a neoklasszikus stílusú körtemplom, a Gran Madre előtti téren lesz, a Pó folyó partján. Újabb izgalmas szakasz, amely várhatóan megbontja majd a mezőny egységét.
A híres Superga-dombot is érinti a körverseny. Kép: giroditalia.it
Már a harmadik héten járunk, amikor elérkezik a következő hegyi szakasz, 177 km-rel, és 4030 méter szinttel. A szakasz kezdőpontja Rivarolo Canavese lesz, és az eleje nem is vészes, kisebb emelkedőkkel jutunk el egészen a táv feléig. Utána azonban magas hegyek fognak a versenyzők szemei elé tornyosulni, kezdve a Pila-les Fleurs-szal (ez a hegy 30 év után tér vissza a programba), majd a szintén első kategóriás Verrogne-al (ez két éve is szerepelt). Nem véletlen a franciás elnevezés, hiszen a ezen a ponton nagyon közel leszünk a francia határhoz, Európa legmagasabb hegye, a Mont Blanc alatt teker majd a mezőny. Az Aosta-völgy bejárása után a cél a második kategóriás hegy megmászása, melynek tetején Cogne (illetve a befutó pontos helyszíne, Lillaz) városa fekszik (22,4 km, átlagosan 4,3%). A cél is itt lesz, méghozzá a helyi nemzeti park tiszteletére (Gran Paradiso NP, Olaszország első nemzeti parkja), amely idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját.
Az első két emelkedő lesz a bemelegítés, a harmadik azonban már győzelmet érhet. Kép: giroditalia.it
A Nyugati-Alpok hágóinak áttörése után haladunk tovább, és maradunk Olaszország északi részén: Saló és Aprcia között egy combos 200 km és 5440 méter szint vár a résztvevőkre. Aki eddig nem fáradt volna el, most garantáltan lemerül majd, az egész körversenyen ugyanis ezen a szakaszon kell a legtöbbet felfele menni, igaz, a táv is hosszabb, így az emelkedők talán jobban szétoszlanak, ami a kilométerenkénti átlagos szintet illeti. Egy biztos: ezen a szakaszon nem lesz a pihenő, és ki is jelenthető, hogy ez lesz a verseny egyik királyszakasza, ahol hajtania kell annak, aki összetettben jól szeretne szerepelni. Három első kategóriás emelkedő lesz a szakaszon: a Goletto di Cadino 1998-ban szerepelt utoljára, amin akkor a tragikusan elhunyt Pantani alkotott nagyot. A Passo del Mortirolón (12,6 km, átlagosan 7,6%) való átjutás után Valtellina vidéke következik, amely kiváló minőségű borairól ismert. (Az etap beceneve Sforzato Wine Stage, utalva a bortermelő vidékre.) A végére még maradt a Santa Cristina (13,5 km, átlagosan 8%) megmászása, amely utoljára 1999-ben volt az verseny része.
Hosszú idő után köszönthetjük újra ezeket az emelkedőket a programban. Kép: giroditalia.it
Az előző két hegyi szakasz után egy kisebb felüdülést jelenthet a 165 km-es, 3740 méter szintet tartalmazó etap Ponte di Legno és Lavarone között. Egy kisebb mászás után 70 km-en keresztül lejtmenet következik, majd egy harmadik kategóriás hegy a Palú di Giovo személyében. Az összetett menőkre (és persze a többiekre is, de rájuk leginkább) vár még két első kategóriás emelkedő, az ilyen formán először szereplő Passo del Vetriolo (eddig a hegyet északi irányból nem mászta meg soha a Giro mezőnye), és közvetlen a cél előtt a Monte Rovere (7,9 km, átlagosan 9,9%). A két ezres csúcs között a kerekeseknek a Kaiserjägerweg-en kell felkaptatniuk, amelyet az első világháború időszakában, kézi erővel vájtak ki a Vicentini-Alpok szikláiból. Az út szűk és éles kanyarokat, illetve alacsony belmagasságú alagutakat tartalmaz, éppen ezért a nagyobb kamionok, buszok és teherautók ki is vannak tiltva róla, a sebességet pedig 30 km/h-ban maximalizálták. Pontosan ezen okért vált az út népszerű kerékpáros útvonallá, amelyet nem szabad kihagyni, és így voltak ezzel a verseny szervezői is.
Panorámaúton tekerhetnek majd a kerekesek. Kép: giroditalia.it
Az utolsó sík szakaszra a 18. napon kerül sor, amikoris a Dolomitok lábánál fekvő Borgo Valsugana fogja vendégül látni a kerekeseket egy start erejéig. A 146 kilométeres szakasz a rajt és célállomása között negatív szintkülönbség jön ki, a két negyedik kategóriás, és több kisebb emelkedő hatására azonban 570 méter szintet tartogat az etap. A tengerszinten fekvő Treviso eléréséig a versenyzők eltekernek a Primolanói-erődítmény mellett, és a Piave folyó völgyében folytatják útjukat az alföldi részek felé. A sprintszakasz egyben a legrövidebb is lesz, azonban az előbbiekben említett helyszínek okán a magyar történelemhez is szorosan kapcsolódik.
A legrövidebb szakasz, megannyi magyar történelmi kapcsolattal. Kép: giroditalia.it
Elérkeztünk a verseny utolsó dombos szakaszához. A 178 km-es etap során kikacsintunk Szlovéniába is, így a kis jugoszláv utódállam válik a harmadik országgá, ahová betérnek az elit kerékpárosok. A szakasz a csendes Adria-parti városból, Marano Lagunaréból indul majd, és egy enyhe emelkedő után érkezik el a hegyekhez. Elsőre a Grotte di Villanova következik, amely egy gyönyörű cseppkőbarlangot rejt magában, majd a harmadik kategóriás Passo di Tanamea után az Ucceai-hágón keresztül átérünk Szlovéniába. Itt érinti a mezőny Caporettót, majd a tíz kilométeren 10%-ot emelkedő, első kategóriás hegynek minősülő Kolovrat megmászása után lejtmenetben visszatér Olaszországba. A dombos szakaszok közül ez lesz az egyetlen, amely hegyi befutóval végződik: a Castelmontei-szentély előtt lesz a cél, miután a versenyzők leküzdöttek egy második kategóriás emelkedőt. Az etap 3230 méter szintet tartalmaz, és egy sor olyan helyszínen kalauzol minket végig, amely a magyar történelemhez is szorosan kapcsolódik. Izgalmakkal teli szakasz ez is.
Nagy csatát hozhat az utolsó dombos szakasz, egy kis szlovén kitérővel. Kép: giroditalia.it
Az utolsó hegyi szakasz lesz a meglepetés, és itt, a Dolomitok falai között fog eldőlni várhatóan az összetett győzelem sorsa is (márha eddig nem dől majd el…). 167 km 4490 méter szinttel, benne két első kategóriás emelkedővel, és egy kiemelt heggyel. A még versenyben lévők Belluno hangulatos városából feszülnek neki az távnak, amely során először Passo san Pellegrino jelenthet akadályt a mezőnynek. Előbb a Piave folyó mentén kerekeznek, majd nekivágnak a közel 2000 méteres hágónak, amely 15%-os emelkedőket is tartalmaz. Utána egy rövid lejtmenet, majd következik is a hegyek királya, a Passo Pordoi (11,8 km, átlagosan 6,8%), amely a Cima Coppit hivatott helyettesíteni. 2239 méteres magasságával a kiemelt kategóriás emelkedő lesz a verseny legmagasabb pontja is egyben. A Giro utolsó hegye a Marmolada lesz (14 km, átlagosan 7,6%), az utolsó hat kilométeren 10% feletti átlagos emelkedéssel. (Legmeredekebb részén meredekség 18%-os!) A hegy 14 év után ad újra otthont egy Giro-szakasz befutójának. (Eredetileg egyébként a Serrai di Sottoguda szurdokon keresztül vezették volna az útvonalat, azonban a néhány évvel ezelőtt, a Vaia szélvihar által okozott károkat még nem sikerült rendbe hozni. Kétség sem férhet hozzá, így is gyönyörű tájakon keresztül követi majd a kamera a mezőnyt.)
A Marmoladán minden eldőlhet. Kép: giroditalia.it
A Giro búcsúdala Veronában fog megtenni egy 17 km-es kört, benne egy negyedik kategóriás emelkedővel. Az első néhány kilométer a város széles sugárútjain vezet majd, aztán következik egy rövid, 5%-os emelkedő, a Torricella Massimiliana. Ide már keskenyebb utakon juthatnak fel a kerekesek. Továbbá itt leszünk nagyjából féltávnál, ezért a részidő mérésére is e helyen kerül sor. Innen már nincs sok hátra, egy 4 km-es lejtő következik, majd átkelünk az Adige folyón, és pár kilométer megtétele után megérkezik a Grande Finale színhelyére, amelynek Verona legnagyobb tere ad otthont: ez a Piazza Bra. Közvetlenül a tér szomszédságában található egy római kori amfiteátrum, így könnyen lehet, hogy a díszceremóniát – ahogy korábban a Colosseumban – itt fogják megtartani.
Veronával búcsúzik a verseny május végén. Kép: giroditalia.it
A 105. Giro d’Italia útvonala összesen 3410 kilométert tesz ki, a kerekeseknek több, mint 50 000 méter szintet kell leküzdeniük Három országot is érint a körverseny, amely május 6-án Budapestről indul, hogy 23 nap múlva megérkezzen Veronába. A 21 olasz tartományból összesen 17-et érint majd a mezőny, míg Magyarországon hat megye és a főváros aszfaltútjait koptatják majd a milliós bringák kerekei. Az olasz kerékpáros-körversenyen 22 csapat vesz részt, közte rekordszámú, három magyar versenyzővel. Legnagyobb reménységünk, Valter Attila harmadszor vesz részt a Girón, és minden esélye megvan, hogy felvegye a Maglia Rosát – akár már rögtön a nyitóetap után. Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux) és Fetter Erik bravúros tavaszával érdemelte ki a részvételt a kerékpáros világ egyik leginkább figyelemmel követett eseményén. Arról, hogy mi várható a versenyen, kiket indítanak az egyes csapatok, és milyen eséllyel vágnak neki a legjobb versenyzők a Corsa Rosának, következő elemzésünkben írunk.
Még a nézésbe is belefárad az ember, hát még a tekerésbe… Kép: giroditalia.it
A Grande Partenza immár célegyenesben! Néhány nap, és az utazás kezdetét veszi. Egy olyan utazás, amely évekkel ezelőtt még álom volt, ma valóság. Legyünk ott minél többen, biztassuk a srácokat, és élvezzük át minden percét az eseménynek, hiszen ki tudja, mikor látogat legközelebb egy Grand Tour az országba – azért bízunk benne, hogy nem kell eltelnie egy újabb évszázadnak.
