Ahogy tapasztaljuk, egyre nagyobb érdeklődés irányul a patinás, néhány évtizeddel ezelőtt készült klasszikus acélvázas kerékpárok és a korabeli alkatrészek iránt. Természetesen a BikeMag oldal készítői szívét is megdobogtatják a még kézzel, azaz nem tömegtermelésben készített, de már technikailag fejlett, igényes alapanyagokból készített kerékpárok.
Szakértőket, gyűjtőket kértünk fel, hogy osszák meg velünk a legkedvesebb darabjaik történetét, illetve a restaurálás véget nem érő, de egyben varázslatos folyamatát. Lenyűgöző történeteknek leszünk szemtanúi, garantálom, hogy a pazar képanyaggal kiegészítve egy-egy ilyen írás bearanyozza majd napunkat, és nem utolsósorban, sokat fogunk tanulni belőlük.
Ha valaki nem teljesen értené, hogy mi számít retrónak és mi veteránnak a kerékpárok esetében, akkor íme egy rövid útmutató:
A retrokerékpár régi, gyűjtők számára érdekes kerékpárt jelent. A klasszikus autók és motorok gyűjtéséhez hasonlóan sokan a kerékpárokban élik ki a nosztalgikus hajlamaikat, a régi technikai megoldások iránti csodálatukat. (Mindenképpen olcsóbb hobbi, mind a gépjárművek gyűjtése…) Általában 20 évnél (egy emberi generációnál) idősebb kerékpárok és alkatrészek merítik a retro fogalmát, amiben a kerékpáralkatrészek atyjának tekinthető Campagnolo mellett ma már benne foglaltatnak a korai Shimano alkatrészek, vagy a SunTour egyes igényes megoldásai is. Váz tekintetében retro és értékes a muffokkal forrasztott könnyű acélváz, mellyel a maga korában akár versenyeztek is. Ha 50-60 évnél régebbi kerékpárral van dolgunk, azt már inkább veteránnak szoktuk nevezni.
Kép: Cinelli Press
