Nos, korábbi cikkemben már feltűnt egy igazi retro bringa, mely azonban inkább a saját ízlésemet tükrözte. Ebben a részben egy olyan gépet szeretnék bemutatni, ami nem ritkaságával, mint inkább az állapotával hívja fel magára a figyelmet.
Nem árulok el nagy titkot, ha megosztok veletek egy szakállas trükköt a gyűjtők kifogyhatatlan tárházából: ha több dolgot veszel, egyes tételekhez olcsóbban hozzájuthatsz, és a ritkaságok értékei – elvegyülve a többi közt – rejtve maradnak. Ki tudja, mit veszel az eladótól legközelebb. Valami ilyesmi történt, amikor megláttam egy vérbeli olasz versenygépet egy netes hirdetési felületen, javarészt Campagnolo Super Record cuccokkal szerelve, az írás tárgyát képező Peugeot csak amolyan „töltelék” volt.
A munkám külföldre szólít, így hónapok teltek el, mire szemügyre vehettem az új szerzeményeket, de akkor sem fordítottam sok figyelmet erre a bringára. Szegény egy félreeső helyen tűrte, hogy a helyszűke miatt két-három naponta más bicajt támasztok neki, mígnem végre sorra került. Ami alaposabb vizsgálat és némi nyomozás után szemet szúrt, hogy teljesen eredeti állapotban van, és a katalógusok böngészése után teljesen biztos lehettem benne, hogy egyetlen alkatrészt sem cseréltek rajta. Sőt…
Végignéztem az összes csavart, porvédőt és gyakorlott bütykölőként állíthatom: kevés az esélye, hogy egyetlen villás-, vagy imbuszkulcsot is láthatott közelről, sehol egy karcolás, vagy lesarkallt lapolás az anyákon, megkockáztatom, a gyári zsírral került hozzám. Feltételezésem alátámasztandó egy Sachs Huret gyártmányú kilométer-számláló figyelt az első kerék tengelyére rögzítve, hogy a gyártó, vagy a kereskedő szerelte-e fel nem tudom, mindenesetre elég visszafogott futásteljesítményre utalt. Kipróbáltam ugyan, de nekem az 55-ös váz kicsi, csak kitűnő barátom, Zoltán gurult vele egy napig, valamint bátyám tekert bele kb. 40 kilométert. Így került a fotós stúdiójába, ahol 2390.7-et mutatott a számláló, és itt meg is állt, tekintve, hogy bűncselekménynek minősítettem a további használatát.
Amikor azt állítom, hogy minden eredeti, ide értem a gyárilag szerelt Michlein BIB TS 20 köpenyeket, a fehér bandázst és velúr nyerget és a bowdeneket is. A franciák mintha a megvalósult egyszemélyes KGST modelljét szerették volna prezentálni egy országúti kerékpáron: igyekeztek minden komponenst az országhatáron belüli beszállítóktól beszerezni. Atax kormány és stucni, Maillard Aero pedálok, Nervar hajtómű, Michelin köpenyek és tömlök, Sachs Rival váltószett, Sedis lánc, Rigida felnik, Maillard Helico matic agyszett. Utóbbi a francia gyár saját fejlesztése érdekes, csavart bordázatú tengelyre csúszik fel a fogaskoszorú, kissé trükkös zárógyűrűvel. Amikor először találkoztam ezzel a rögzítési móddal, okozott némi fejvakarást, a gordiuszi csomót bátyám oldotta meg végül: két ujjal könnyedén lecsavarta a gyűrűt, és ennyi…
Nem bízták a véletlenre: letisztult forrasztás. filigrán vázgeometria
A gallok némi kompromisszumra kényszerültek, ami a vázat és a fékszettet illeti, a Reynolds 501 csöveket az angolok szállították (innen a típus: PH 501), míg a fékeket a svájci Weinmanntól rendelték, de ezek tartóssága utólag is döntésük helyességét igazolja. Nem profi versenykerékpár, nem pillekönnyű és még csak nem is feltűnő. A maga korában inkább amolyan középkategóriás edzőbringának készült, de hála a gondos (vagy lusta) előző tulajdonosnak és a modern fotózási technikának most közelről is megszemlélhetjük a múlt egy közel érintetlen darabját.
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István
-
- Franciát a Népnek! Egyedi, de tiszavirág életű megoldás
-
- A Maillard pedálok tanúsíthatják: a gallok sem úszták meg az aerodinamikai “fertőzést”
-
- Utolsó csavarjáig eredeti állapotban
-
- Nem kell elérned a 88 mérföld/órát egy időutazáshoz…
-
- E helyütt élnék a klasszikus dealer.szöveggel: Valós kilométeróra-állás!
